Mi várhat még ránk a koronavírus (és minden más vírus) kapcsán?

Jakab Ferenc professzort, a Virológiai Nemzeti Laboratórium vezetőjét, a PTE rektorhelyettesét kérdeztük.

Mikorra várható a koronavírus-járvány következő hulláma?
Rengeteg járványügyi tényező befolyásolja, hogy az adott vírus milyen fertőzési rátával tud terjedni, ennek mentén már nem érdemes hullámokról beszélni. Tudomásul kell venni azt, hogy a koronavírus közöttünk van, és közöttünk is marad. Az őszi-téli időszakban erőteljesebb lesz, több esetszámmal, több kórházi ápolással, több halálesettel, súlyosabb megbetegedésekkel, és egy relatíve nyugalmi periódus, enyhe látencia és egy csökkenő fertőzésszám lesz jellemző tavasszal és nyáron. Utóbbi nem azt jelenti, hogy a vírus eltűnt, csak kevesebb esetszámot okoz, a fertőzések száma véleményem szerint soha nem lesz nulla.

Szerinted lesz-e gyógyszer kifejezetten a koronavírus ellen, illetve a vakcinák kapcsán várható-e az, hogy szezonalitás előtt lesz beadható, és/vagy egy garantált időszakot ki lehet bekkelni egy oltással? Utóbbi jelenleg olyan bizonytalannak tűnik.
Hatalmas különbséget kell tenni a mostani helyzet és aközött az időszak között, amikor berobbant ez a járvány, és tüzet kellett oltani.

Kezdetben minden erővel, a járványügyben, egészségügyben, vakcinafejlesztéssel azon kellett dolgoznunk, hogy a koronavírus-járványnak valamilyen úton-módon véget vessünk, mert mind egészségügyi, mind gazdasági, mind pedig társadalmi szempontból rettenetesen káros volt.

Ezen az időszakon túljutottunk, már nem tüzet kell oltanunk, hanem a megmaradt parázsra kell vigyáznunk, hogy ne engedjük újra lángra lobbanni. Azt gondolom, ez a parázs soha nem fog kialudni.

A tömeges megbetegedéseket a vakcinákkal tudjuk elkerülni, illetve azokkal a gyógyszeres kezelésekkel, amelyeket folyamatosan fejlesztünk a világ minden táján, itt, Pécsen (mi) is. Egyre jobb és egyre hatékonyabb vakcinák fognak megjelenni, köztük olyanok is, melyek nemcsak egy, hanem több típusú koronavírus ellen együttesen lesznek alkalmasak az immunválasz kiváltására. Abban is biztos vagyok, hogy a gyógyszeres terápiás megelőzés is fejlődni fog, hiszen nem minden esetben lehet a vakcinákkal elérni az adott célt, nem minden ember vakcinálható – nekik a gyógyszeres kezelés lehetősége kell, hogy rendelkezésre álljon. Óva intenék mindenkit attól, hogy 3-4 havonta vakcinát adasson be magának, szerintem ennek semmi értelme. Azt gondolom, hogy az első két vakcina megléte nagyon fontos volt a tűzoltáskor, a harmadik vakcina megléte rettenetesen fontos azért, hogy a járvány ne lángoljon fel újra. Az innentől következő időszakban történő vakcinálások viszont a jövő zenéi.

Azt gondolom, hogy elérünk majd oda, hogy évente egyszer kell majd a szezon előtt – az influenzához hasonlóan – egy ismétlő oltást adni, hogy az immunrendszerünket egy kicsit felkészítsük a védekezésre. De ez attól függ, milyen vakcinák lesznek. Ha olyan, hogy minden altípusra, minden variánsra együttesen alkalmas, az egy főnyeremény. Ha ezt nem tudjuk elérni, és esetleg minden évben keverni kell a vakcina összetevőit, akkor az influenza elleni védekezéshez hasonlóan kell majd új vakcinákat évről évre beadatni.

