Kölcsönösen függő viszonyok

Az Europe Direct Baranya november 19-én kerekasztal-beszélgetést rendezett: Az Európai Unió a nemzetközi térben – 2021 kihívásai címmel. A beszélgetés vezetője Tarrósy István professzor, a PTE Nemzetközi Igazgatóság vezetője volt, akit politológusként is kérdeztünk az EU helyzetéről.

Mit gondol az Európai Unióról?
Az EU a mai kölcsönösen függő viszonyokban jól látható helyet foglal el. Bizonyos ügyekben komoly szava van. Gazdasági szempontból domináns aktora a nemzetközi térnek. Ha a globális térben gondolkodunk, akkor ott vannak a feltörekvő gazdaságok, a fejlődő térségek, és az EU-nak hozzájuk képest is folyamatosan kell újrapozícionálni magát. Ez a nemzetközi tér a Szovjetunió felbomlását követően nagymértékben alakult át. Kína ereje és súlya mellett ott van Törökország, a latin-amerikai térség országai közül például Brazília, az afrikai kontinensen Nigéria és a Dél-afrikai Köztársaság, természetesen nem megfeledkezve a vezető hatalmak, így az USA helyéről, szerepéről a nemzetközi folyamatok alakításában. Sok külső kihívás nehezíti az EU életét, ugyanakkor feszültségteljes helyzetek az EU-n belül is kialakultak. Az EU egyszerre rendelkezik jelentős potenciállal, eközben pedig időnként látványosan „küszködik” is. Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság egy új geopolitikai EU-t szeretne felerősíteni, támogatni – ehhez viszont meg kell küzdeni a gyengeségekkel.

Egy tíz és egy hatéves gyereket hallottam arról beszélgetni, hogy mi a különbség az Amerikai Egyesül Államok és az Európai Unió között, a nagyobbik azt mondta, hogy Amerikában nem külön országként léteznek az államok, Európában pedig külön-külön is létező országok vannak.
Egyszerű és pontos meglátás ez. Más-más a két közösség evolúciója. Évtizedek kellettek, mire az Amerikai Egyesült Államok tagjaiból amerikai nemzet kovácsolódott, az nem ment egyszerűen. Önmagában a Függetlenségi háború, a Függetlenségi nyilatkozat nem voltak ehhez elegendőek. A győzelemmel létrejött egy független ország, de ekkor még mindig nem volt meg az egységes nemzet, hosszú időre volt szükség ennek kialakításához. Európában pedig a világégést követően kialakítottak egy új konstrukciót a béke és a biztonság jegyében.

1957 óta párhuzamosan vetélkedik egymással a kormányközi és a nemzetek feletti Európa gondolata, modellje.

Milyen modellek?
A kormányköziség jegyében létrehozzák a nemzetállamok a közösséget, másfelől a szupranacionalitás modellje is működik, és ennek segítségével értelmezhető a külső szereplők számára a nemzetközi térben maga az EU. De vajon az államok fölött létrejött keretrendszer már maga egyfajta európai kormányzat, egyúttal kormányzás? Számos nemzeti szint, így akár rögtön a magyar és a lengyel kormányzatok ezt vitatnák. E párhuzamosság a megalakítása óta végig jellemezte az EU-t, amelynek a döntési mechanizmusai nem biztos, hogy elég gyorsak és jók számos kritikus helyzetben (például migrációs válság, pandémia), pláne, amikor a feltörekvő gazdaságok ilyen ütemben próbálnak domináns pozíciókat elfoglalni.

Többször gyorsabban és határozottabban kellene reagálni.

Úgy tűnik, az EU-ban nem volt megfelelő eszközrendszer a saját identitásukat kereső országok megregulázásra.
Mindig is volt, megvannak az eljárások erre vonatkozóan. Azonban 2004-ben zajlott le a nagy bővítés, Magyarország is ekkor vált a közösség tagjává, és ha onnantól nézünk végig az új EU-n, az látszik, hogy az akkor csatlakozott tíz ország könnyedén integrálódott az EU-ba, amely azt is jelenti az én olvasatomban, hogy egy új politikai szocializáció zajlott le az új tagországokban, egyúttal a „régiek” szintén új feladat előtt álltak egy új, kibővített Európai Unióban kellett nekik is reszocializálódniuk bizonyos tekintetben. Érdekes dinamika ez, és máig áthatja a folyamatokat.

Magyarországon az EU intézményrendszerébe vetett bizalom indexe 80 % fölött van.
Az egyik legmagasabb érték ez, a kezdettől fogva. Az EU Barométer minden évben kiad felméréseket, közte ott van a bizalmi index is, és az látszik, hogy Magyarországon sokkal jobban bíznak az EU-ban, az EU intézményrendszerében, mint akár a magyar politikai szereplőkben.

A legutóbbi felmérés is azt mutatta, hogy 5-6%-kal magasabb a magyar EU-s támogatottság, mint az EU átlaga.

Talán azért, mert az EU-tól bőven kaptunk anyagi támogatást?
Persze, ez is benne van, bizonnyal. Amúgy csak néhány területen voltunk-vagyunk nettó befizetők. Például a fejlesztési  források tekintetében az AKCS (Afrikai, Karibi-térségbeli és a Csendes-óceáni országcsoport) országok esetében, feléjük hosszú éveken keresztül nettó befizetők voltunk, mert nem tudtunk megfelelő módon és mértékben csatlakozni a segélyezéshez, nem volt elegendő tapasztalatunk fejlesztési programok menedzselése esetén. Most már megtanultuk ezt is, számos szervezet kimondottan hatékonyan dolgozik és működik a magyar ügynökség is: a Hungary Helps.

Milyennek látja az EU jövőjét?
Izgalmas helyzetben vagyunk. Számunkra, mármint az egyetemek számára fontos, hogy 2019-ben útjára indult az Európai Egyetemek Kezdeményezés, melynek keretében rögtön egy nyertes konzorcium tagja lettünk, és elindítottuk az EDUC szövetséget. Mindezzel új időszámítást kezdett meg az EU a felsőoktatás és kutatás globális versenyképessé tétele érdekében. Arra törekszünk, hogy hogyan lehet hosszabb távon láthatóbbá tenni magunkat a szövetségben, illetve mindannyiunkat valóban versenyképesebbé, vonzóbbá tenni.

A tudástranszfer is más sebességbe kapcsolt.

A kutatások és az innovációs projektek minden tekintetben óriási lehetőségeket nyitnak meg előttünk.

A kerekasztal résztvevője volt Mohay Ágoston is, vele is készítettünk interjút e témáról.