Teltház előtt zajlott a Bevezetés a teák varázslatos világába című teaworkshop a Rektori Kabinet 201-es termében február 6-án. A résztvevők nem is számítottak arra, amit Tóth Mariann teaszakértőt segítőként én előre tudtam:
egy órára vannak attól, hogy megváltozzon az életük.
A teával foglalkozni ugyanis veszélyesebb, mint hinnénk. Egy-egy kóstolás után az egyszeri laikus is hamar rájön, hogy a gyerekkori citromos-cukros menzatea csupasz mementója a világ hatalmas, sokrétű teakultúrájának, és kedve támad messzebb hajózni ezeken a vizeken. Ráadásul alig néhány eszköz kell, és meglepően könnyen elérhetőek és elkészíthetőek ezek az italok. Tóth Mariannak pedig remek érzéke van ahhoz, hogy ezt bemutassa, megszerettesse, és erőlködés nélkül meggyőzzön bárkit arról, hogy a nem mindennapi tea a mindennapjaikba is simán integrálható.
„Egyszerűen fogom ezt a szűrőt, beleteszem a teafüvet, belelógatom a csészébe, és amikor kész, kiteszem a szűrőt a csészealjra. Kiszedni a használt teafüvet is egyszerű! (suhint egyet a demonstráció kedvéért egy láthatatlan szemetes fölött) Egyszerűen kirázzuk belőle, és kész” – jelentette ki, amikor valaki azt firtatta, érdemes-e filteres teát inni.
A résztvevők arcán lehetett látni: ez egy AHA-pillanat. Ezt ők is meg tudják csinálni.
A tea minden körülményt lágyan körbefolyó világában ugyanis gyári filter, üres papírtasak, amibe magunk tömjük a tealeveleket, fémszűrő, szűrő nélküli teáskanna, art deco bögre fölé tehető szűrő vagy teatojás, mind egyre megy. A tea a lényeg. Tóth Mariann az eszközök egész tárházát mutatta be, de nemcsak a szűrők és tálcák és kannák és csészék terén, hanem a teákat illetően is kijelölt jellegzetes pontokat a tea történetének idejében és terében: Kínát, Japánt, Indiát és Tibetet. Eszközeit erős bizalommal adta körbe és osztotta meg az érdeklődőkkel. Az oolong teát például ún. gaiwanban maguk az alumni tagok próbálhatták ki, ami nem kis izgalmat váltott ki belőlük (és belőlem, mert tudom, mennyibe kerülnek ezek a fedeles csészék).
Az első főzet egy Hoshino Sencha Kaori volt, ami egy japán zöld tea.
Az aranyló zöld folyadékból felcsapó gőzbe sokan beleszimatoltak, és a második csésze után láthatóan egyre kevésbé zavarta a társaságot az, hogy a szűrőnek nem minden haragzöld teaszálacska állt ellen.
A második a Nagy Vörös Köntös nevű kínai oolong tea volt, amit a vállalkozó kedvűek maguk készíthettek el a kiosztott fedeles csészékben. Virágos íze sokaknak bejött.
Osztatlan sikert aratott a masala chai, azaz az indiai fekete tea tejjel és sok cukorral. A teasorból talán ez állt a legközelebb a megszokott magyar ízek világához, igaz, fűszerek tekintetében India a teák esetében sem fukarkodik. A sodró előadásnak köszönhetően a teázók rákaptak a kalandra, és hajlandóak voltak megkóstolni egy sós-vajas-tejes tibeti teát is. A Kang Zhuan igazi különlegesség, de nem mindenkinek jött be – ez volt az egyetlen teafajta, amiből maradt egy kicsi.
Közben hallhattunk a teanövényről, a feldolgozási módjairól, alakjairól a lepénykéktől a puskagolyóig, történelmének egy-egy jelentősebb eseményéről. Csak utóbbi regényes fordulataiból is kiderült, hogy Tóth Mariann a teával kapcsolatban igen alapos műveltségű.
Meggyőződésem, hogy egy-egy teáról is órákat tudott volna beszélni anélkül, hogy közönségét ismétléssel fárasztaná.
Mikor aznap este Tóth Mariann hazaindult a gurulós bőröndökbe zsúfolt, törölközőkbe és selyempapírba csomagolt eszközeivel és aromazáróval ellátott teafüveivel, jogosan mosolyoghatott maga elé. Lefogadom, hogy lesznek olyanok, akik pár nap vagy hét után ott tartanak majd, hogy eltűnődnek egy-egy féldecis pohárkákba töltött olyan tea ízein, amit valami ködös japán hegyről neveztek el.
Akit a téma érdekel, figyelje az Urasenke japán tea egyesület híreit - ennek a szervezetnek az előadó is oszlopos tagja egyébként. Tóth Mariann Kínai teakultúra címmel tart campus kredites kurzust is a PTE ETK Hagyományos Kínai Orvoslás Konfuciusz Intézetben, az ideiről ezen a weboldalon olvashatók részletek.
A PTE Alumni Iroda további programjairól és workshopjairól pedig ezen a linken érhetők el a továbbiak.
- Korábbi workshopok
-
A K20 Kirakat már számos jobbnál-jobb PTE Alumni workshopnak adott otthont az utóbbi négy hónap folyamán. A népszerű sör, méz és bor témák után a csokoládé került sorra.
Sörkóstoló
A Pécsi Sörfőzde Zrt. bemutatójával elindult a Pécsi Tudományegyetem Alumni és Vállalati Kapcsolatok Irodájának rendezvénysorozata a nemrégiben megnyitott K20-ban, a Király utca 20. szám alatt.
Mézkóstoló
A Mézkóstoló workshopon az abaligeti Fürtös méz mutatkozott be az öregdiákoknak.
Borkóstoló
A Bevezetés a borkóstolásba c. előadáson Győrffy Zoltán, a PTE kapcsolati igazgatója, egyben a Magyar Borszakírók Körének elnöke vezette be a résztvevőket a borkóstolás világába.
Csokoládékóstoló
A csokoládékóstolón Harka Éva, a Kapcsolati Igazgatóság tartalommenedzsere vezetésével nyerhettek betekintést a csokoládé világába a résztvevők, akik hat féle szenzációs csokikülönlegességet kóstolhattak meg, valamint átfogó képet kaphattak arról, hogyan készül a kakaóbabból egy finom tábla csokoládé.
