Népi építészettől a kortárs igények kiszolgálásáig

Általános iskola után cukrász szeretett volna lenni Kondor Tamás, de végül kacskaringós úton a győri építőipari szakközépben kezdte el a tanulmányait, innen már szinte egyenes út vezetett az MIK dékánhelyettesi pozíciójáig.

„Pécset és Győrt is otthonomnak mondhatom, két teljesen más karakterű város, az egyik a vizek városa, a másik a hegyeké” – kezdte Kondor Tamás. Arra a kérdésre, hogy miért maradt Pécsett, azt a választ adta, hogy ez nagyban a mestereken múlott:

„Azon szerencsés kevesek egyike voltam, akik a tervezői oldalra sodródtak. Akkoriban 140-ből 11-et választottak ki tervező szakirányosnak. Mi, tizenegyen szinte egy családot képeztünk, a mester, az apuka Bachman Zoli bácsi lett, aki velünk összefogva élte a mindennapjait, úgy tanított, hogy észre sem vettük. Fokozatosan mi is beintegrálódtunk az oktatásba. Hiteles alkotó és gondolkodó építésznek nevelt minket, és arra is figyelmeztetett, hogy a tudást tovább is kell adni. Volt egy mondása, amire többször visszatért. A csoporttársaival közösen alakították át főiskolából egyetemmé a „Pollackot”. Azt mondta, hogy valamit mégiscsak elért a „vidéki életében”, mert egyetemet általában csak a királyok szoktak alapítani. Egyetértek vele, azon túl, hogy minőségi építészetet adunk a világnak a legnagyobb alkotás az, hogy minőségi építészeket képzünk.

Akkor vagyunk jó építészek, ha folyamatosan fejlődünk, tanulunk, és más tudásirányokba is nyitottak maradunk, akár a befogadásra, akár azok integrálására. Sokat olvasok és rengeteget tanulok emberektől. Bachmann Zoltán egy néprajzos megkeresést hozzám irányított, a Drávaszögi magyarság épületeit mértünk fel 2006-2011-ig, évente 30-40 hallgatót vittem a szórványban élő magyarság falvaiba és elkezdtünk dolgozni azon, hogy a megmaradt építészeti örökséget felmérjük.

Olyan tapasztalatokat szereztem, hogy az építészet 90%-ban maga az ember.

A tudás, a kultúra és a tapasztalat kivetülése az építészet, tárgyiasított formája az embernek. Rengeteget tanultam az egyszerű, földművelő emberekkel folytatott beszélgetésekből, akik azoknak a házaknak a tulajdonosai voltak. Sokkal rétegződöttebben láttuk az épületek történetét, mint egy tervrajz láttán. Sok épületet sikerült felmérnünk, de nem eleget, mert Horvátországban a háború után támogattak a lakásépítéseket a felújítás helyett, ezzel szinte „elsöpörték” a régi épületeket.

Az építészeti örökségfelmérést folytatjuk 2011 Énlaka településen, Visy Zsolt régészprofesszor vezetésével. A falu építészeti minősége vetekszik Torockóval, csak ez egy organikus fejlődésen átment település, nem pedig egy világégés után jött létre. Nemcsak a népi építészet felmérését végezzük, hanem barátságok, kis családok születtek: fogadott szüleim Misi bácsi és Panni néni, akikhez minden évben ellátogatunk. De kellett még valami, felmértük, mire van szüksége a falusi embernek. Egy kilátót csináltunk a helyiekkel közösen. Erősödött a párbeszéd, a következő évben egy Székelyföldi iránytűt valósítottunk meg, sok helyi jött, közös főzést rendeztünk, és áldást is kapott a „mű”. Most a volt iskola épületét szeretnénk átalakítani, hogy iskolai csoportokat tudjanak fogadni, akár szobrászokat, akár természetjárókat.”

2019 óta a Solar Decathlon MIK-es csapatát Kondor Tamás irányítja.

„Ma fetisizálva van az épületgépészet, mert azzal kint mínusz 20 fokban tud a lakásban plusz 20 fok lenni, a nyári kinti 40 fokban bent pedig megint csak 20. Ha nincs elég pára, akkor fújunk be, ha sok, akkor elszívom, ha koszos a levegő, akkor megtisztítom. A kérdés az, hogy ez mennyibe kerül. Nem nekünk, tulajdonosoknak, hanem a környezetnek, a bolygónak. Ha valamit mesterséges úton akarunk előállítani, akkor csak egyre több szemetet állítunk elő. Egyre kevésbé lesz kötődésünk a környezetünkhöz, ami alapvetően a miénk, de nem arra kaptuk, hogy feléljük, hanem hogy tovább adjuk a következő generációnak.  A Decathlon versenyben először a Kádár-kockával indítottunk, megpróbáltuk a természetre alapozva az épület energiaigényét csökkenteni.

Ma egy frissen épített ház 100 egységnyi energiát igényel, egy parasztház tornácosan 40 egységet, mert fával tüzeltek, károsították a környezetet, viszont helyből építkeztek, fuvarozás nélkül, fából, kőből, vályogból. Ma az lenne a cél, hogy 20-30 egységnyi energiát használjunk csak.”

"Kádár-kocka+"

Idén egyedüli magyar versenyzőként a PTE „Lungs of the City” nevű csapata jutott be a Solar Decathlon Europe 2022 verseny 18 országot képviselő megmérettetésébe, melyet a németországi Wuppertalban rendeznek júniusban.

 „A verseny célja, hogy a mérnökhallgatók kreativitására és innovációs képességére építve egyetemi kutatócsoportok és ipari szereplők működjenek együtt, és olyan energiahatékony épületeket tervezzenek és építsenek fel mindössze 14 nap alatt, amelyek a megújuló energiahordozókra alapozva, fenntarthatóságot demonstráló mintaotthonok lehetnek. 2019-ben négy díjat sikerült elnyernie a PTE akkori konzorciumi csapatának a HUNGARIAN NEST+ épületkoncepciójával.

 2022-ben a PTE csapata – 14 doktorandusz, 49 alap- és mesterszakos hallgató, és az őket segítő 9 szakoktató – két kérdésre keresi a választ. Az egyik az ökológiai fenntarthatóság és a környezetpozitív építészet útjainak fejlesztése. A másik, hogy miképpen lehetne a végzettek kreatív erejével Pécs gazdaságát fellendíteni.”

Az épülő versenydarab

Kondor Tamás szerint a PTE-n végzett hallgatók ugyanis szívesen pécsiek maradnának, ha lenne megfelelő érvényesülés számukra a munkában, értékarányos fizetés és megfizethető lakhatás is jutna nekik. A „Lungs of the City” ezekre az igényekre rezonálva fogalmaz meg egy városi tömbfejlesztést a belváros és a Zsolnay Negyed közé ékelődve.