Jön a „kirakós” diploma?

A mesterséges intelligencia csak egy a sok közül, amik miatt folyamatosan tovább és tovább kell képeznie magát egy munkavállalónak, ráadásul a szükséges új tudáselemeket mindenki a lehető leggyorsabban szeretné megszerezni. Vaszari Judittal, a PTE OIG leköszönő irodavezetőjével az ún. mikrotanúsítványokról beszélgettünk, mely erre megoldás lehet. Az EDUC európai egyetemi szövetség például külön munkacsoportot szentel ennek a témának.

Mit jelent az, hogy mikrotanúsítvány és milyen szerepet játszhat a jövőben?

A kimutatások szerint a jelenlegi munkakörök 90%-a megszűnik és/vagy teljesen átalakul húsz éven belül. Fontos lett az élethosszig tartó tanulás, a folyamatos képzés, az együtthaladás a korszerű ismeretekkel. A továbbképzésnek ezeket a lépéseit alapvetően a mikrotanúsítványok hivatottak dokumentálni, az EU hosszú évek óta ennek reformján gondolkodik.

Van olyan tudás – például az egyre gyakoribbá váló elektronikus ügyintézésekhez szükséges informatikai ismeretek vagy a jogszabályváltozások –, aminek elsajátítása mindössze néhány órát vesz igénybe. Egy átfogó új adójogi szoftver használatát már lehet, hogy egy komolyabb, néhány napot felölelő tanfolyam keretében lehet megtanulni. De van, ami féléves elköteleződést igényel. Egyértelmű, hogy a képzés oldaláról nagyon nehéz megfogni, definiálni a mikroképzések lényegét. Emiatt javasolja azt az EU, hogy fogjuk meg a végén, a kiadott dokumentumok oldaláról a folyamatot. A mikrotanúsítványok arra szolgálnak, hogy lehetőleg európai szinten egységes szerkezetben, egységes fogalomkörben mondja ki azt, hogy aki ilyen igazolást felmutat, az valamilyen minőségbiztosítással rendelkező szervezettől kreditpontokban kifejezhető értékű tudást kapott egy adott területen. Magyarországon korábban is ismert volt az oklevél, tanúsítvány stb., amit ún. tanfolyamok, továbbképzések keretében, a felnőttképzésben lehetett megszerezni, Ennek átfogóbb és egy kidolgozottabb formája a mikrotanúsítvány. A másik funkciója pedig az, hogy áttekinthetővé és összehasonlíthatóvá tegye a különböző ágazatokban, a szakképzés, a felnőttképzés, a felsőoktatás területén megszerezhető igazolásokat és ezeket ugyanúgy mikrotanúsítványnak nevezzük.

Mivel jár egy ilyen, egységes kategória bevezetése?
Amint elkezdjük a mikrotanúsítványokat formalizálni, azaz egyre részletesebben szabályozni, azzal azt is megkérdezzük, hogy azok mögött a papírok mögött, amiket eddig megszerezhettek a hallgatók, milyen tudások voltak (ki, mikor, kinek, hogyan, mit tanított?). Ez lenne a felsőoktatásban is egyre fontosabb szerepet betöltő minőségbiztosítás célja és funkciója. De szerintem olyan széleskörű és át nem látható tempóban változik az életünk, hogy

a szabályozás mindig csak loholni tud a változások után, például, hogy éppen a munkaerőpiacnak mi az igénye vagy arra éppen hogyan reagál a munkavállalói réteg – és azon belül melyik generáció hogyan. Egy biztos: ezeket a rövidciklusú képzéseket valamilyen csatornába be kell terelni annak érdekében, hogy EU-s szinten is közös fogalomrendszer alakuljon ki, mely az átjárhatóságot, elismerhetőséget biztosítani tudja.

Technikailag Magyarországon jelenleg erre az a megoldás, hogy van egy ún. Felsőoktatási Adatszolgáltatási Rendszer (FAR), mely összesíti a kiadott mikrotanúsítványokat. Országos szinten ez a rendszer lesz az, ami bármelyik szakterületen, szakképzésben, felnőttképzésben, felsőoktatásban kiadott mikortanúsítványokat és mikroképzéseket összesíti. Azt gondolom, hogy az a középtávú terve az ágazatirányítóknak, hogy a rendszerből, ami ezeket a tanúsítványokat tárolja, egy munkáltató le tudjon kérdezni, ellenőrizni tudjon adatokat. Vagyis, ha valaki bemutat egy mikrotanúsítványt arról, hogy elvégzett egy képzést, a munkáltató annak pontos tartalmát le tudja kérdezni a rendszerben. Itt még nem tartunk, de azt gondolom, hogy ez a cél.

