Frissen a tanári pályán

A Pécsi Tudományegyetem két karának is alumnája a magyar-földrajz tanári szakot végzett Bruszt Míra, aki 2023-ban végzett a PTE TTK-n és BTK-n. Egyetemi évei alatt bekapcsolódott a Nyelvészeti Szakkönyvtár, a Társadalmi Befogadás Szakkollégium munkájába, társasjáték-fejlesztésbe fogott, amely két OTDK különdíjat is hozott. Lelkes, pályakezdő tanárként a Pécsi Jurisics Utcai Általános Iskolában helyezkedett el, és rögtön osztályfőnök is lett. Őt kérdeztük a PTE-s éveiről, valamint szakmája szépségeiről és kihívásairól.

Mikor kerültél a PTE-re, és miért azt választottad?

2017-ben kezdtem el a tanári képzést, földrajztanár–magyartanár szakon, tehát a TTK, BTK egybefonódik benne. Azért választottam, mert közel volt, nekem más fel sem merült. Addig is kollégista voltam, így Pécs már ismerős volt. A szakpáron egyedül voltam az évfolyamon, és ha bármilyen óraütközés volt, a tanáraim rugalmasak voltak abban, hogy megoldást találjunk.

Milyen volt a Pécsi Tudományegyetemen?

Nehéz szavakba önteni. Minden olyan közeli, barátságos a PTE-n.

Legalábbis én úgy vettem észre. Egyetemre kerülésem utáni második félévben bekapcsolódtam a Nyelvészeti Szakkönyvtár munkájába, ahol a hallgatók vezették a könyvtárat. Vizsgáztunk azért, hogy ott lehessünk, könyveket rögzítettünk, fogadtuk az olvasókat, rendezgettük a polcokat és nagyon jó volt a közösség. Azóta is vannak barátaim innen, illetve a szakkollégiumból is. Ott lehet először segédkezni a meglévő kutatásokban, a különböző programokban és szépen lassan kovácsolódott a közösség.

Társasjátékot fejlesztettetek, amiből OTDK dolgozatot is készült, jól tudom?

Pont most készült el a társasjáték a nyomdában, szép doboza, táblája van. Úgy kezdődött, hogy egyik szaktársammal elmentünk Beck Zoli kurzusára, ami roma irodalommal volt kapcsolatos, és a teljesítéshez el kellett készíteni valamilyen projektet, ami ehhez fűződik. Úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy olyan társasjátékot, ami a roma varázsmeséket dolgozza fel, mert a gyerekek nem nagyon találkoznak magyar népmeséken kívül mással. Például megnéztük az alsós olvasókönyveket, és volt olyan, hogy kettő indián népmese volt és egy darab cigány népmese a négy évfolyamon. Persze nagy az átfedés, de hasznosnak találtuk volna, ha erre van valamilyen eszköz.

Majd elkészítettük a társasjátékot Varázskaland –Vár a sárkány! címmel.

Benne voltunk a Társadalmi Befogadás Szakkollégiumban, ők rendeznek workshopokat, ahova elhívnak középiskolásokat, így rengeteg emberrel ki tudtuk próbálni a játékot. Két OTDK dolgozatot is beadtunk ebben a témában: az első és a második változatból is készítettünk egyet. Végül különdíjasok lettünk mindkét helyen, nagyon hasznos tapasztalat volt.

Meg lehet találni boltokban is?

Nem, csak néhányat készítettünk belőle. Még nem tudjuk, hogy mi lesz a vége, de főleg azért nyomtattuk ki, hogy elvigyük a kistérségi iskolákba, ahol szükség lehet arra, hogy megismerjék ezeket a meséket. Szeretnék majd ide az iskolába is behozni, megmutatni. Remélem összejön.

Miért választottad a tanári pályát?

Azt tudtam, hogy szeretem a magyart és a földrajzot és ezzel szeretnék foglalkozni.

Közel áll hozzám, mert szeretek emberekkel foglalkozni, főleg emiatt választottam. Tavaly végeztem, és egyből elkezdtem tanítani, osztályfőnök lettem.

Mennyire adott gyakorlati tapasztalatokat és mennyire készített fel a képzés a pályára?

A szakmódszertanos órák nem voltak annyira gyakorlatiak, hogy ne lepődtem volna meg, amikor elmentem tanítási gyakorlatra, ahol teljesen új helyzetek jelentek meg. Viszont amikor már a kísérőszemináriumok voltak a gyakorlathoz, azokat nagyon hasznosnak találtam, mert szupervíziót adtak, és mindenre kaptunk hasznos segítséget, például felkészítettek a portfólió írásra is.

