MI a kutatás-fejlesztésben és az oktatásban

A Deutsche Telekom IT Solutions - PTE Innovációs Napok első napján egy pódiumbeszélgetés keretében Szabó Gábor, a Clidee Ltd. cloud szakértőjének moderálásával szakemberek arról folytattak diskurzust, milyen hatásai vannak, illetve várhatóak a mesterséges intelligenciának (MI) a kutatás-fejlesztésben és az oktatásban. A beszélgetésen részt vett dr. Pál Szilárd, a PTE GYTK szervezetfejlesztési és kapcsolati dékánhelyettese, Csiaki Balázs, a ProSharp technológiai vezetője, Gulyás Tibor, a Techtra Technológiai Transzfer Intézet Zrt. vezérigazgatója, valamint Érdi Krausz Gábor, a Mesterséges Intelligencia Nemzeti Laboratórium (MILAB) Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet projektkoordinátora.

Egy hónappal ezelőtt a PTE Természettudományi Karán rendeztek Mesterséges Intelligencia Szaknapot, ott Szücs Imre, a Test Innovation Technology Zrt. mesterséges intelligencia szakértője részletesen is beszélt az MI történetéről, a mostani beszélgetés is innen, a gyökerektől indult, melynek kapcsán elhangzott a kérdés, hogy a résztvevők mikor találkoztak először az MI-vel.
Az ismeretség kezdetei nagyon eltérőek, dr. Pál Szilárd emlékei szerint a 2000-es évek elején egyetemi munkák, dolgozatok ellenőrzésekor találkozott először az MI-vel, melynek akkor is, azóta is az volt a feladata, hogy kiszűrje a plagizálást. Későbbi munkája során pedig, mint sokan mások is, adatok elemzésére, ellenőrzésére használta. Gulyás Tibor a rendszámot felismerő, automatizált sorompóhoz, míg Érdi Krausz Gábor Asimov-hoz kötötte az első találkozást. Csiaki Balázs a ‘90-es évek közepére, egy hangkártyához megjelent beszédszintetizátorhoz kötötte az alkalmat, ami „nagyon buta volt, a mai ChatGPT-hez képest.”

Az MI-t érintő egyik legfontosabb kérdés, hogy az tulajdonképpen mit is jelent számunkra a munkánk során: Segédeszköz, vagy döntéshozó kolléga?

A résztvevők inkább előbbiben értettek egyet, az is elhangzott, hogy az MI legalább annyira az alapeszközkészletünk részévé kell, hogy váljon a közeljövőben, mint az Excel, vagy a Google.

„A mesterséges intelligencia nagyon jó abban, hogy felgyorsítsunk folyamatokat, olyan repetitív munkákat spóroljunk meg, ami csak az időt viszi, de nem igényel kreativitást. Sokat segít elemzésekben, alternatív módszerek megtalálásában, de hiba lenne azt állítani, hogy döntésre képes állapotban lenne” – mondta Csiaki Balázs. Érdi Krausz Gábor, aki ugyancsak tartott előadást a PTE TTK MI Szaknapon, szintén támogató technológiaként tekint az MI-re, mint mondta „a mesterséges intelligencia berobbant, itt van velünk, segít bennünket, és egyre több kutatás foglalkozik azzal, hogyan tudna még jobban segíteni.”

Dr. Pál Szilárd szerint azonban a kép sokkal árnyaltabb, hiszen az önvezető autók esetében az MI már hoz döntéseket, melyek akár csak egy valódi személy esetében lehetnek jók, vagy rosszak, utóbbiak viszont baleseteket is okozhatnak. Ő maga döntéstámogató rendszerként, segédeszközként javasolja használni az MI-t.

Azt szoktam mondani a hallgatóknak, tekintsenek úgy az AI-ra, mint egy hatástöbbszöröző rendszerre, ami megezerszerezi a hatékonyságukat. Azonban ha az ő tudásuk, hatékonyságuk nulla, az ezerszerezve is nulla

– hangsúlyozta a PTE GYTK dékánhelyettese.
Ugyanakkor ha segédeszközként tekintünk erre az új technológiára, fennáll annak a veszélye is, hogy befolyásolja egy-egy kutatás irányát. Ennek kapcsán Szabó Gábor hangsúlyozta, nyilvánvalóan nem mindegy, milyen input adatokból szerezte a rendszer a tudását. A jelenlévők különböző aspektusokból, de ugyanazt fogalmazták meg ezzel a kapcsolatban, miszerint a kutatók alapvetően kíváncsi és kritikus gondolkodású személyek, megvan bennünk az a kreativitás, ami az MI-ből hiányzik.
„Én kellő szkepticizmussal tekintek rá, mert rendeltetése szerint nem az a feladata, hogy tökéletes megoldást kínáljon számomra. Képes viszont olyan mintázatokat kirajzolni, amiket én hihetetlen mennyiségű olvasmányélménnyel tudnék csak feldolgozni” – reagált a felvetésre Gulyás Tibor.

Dr. Pál Szilárd szerint az, hogy a kutatók belekényelmesednek-e az MI használatába, hogy egyre inkább megfontolás nélkül fogadják majd el annak javaslatait generációs kérdés is: „A Boomer és az X generációs kutatóknál nem tartok ettől, talán még az Y generációnál sem, de a Z és Alfa generációnál már elképzelhetőnek tartom.”
Érdi Krausz Gábor ehhez kapcsolódóan megjegyezte,

mindig lesznek “Google-betegek”, akik a keresőmotor segítségével keresik az egyes betegségek okait és kezelési lehetőségeit, azonban „egy kutató attól lesz jó kutató és fogja előre vinni saját szakterületét, a világot, hogy egyrészt gondolkodik, másrészt  kétkedik.”

Az MI fejlődésének egy nagyon izgalmas, felemelkedő szakaszában vagyunk, a pódiumbeszélgetés résztvevői abban is egyetértettek, hogy az még messze nem érte el a plafont. Fontos viszont, hogy az egyes területek alaposan megvizsgálják és megfontolják az MI használatának lehetőségét, mert bár a technológia mindenhol használható lehetne valamilyen formában, nem biztos, hogy a használata megtérülne. Elsősorban azokon a tudományterületeken kellene befektetni az MI kutatásába, használatába, melyek képesek hosszú távon javítani az emberek életszínvonalát.

A mesterséges intelligencia rohamos léptekben fejlődik, a jövő, hogy egyre több egyetemi hallgató használja majd a szakdolgozata elkészítéséhez, ezért a Pécsi Tudományegyetem több karán már ettől a tanévtől kezdve életbe léptek azok a szabályozások melyek korlátozzák, illetve tiltják az MI használatát.
Dr. Pál Szilárd arra is felhívta a figyelmet, hogy „a humán erőforrásokkal kapcsolatos igények is meg fognak változni a cégeknél, figyelembe fogják venni, hogy az a személy, akit felvesznek, mennyire művelt AI területen.”