Már most is fut néhány mikroképzés, mely a PTE-hez köthető. Mennyire népszerűek?
Ez definíció kérdése, hiszen vannak és voltak ilyen képzések, valójában csak a „sapka” lesz más, amit ráadunk. Eddig is voltak ilyen képzéseink, illetve most már formálisan is indultak mikroképzések a PTE-n. Éppen a legutóbbi Szenátuson került be a szakindítási szabályzatba a mikrotanusítványok indításának protokollja. Jóváhagyásukban az Oktatási Bizottság (OB) játszik szerepet, egyfajta minőségbiztosítási fórum szerepet is betöltve. Április óta közel egy tucat ilyen képzés indítását szavazta meg az OB, sőt, a nyár folyamán is zajlanak majd elektronikus szavazások ennek kapcsán. Van igény szervezői oldalról is. Úgy tudom, hogy a legelső, kifejezetten mikroképzésként létrejött PTE-s képzésre kétnapos határidővel 30 fölött volt a jelentkezői létszám. Tehát van rá igény.
Állandó vita, hogy generális vagy speciális tudást kell-e adnia egy egyetemnek. A magam részéről

abban hiszek, hogy a generális tudás hosszabb távon egy karrierpályán jobban segíti az adaptálódást, hiszen meg kell tanulni gondolkodni, önállóan fejlődni. A speciális tudás erre építve könnyebben, gyorsabban megszerezhető. Viszont ezek a mikroképzések, akár a graduális képzés kiegészítéseként, azzal párhuzamosan pluszt jelenthetnek a munkaerőpiacon.

Ha például a hallgató szerez a generális tudása mellé egy speciális tudást, már könnyebb lesz elhelyezkednie.

Az alap- és mesterszakos diplomákat ki lehet váltani ezekkel a kisebb képzésekről szóló tanúsítványokkal?
Azt gondolom, hogy nem lehet. Egyelőre ágazati cél is, hogy ne is lehessen. Ugyanakkor nem tartom ördögtől valónak, hogy egy több év alatt, apránként megszerzett mikrotanusítvány-portfóliót kreditbefogadással ne lehessen mondjuk egy alapképzésbe beforgatni. Az EU-s anyagok, én úgy látom, ebben gondolkodnak.

A svájci rendszerben például akár egykredites mikrotanusítványokból össze lehet állítani egy oklevelet!

A magyar gondolkodás még ezt elutasítja, jobban védi a felsőoktatást.

A magyar munkaerőpiac hogyan reagál minderre?
Nem látok rá erre, de vannak benyomásaim, főleg azokról a karokról, akik aktívabban dolgoznak együtt külső cégekkel képzések, szakmai gyakorlatok, duális képzés és egyebek miatt. Az ott tapasztaltak alapján úgy gondolom, hogy a munkaerőpiac meg tudja fogalmazni, mire lenne szüksége, miféle tudásokkal felvértezve érkezzenek hozzá a végzettek. Van e téren egy jó partneri együttműködés a felsőoktatás és a cégek között, hiszen a megfelelő szakemberek képzése közös érdek.
A duális képzések kapcsán olvastam kimutatásokat, hosszabb távú elemzéseket. A duális képzés végén sok esetben ott marad a hallgató az adott cégnél, mert abba tanult bele. Egy hosszabb távú utánkövetésnél viszont már az körvonalazódik, hogy van egy üvegplafon, amivel a duális képzésben résztvevő szembesül, ugyanis egy adott cég munkafolyamatait, szoftvereit, munkamorálját sajátította el, és megreked a karrierje. A nem duális képzésben részt vevő jobban adaptálódik, hiszen rá van kényszerítve, hogy mindig újat tanuljon – ez a előmenetelükön is megmutatkozik, könnyebben eljutnak vezetői pozíciókig. A mikrotanúsítvány szerintem pont az ilyen hiátusok kitöltésére jó. Akár egy képzéssel párhuzamosan elvégezhető, de akár a már végzett hallgatókat is visszavárhatja az egyetem néhány évente egy-egy hosszúhétvégét felölelő képzéssel. Szerintem ebből lehet hasznos brandet építeni.

Országos szinten a PTE versenytársai mennyire álltak rá erre a projektre?
Csak a benyomásaimat tudom megosztani, és az az, hogy nagyon változó, hogyan állnak a mikrotanúítványok kérdéséhez a magyar egyetemek. Azt gondolom, hogy ez – mivel fizetős képzésekről van szó – piaci pozíció függvénye is, ám ezt a megközelítést nem tartom előremutatónak. Mivel a fogalmi háttér sem egységes, elképzelhető, hogy egy intézmény nem kommunikálja, hogy efféle képzéseket tart – mert mondjuk partneri együttműködésnek nevezi –, és még nem realizálta, hogy voltaképpen mikrotanúsítvánokat ad ki.
Ami a PTE-t illeti:

jelenleg elsősorban nem üzleti befektetésnek tekinteném a mikroképzéseket, hanem hogy tudatosan, stratégia mentén kitalálva inkább kevesebb, de jó minőségű képzést indítsunk. Szerintem ez most kihívás, hiszen nagy a nyomás, hogy elinduljon ebbe az irányba a Pécsi Tudományegyetem.

