A kávékészítés vonzásában

Szemmelróth Cynthia a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karán diplomázott biológia szakon, az élet azonban más irányba sodorta, jelenleg a pécsi Starbucks Store managere. Az őszi szemeszterben az Alumni Akadémián a kávé történetéről, a Starbucks által képviselt fenntartható kávétermesztésről, és természetesen a kávékóstolás rejtelmeiről tartott előadást.

Emlékszel még, miért a Pécsi Tudományegyetemet választottad?
Igazából elég kézenfekvő választás volt, mert alapvetően pécsi vagyok, itt nőttem fel. Nem állítom, hogy nem gondolkodtam más egyetemekben, de egyszerűbb volt helyben maradni, és tetszett is maga az egyetem, illetve az, amit kínálni tudott.

Nagyon tetszett a TTK alapkörnyezete, ezért végül nem indultam el másfelé. Utólag is úgy gondolom, hogy tök jó volt ide járni.

Mik voltak az eredeti terveid a biológiával, miért ezt a szakot választottad?
A gimnáziumban még igazságügyi orvosszakértő szerettem volna lenni. Erről azért tettem le, mert az akkori kémiatanárom nem tudta számomra annyira jól átadni a tudását, emiatt  elveszítettem az érdeklődésemet a kémia iránt, olyannyira, hogy végül nem szerettem volna még érettségizni sem belőle. Ezzel szemben a biológia nagyon érdekelt és maga a kutatás része is foglalkoztatott, az hogy kicsit jobban megismerjem az emberi test működését. Nagyon tetszett, hogy a biológia szak lehetővé teszi a kutatást, hogy utánamehetek dolgoknak, amik érdekelnek. Vagyis valójában az egész onnan indult, hogy szerettem volna kutatni.

Melyik részét élvezted legjobban a képzésnek?
Nagyon hamar megtetszett a laborok világa, az, hogy tényleg apró dolgokkal foglalkozik az ember, és hogy nagyon apró dolgokon múlik egy vizsgálat, emellett nagyon oda kell figyelni és precíznek kell lenni, amiben alapvetően jónak tartom magam. Vonzott maga ez a steril környezet, az egész miliő és persze az álmaim.

A szakdolgozatod is valamilyen kutatáson alapult?
Sajnos, csak második nekifutásra készült el a szakdolgozatom, mert az első témavezetőm közben máshová ment tanítani, és bár felajánlotta, hogy segít, megszakadt a kapcsolat, ráadásul a témakörömben segítőnek jelölt PhD-hallgató lány időközben elment szülni.
Az első témám inkább kapcsolódott kutatáshoz, de több tényező miatt azt végül nem fejeztem be. Eredetileg pollenvizsgálatot csináltunk volna propolisz mintákból. Ami tényleg nagyon pepecselős, nehéz munka.
A ténylegesen elkészült szakdolgozatom már szakirodalmi kutatás volt, vagyis nem csináltam fizikailag tényleges kutatást. A retina lehetséges regenerációjával foglalkoztam. Ebben a munkában is fontos, hogy az ember milyen cikkekből dolgozik, honnan szedi össze az információkat, mit emel ki azokból, vagyis ez is egyfajta kutatás volt.

Jellemzően mindenkinek van kedvenc oktatója, kedvenc kurzusa, amire szívesen emlékszik vissza. Neked van ilyen? Olyan oktató, vagy kurzus ami nagy hatással volt rád?
Nem is egy!  Mint mondtam nagyon érdekelt, és érdekel most is az emberi szervezet működése, ezért az élettant, és a szervezettant nagyon szerettem, tényleg érdekesnek tartottam azt, amiről tanultam. Emellett kiváló előadóim voltak, dr. Molnár László tanította a szervezettant, és Dénes Viktória az élettan nagyobb részét, őket nagyon szerettem. De nagyon tetszett a műszeres analitika is, ami ugyancsak pepecs munka, ezt is nagyon élveztem. Összességében szerintem a tanszéken mindenki nagyon kedves, aranyos és segítőkész volt. Jó benyomást tettek rám.

Hogyan került a látóteredbe biológia szakos hallgatóként a Starbucks?
Ez egy hosszabb folyamat volt, igazából sohasem próbáltam meg biológiával elhelyezkedni, mert az egyetemi éveim alatt végig dolgoztam, nem végig a Starbucks-nál, de mindig a vendéglátásban, vagy hasonló környezetben.

Már az előző munkahelyemen is érdekelt a kávékészítés, ami szintén az a fajta kis pepecselés, amit szeretek. Egyszerűen szeretem ezeket a precizitást, odafigyelést igénylő folyamatokat.