Hogyan látod a pécsi laboratórium lehetőségeit, hol tudtok a koronavírus további kezelésébe bekapcsolódni innovációval?
A koronavírus-kutatás nálunk nem állt le, de újra elindítottuk azokat a kutatási projektjeinket, amiket a koronavírus miatt azonnal abba kellett hagynunk, hogy száz százalékig a covid-diagnosztikára és -kutatásra tudjunk fókuszálni.

Jelenleg mind vakcina-, mind hatóanyag-vizsgálatok, mind pedig vakcinafejlesztés zajlik, és sok esetben már az állatkísérleti fázisnál tartunk.

Nyilván ezeknek a lezárásáig folytatjuk a koronavírus kutatását, de ha egy innovatív ötlettel új cég keres meg minket, hogy teszteljünk, fejlesszünk közösen, természetesen nyitottak vagyunk a partnerségre, hiszen célunk az innovációs tevékenységünk növelése is.

Sokszor hangsúlyozzátok, mennyire veszélyesek az állatok által terjesztett betegségek, és hogy ezek között több olyan van, ami pandémiát okozhat. Honnan tudjátok, melyikre kell leginkább fókuszálni?
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) minden évben kiad egy listát arról, melyek azok a fertőző, elsősorban vírusos betegségek, amelyek kapcsán a következő években nagyobb tudományos és kutatás-fejlesztési tevékenységet kell allokálni. Jelenleg a koronavírustól kezdve az Ebolán és a Nipah-víruson át a Zika-vírusig minden potenciális járványt okozó vírus a listán szerepel, így látjuk, mik azok a forró pontok, amelyek megindulhatnak a világban, amelyekre oda kell figyelni. Nem elszigetelten működünk, nemzetközi szinten, más laboratóriumokkal együttműködve dolgozunk, és próbáljuk a legtöbbet kihozni ezeknek a betegségeknek a kutatásából. Jelenleg a WHO által kiadott listán szereplő összes kórokozóval végzünk kisebb-nagyobb volumenű kutatási tevékenységet.

Persze az olvasó most azt gondolhatja, hogy “ugyan, mit tehet egy pécsi laboratórium?!” A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy néha a ki nem taposott, pici és még járatlan ösvény az, ami a célhoz vezet.

Soha nem tudhatjuk, hogy nem egy-egy kisebb tudományos eredmény járul-e hozzá egy olyan kulcsfontosságú darabkával a nagy kirakóshoz, ami a teljes képet képes megmutatni.

A koronavírus-járvány miatt a világ tudományos közössége a korábbinál sokkal jobban összezárt. Szerinted ezt meg lehet tartani?
Azt gondolom, hogy aki nemzetközi szinten szeretne tudományos eredményeket elérni, annak ez sosem volt kérdés. Természetesen vannak olyan munkafázisok, például az innovációs tevékenységek során cégekkel folytatott munka, amely titoktartást követel. De a tudományos munka nem ezek közé tartozik: azt minél hamarabb publikálni kell, mert lehet, hogy abban az eredményben van a megoldása annak, hogy egy másik laboratórium tovább tudjon lépni, amiből egy sokkal értékesebb és nagyobb volumenű munka fog származni. A koronavírus kapcsán látható volt, hogy nemzetközi szinten ez a tendencia egyértelműen erősödött, a kutatócsoportok szinte azonnal megosztották egymással az eredményeiket. Kívülálló nem is gondolná, mekkora szereppel bírt a covid kapcsán a Twitter! Az ott közzétett eredményeket – bárhol is születtek a világban – olvastuk, és általuk tudtunk továbblépni. A szakmai közösségi médiának ilyen tekintetben rendkívül pozitív volt a szerepe.