Tudtad-e hasznosítani azt, amit az egyetemen tanultál?
Egy tanárom azt mondta, hogy

az egyetemen a mintagyerekekről tanulunk,

aztán amikor bemegyünk a tanterembe, akkor a diákok pont nem azt fogják csinálni, amit mi gondolnánk. Akkor alkalmazkodni kell. A hosszú, összefüggő gyakorlatomon középiskolában voltam, ahhoz képest teljesen más az általános iskola felső tagozata. Fél évig találkoztam kisebb gyerekekkel, általános iskolásokkal, ez most nagyon mély víz volt számomra, főleg az osztályfőnöki feladatokkal kapcsolatban. Nem gondoltam volna, hogy ennyi minden tartozik rám, ennyi konfliktust kell megoldani. Arra persze emlékeztem, hogy középiskolában mi volt, ott nem ilyen problémák voltak. De lassan belerázódom fél év után. A tantestület nagyon befogadó, és a gyerekekkel is tudok bánni, azért kellett egy kis idő ehhez, de szerintem ez így már rendben van.

Mi a magyar és a földrajz tanítás szépségei, mi az, ami neked tetszik ebben?

Nagyon szeretem a földrajzot, viszont itt most nem tudom tanítani. A magyarban a közös megismerés folyamata, hogy elolvassuk a szöveget, közösen értelmezzük. Igyekszem minél több tanulóközpontú feladatot, óratervet bevinni, hogy tényleg ők legyenek azok, akik felfedezik, el is olvassák, hogy utána

a feladatmegoldáson keresztül talán egy kicsit közelebb kerüljenek az irodalomhoz.

A nyelvtanórán is pont ezért igyekszem mozgásos feladatokat bevinni, hogy minél jobban rögzüljön, mert tényleg nagyon nehéz, főleg mondjuk ötödikben, amikor meg kell tanulniuk a különböző hasonulásokat.

Volt-e kedvenc témád a magyar szakon?

Érdekelt a kortárs magyar irodalom és azon belül is a szegénység irodalom. Nem pontosan ilyenben írtam a szakdolgozatomat, de az is egy szociológiához közeli téma volt. Nyelvészeten sokat kellett tanulni, viszont tényleg mindent megértettem. Az is egy nagy plusz volt a korábbi éveimhez képest, mert addig a nyelvtan távolabb áll tőlem. Szerintem legtöbben, akik magyar szakra mennek, azok az irodalom miatt teszik ezt, de ott tényleg megszerettetik a nyelvtant is az emberrel.

Milyen a Jurisics Utcai Általános Iskolában tanítani?

Nagyon összefogó az egész közösség. Például a Jurisics Akadémia annyira jó ötlet, hogy a gyerekek már alsóból úgy jönnek, de a felsőben mindenképp megtanulják az előadási módokat, hogy hogyan tudnak szépen, összefüggően beszélni. De ezen kívül is rengeteg program van az iskolában, mindig van valami, amivel foglalkozhatunk mi is, ahogy a gyerekek is, nincs egy unalmas hónap.

Hogyan lehet motiválni a diákokat?

Ezt még én is tanulom. Gyakran próbáljuk meg vizuálisan ábrázolni az irodalmi műveket, például lerajzolják a gyerekek, képregényt készítenek belőle, ez talán már egy kicsit közelebb áll hozzájuk. De a lényeg az, hogy foglalkozzanak vele, ha éppen rajz, vagy egy levél lesz belőle, az is tökéletes. Az óratervezésnél számít az, hogy nagyjából 5 percenként egy tevékenységet kell váltani azért, hogy a figyelmüket fenntartsuk. Nyilván nem mindegyik óra sikerül így, de ha nagyon igyekszünk, akkor azért össze szokott jönni a gyakori váltás. Megterhelő tanárként, de a gyerekek végig mozgásban vannak, nem csak ülnek, mert az úgysem megy sokáig. Igyekszem beiktatni óra közben valami olyan feladatot, ami mozgásra készteti őket. Ez nem mindenkinek motiváló, nem mindenki szereti a magyarórát, de próbálkozni azért lehet. Mindig figyelem, hogy a gyerekek hogy fogadnak bizonyos feladatokat, és ha valami nagyobb tetszésnek örvendett, akkor arra érdemes visszatérni egy másik témánál.

Van-e tanácsod a felvételi előtt állóknak?

Azért ajánlanám a tanárit, mert választhat két szakot, ami közel áll hozzá. A tanári alatt többet lát, és utána még dönthet úgy, hogy szakot vált, elismerteti a tárgyait és folytatja ott, ahol nem indult el végül. Nálam a döntésben szerepet játszott az is, hogy a magyaron és a földrajzon kívül érdekelt a pedagógia, illetve valamilyen szinten a szociológia. Ha esetleg valaki nem szeretne tanítani, akkor szerintem ettől függetlenül talál munkát, vagy ugyanúgy el tud menni egy mesterképzésre az adott szakhoz kapcsolódóan. Maximum néhány tárgyat kell pótolni, de szerintem nem megoldhatatlan.