Azt gondolom, hogy nagyon jól kéne felépítenünk annak érdekében, hogy a munkaerőpiacról is jó visszajelzést kapjunk.

Tegyük fel, nekiállok egy alapképzésnek, és mire megkapom a diplomámat, szeretném, ha mellette még lenne legalább három mikrotanúsítványom. Létezik vagy tervben van ezzel kapcsolatban valamiféle karriertanácsadás, ami segíti az eligazodást, hogy mit érdemes és mit hova tudok illeszteni ebben a kirakósban?
Ez így konkrétan nem merült fel. Azt gondolom, hogy mindezzel bővülhet a karriertanácsadással foglalkozók eszköztára. Másrészt pedig – a hallgatók nagy része ugyanis korántsem annyira tudatos, mint a példádban – önmagában az, hogy lesz egyfajta „menü”, amiből választhat magának az érdeklődési körének megfelelő mikroképzést, bízzunk benne, hogy megkönnyíti az orientációt.

Egy mikrotanúsítvány mennyit ér a munkaerőpiacon, ha ingyen van? A nagy amerikai egyetemek például számos ingyenes vagy félig ingyenes programot kínálnak.
Szerintem a következő évek során fogja majd a munkaerőpiac beárazni ezeket a papírokat. Hasonló folyamat ez ahhoz, mint amikor a nyelvvizsgáknál is eljutottunk odáig, hogy nem a papír, hanem a nyelvtudás kell, és elkezdtünk jogszabályi szinten is különbséget tenni a nyelvismeret és a nyelvvizsga-bizonyítvány között. Valami ilyesmi történhet itt is.
Ami az amerikai egyetemeket illeti: a legtöbb esetben magát a kurzust elvégezheted ingyen, de ahhoz, hogy erről igazolást is kapj, már fizetned kell. Így válik ez üzletté.

A nyelvvizsgákról megvan a magam véleménye: szerintem ha valaki kellő szintű, használható nyelvtudással rendelkezik, akkor vizsgázni sem probléma.
Azt gondolom, a nyelvtudás fejlesztése az óvodától a felsőoktatásig a teljes oktatási rendszerünk feladata lenne. De gondolj azért arra, milyen nagy mértékben nő a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek köre. Például egy DISZ-es tanuló kaphat mentességet az írásbeli alól az érettségin, de nyelvvizsgán már nem – a szóbelit leteszi, de az írásbelibe beletörhet a bicskája. A beszélt nyelvtudás, a kommunikációs készség és az írásbeli kommunikáció ez esetben szétválasztható. Amilyen tömegekről beszélünk a tanulási nehézségeket tekintve, szerintem nem baj, hogy a szakképzettség megszerzését nem kötötték ennyira a nyelvvizsgához, mint dokumentumhoz. És a mikrotanusítványok logikája lehet hasonló:

bármilyen területen lehetne érvényesülni úgy, hogy arra a készségedre támaszkodsz, amiben igazán jó vagy.

Hadd mondjak egy példát! Lehet, hogy nem leszel sose mérnök, mert nincsen olyan matektudásod, de mondjuk, egy mérnöki munkához kapcsolódó részterülethez van tehetséged. Erről egy mikrotanúsítványt szerezve már lehetsz asszisztens úgy, hogy azzal foglalkozol, amiben jó vagy és ami tényleg érdekel.

A többi EDUC-partnerünk hogy áll ezen a területen?
Definíciós szinten tartunk, próbáljuk körülírni, mit fed az, hogy mikroképzés. A Masaryk Egyetem készített egy összehasonlító elemzést, amiből kiderült: globális szinten az 1-től a 60 kreditig bármit mikroképzésnek neveznek.

Óriási a szórás, mindenki keresi a kapaszkodókat. Gondolkodik az EU, a nemzeti jogalkotók, az intézmények…

E szempontból remek az EDUC egyetemi szövetség tevékenysége, mert egyfajta ernyőt jelenthet, lehetőséget ad arra, hogy közösen megbeszéljük a mikrotanúsítványok kapcsán felmerülő kérdéseket és egyfajta irányvonalat dolgozzunk ki.

A PTE-n a KTK-n, a MIK-en a közelmúltban indultak mikrotanusítványt is adó képzések/tréningek, illetve a PTE idei nyári egyetemei is biztosítanak ilyen végzettséget résztvevői számára.