Egyre több az ún. citizen science, vagyis egyre több olyan kutatásról lehet olvasni, amibe a lakosság is “bedolgozhat”, adatokkal, megfigyelésekkel. Benneteket hogyan lehet segíteni e téren?
A kutatási tevékenység nem áll meg a küszöbünkön. A lakosság bevonása az egyik fontos elem. Például a szúnyogos projektünknél kimondottan fontos és értékes információkkal járulnak hozzá az emberek a tudományos munkához. Emellett

fontos lenne, hogy hallgassanak ránk. Mi próbálunk őszintén, nyíltan, mégis szakmai szinten kommunikálni az emberekkel, és laikusok számára érthető módon elmagyarázni a veszélyeket, eredményeket. Viszont, ha süket fülekre találunk, az baj. Együttes erővel nagyon sokat tudunk elérni, hiszen tudományos eredményeink fabatkát sem érnek, ha nincs kivetülésük a társadalom egészére nézve.

A másik elem a kutatás-fejlesztés-innováció cégekkel, vállalatokkal együttműködve. A tudományos eredményeinket ki kell vinnünk egy innovációs platformra, hogy egy tényleges társadalmi hasznosulást szolgáló terméket vagy eljárást tudjunk fejleszteni. Ez nem jelenti azt, hogy kizárólag az alkalmazott kutatás a fontos, az alapkutatás is kardinális, hiszen annak eredményeire lehet építeni. A koronavírus-járvány kapcsán megtapasztalhattuk, hogy a társadalom jelentős része nyitott arra, hogy megismerje azt, hogy mi folyik egy tudományos laborban, milyen eredmények jöttek létre, és ennek mi a társadalmi vetülete. Azt gondolom, főleg a koronavírus megnyitotta a kaput a társadalom irányába, és van egyfajta kíváncsiság az emberekben. Ezt ki kell használnunk.

Tudsz valamiféle olyan itinert adni, amit a hétköznapi gyakorlatba ültetve megelőzhetjük a legveszélyesebb fertőzéseket?
Nem. Ahány fertőző betegség, annyi védekezési stratégia. A koronavírus esetén például elég volt az, hogy mossunk kezet, húzzunk maszkot, tartsunk távolságot. Egy cseppfertőzéssel terjedő fertőző betegségnél ennyi elég. A koronavírus-fertőzés dózisfüggő: ha valaki az arcodba tüsszent egy méterről (és nem véd maszk), annyi vírust kapsz, hogy beteg leszel. Ha két méterről elköhinti magát valaki, nagy eséllyel megúszod.

A majomhimlőt, ami közvetlen kontaktussal terjed, normális járványügyi intézkedésekkel kordában lehet tartani, de nyilván egy másik védekezési stratégiát igényel.

Egyszerűen hallgatni kell a szakemberekre, és megtenni azt, amit javasolnak. Ennyi.

Apropó. Kemenesi Gábor többször nyilatkozta, hogy szerinte zárt térben most már nem ártana, ha maszkot húznánk, az esetszámok növekedése miatt.

Egyáltalán nem baj, ha maszkot húzunk zárt térben.

Azzal, hogy ennyire a reflektorfénybe kerültetek, növelte a virológiai képzés iránti érdeklődést is?
A Természettudományi Kar biológia szakára jelentősen megugrott az alapképzésbe jelentkezők száma (a felvi statisztikái alapján tavalyhoz képest másfélszer annyian jelölték meg első helyen a PTE TTK biológia szakot - a szerk.), és ebben biztosan benne van az is, hogy a PTE-n egy komoly virológiai tevékenység zajlik, ami egyedülálló hazánkban.

Annak, aki most vág bele a biológia szakba, és leginkább a virológia érdekli, van valamilyen tanácsod?
Azt javaslom, keressenek egy jó témát, és egy jó témavezetőt. Ha ez a virológia, akkor

keressenek meg engem vagy Kemenesi Gábort.

Szokjanak be a laborba, dolgozzanak, mert a legtöbbet a témavezetőtől, a napi gyakorlati munkában fogják elsajátítani. Az utánpótlás-nevelés fontos célunk! Az az érdekünk, hogy ha bejön hozzánk egy elsőéves hallgató, és ő is érdemesnek talál minket, és mi is érdemesnek találjuk őt arra, hogy közösen dolgozzunk, akkor segítsünk megalapozni a tudományos karrierjét.