Már csak egy tárgyam volt vissza az egyetemen, amit mindenképpen szerettem volna megcsinálni és befejezni a tanulmányaimat, közben pedig felvettek a Starbucks-hoz dolgozni, ahová már vezető pozícióba kerültem be, és nagyon megtetszett az itteni környezet, illetve az, amivel itt foglalkozok. Nagyjából fél év elteltével realizáltam, hogy tök jól érzem magam ebben a közegben, hogy sok ember van körülöttem, pörgős a munka, sok emberrel kell beszélgetni, kontaktálni. Alapvetően kicsit hajlamosabb vagyok befelé fordulni, és úgy érzem, hogy ez a munka emiatt is jót tesz nekem. Csúnyán fogalmazva rá vagyok kényszerítve, hogy emberekkel foglalkozzak.
Úgy éreztem, a biológia kapcsán nem biztos, hogy ezt elmondhatnám. Amennyire érdekel és tetszik maga a kutatói része, annyira magányos is tud lenni szerintem. Bár nem dolgoztam benne, ezért nem tudom pontosan, milyenek egy kutató mindennapjai, de amit láttam, az alapján úgy gondolom, hogy általában inkább magányos, maximum pár emberrel kontaktál az ember, például akikkel egy laborban dolgozik. Szerintem nem olyan szintű a csapatmunka, az interakció, mint ami itt a Starbucks-nál megvan. Így végül úgy döntöttem, hogy a biológiát kicsit parkolópályára teszem, aztán majd ki tudja. Nagyon jól érzem itt magam, imádom azt, amit csinálok, úgyhogy jelenleg nem gondolkodok azon, hogy máshova menjek, mást csináljak.

Milyen érzés visszatérni alumnaként, hazajönni kicsit az egyetemi közegbe?
Mindig nagyon jó érzés visszajönni. Amikor már elkezdtem dolgozni, ahogy már említettem, még volt egy tárgyam, emiatt sokszor visszamentem a karra, az is tök jó volt, valamiféle nosztalgia érzés, hogy el is felejtettem, milyen érzés itt lenni, újra a folyosókon mászkálni, találkozni a tanáraimmal, esetleg egy-két régi hallgatótársammal, akikkel korábban együtt tanultam. Ez nekem mindig lélekmelengető érzés.

Hogy élted meg, amikor felkértek, hogy tarts előadást az Alumni Akadémián? 
Örültem nagyon a lehetőségnek. A Starbucks-on belül nekünk is vannak ilyen irányultságú rendezvényeink, kávészemináriumokat szoktunk tartani, de az kisebb létszámú, 10-12 fős esemény, mert ennél több ember sajnos nem nagyon férne el nálunk az üzletben. Egyébként nagyon szeretem ezt csinálni, hogy tudok az embereknek kicsit újat mondani, vagy újat tanítani, akár a kávézásról, vagy másról is, de nyilván most a kávé világában vagyok benne, így ebben élem ki magam. Mindig nagyon jó érzés, amikor az emberek összegyűlnek és figyelemmel végighallgatják az előadásomat, azután valamit hazavisznek belőle, ugyanakkor

ezek az alkalmak nagyon jó lehetőséget adnak arra, hogy valaki valami újat tanuljon, akár tőlem, akár a kollégáimtól.

Te is folyamatosan fejlesztetted magad, több képzésen is részt vettél. Mesélnél ezekről?
A Starbucks-nál 2019-ben kezdtem meg az utamat Shift Supervisorként. 2020-ban a saját csapatommal való munka mellett már részt vállaltam más üzletek működésének támogatásában is. Ugyanebben az évben végeztem el a Coffee Master programot, hogy tovább bővíthessem a tudásomat a kávé világát illetően, illetve hogy ezáltal a csapatom mindennapjait is inspirálhassam. 2021 elején vette kezdetét az Assistant Store Manager tréningem, ez a munkakör tett hozzá leginkább a személyes fejlődésemhez, hiszen az üzlet egyik kulcs pozícióját betöltő személyeként felelőssé váltam a csapat közel minden tagjáért. Ugyanebben az évben elindultam a minden évben megrendezett Barista Championship-en, ahol országos 2. helyezést értem el. Tavaly nyáron is részt vettünk ezen a versenyen, ahol ezúttal támogató szerepet töltöttem be. Nagyon büszke voltam, hogy a mi indulónk, Till Martin nyerte meg az országos versenyt, így 2023 októberében lehetőségünk volt részt venni a nemzetközi fordulón is Londonban. Martin itt is remekelt, de a 32 bajnok közül végül a görög induló, Vaso vihette haza az arany pitchert.
A Store Manager tréningem 2022 elején kezdődött meg és júniusban ért véget, így másfél éve vezetem a pécsi üzletet. Egy évvel ezután kezdtem District Coffee Masterként is tevékenykedni, így a munkám során más üzletek partnereit is tudom segíteni tudásuk bővítésében.

Melyik a kedvenc italod azok közül, amiket el szoktatok készíteni az üzletben?
Sokszor szoktunk erről beszélgetni a kollégáimmal, és az az érdekes, hogy mindig vannak időszakok, amikor valami beragad az embernek, én

ilyenkor hetekig, időnként hónapokig azt iszom.

Aztán megunjuk és keresünk valami mást helyette, így a sokáig kedvenc kicsit parkolópályára kerül. De talán az, ami az évek alatt mindig velem volt, az a Latte világos pörkölésű kávéból, szójatejjel és chai sziruppal, ami kicsit fűszeres, kicsit édes. Ez általában mindig visszatér, de egyébként nagyon szeretem a Chai Lattét magában is, ősszel pedig a Pumpkin Spice Lattét, és persze mindig megkóstolom az újdonságokat is.