A nyugalom és a fájdalom tengere

Érdekes formák, meglepő anyaghasználat, az érzelmek egyedi kifejezése jellemzi Hyeja Kim/Schäfer (1955.01.18.-2023.05.06.) művésznő mesterműveit. Legyen szó festményekről, vagy éppen funkcionális dísztárgyakról, minden egyes kiállítási darab remekül reprezentálja Hyeja, dél-koreai származású szobrászművész, festő érzelemvilágát. Most a pécsieknek is lehetőségük nyílik belépni ebbe az egyedi világba, a nagyközönség most láthatja először ezeket az eddig még sosem bemutatott munkákat, melyek friss szemlélettel és erőteljes művészi üzenettel lépnek a nyilvánosság elé a Gebauer Galériában július 19-ig.  

Mintha a tenger aljára csöppentünk volna, ahol a nyugalom és a béke járja át a tájat. Itt nincs vihar, nem érezzük a hullámokat, csak a hangtalanság állapotát, teljes nyugalom járja át testünk.

Hyeja művészetére mindig is jellemző volt a különleges anyagok használata.

Gyakran keverte a vas, lapos acél, cement, mész, valamint vászon használatát művei megalkotásakor. A Gebauer Galériában kiállított alkotások esetében is így van ez. Ügyesen kísérletezik a textúrák és a különböző mozgások játékával.  

Hyeja élete során számos kiállítást szervezett. Egyik kiemelkedő munkája Dél-Korea egyik legismertebb televíziós csatornája, az MBC által szervezett köztéri szobrászati kiállításon volt látható, valamint önálló tárlat keretében is bemutatásra került A Log of Works címmel a szöuli Icon Galériában. „Hyeja alkotásai mindig is grandiózusok voltak. A jelenlegi kiállításra csak a legkisebb műveit hoztuk el Németországból” – mondta a kiállítás megálmodója, a művésznő legjobb barátja, a Hankuk Idegennyelvi Egyetem Magyar Tanszékének professzora, a Pécsi Tudományegyetem vendégelőadója, dr. Park Soo Young, hiszen a szobrász, festő alkotásait gyakran színpadi szerkezetként, illetve díszletként is használták élőszereplős előadásokhoz.   

A két barát 1979-ben ismerkedett meg a Hamburgi Egyetemen, ahol örök barátságot kovácsoltak. Annak ellenére, hogy az évek múlásával elsodorta őket a tenger egymás mellől és két különböző kontinensen telepedtek le, ápolták barátságukat a művésznő haláláig. „Ő gyakran emlegetett engem kishúgaként, én pedig a nővéremként tekintettem rá. Mindig számíthattam a magas, erős alkatú szobrásznőre. Miután hazatértünk Koreába, a kötelék megmaradt: szoros kapcsolatban maradtunk. Tudtam, hogy bármit rábízhatok. Egy idő után visszatért Németországba, amely a második otthona lett. Gyakori telefonbeszélgetéseink segítettek a kapcsolattartásban” – emlékszik vissza dr. Park Soo Young.  

A pasztell táblaképek a tengeri élővilág – állatok és növények – figuratív másolataiként jelennek meg, melyekből a művésznő az Aus einem lautlosen Ort („Egy hangtalan helyről”) című sorozatát alkotta meg. A művésznő kiállított alkotásai

egyfajta békét próbálnak kifejezni, egy belső, emberi nyugalmat a civilizációs konfliktusok közepette.

Ez az út, amit ő bejár, mintha a csendhez vezetne; egy mély, hangtalan tengerhez, ahol az emberség mégis hallhatóvá válik. Nyugat vs. Kelet. A rapid fejlődésű Dél-Korea vs. a nyugodt Európa. „Mindig mondta, hogy Koreában nem tud boldog lenni, mivel rövid idő alatt nagyon gyorsan fejlődik a koreai társadalom, ami rengeteg konfliktushoz és bonyodalomhoz vezet. Európában az alkotásra tudott koncentrálni. Ez a kontinens volt számára a nyugalom szigete.” – idézi fel a művésznő akadémikus barátnője.  

A tárlat nemcsak a nyugalom állapotát mutatja be, hanem a művésznő legbelül érzett szorongását, félelmét és fájdalmát is. 6 db expresszív fekete rajz ábrázolja ezeket. Továbbá megtekinthető 27 db fekete-fehér kép is, amelyet new york-i utazása során egy afrikai művész inspirált.  

„Úgy gondolom, hogy ennek a kiállításnak a megszervezése

elsősorban a Pécsi Tudományegyetemnek köszönhető.

Ha nem jövök ide, ha nem hívnak meg Pécsre, akkor talán sosem találkozom a művésznővel az utolsó napjaiban.” – mondta mélyen megérintve az Egri Csillagokat koreai nyelvre fordító dr. Park Soo Young, majd így folytatta, „Ez elsőre véletlennek tűnik, de valójában több annál. Nálunk ezt sorsnak hívják.”

Hyeja művésznő a professzorasszony lányára hagyta műveit, közöttük olyan műveket, melyeket még soha nem mutatott be a nagyközönségnek, ilyen ez a mostani kiállítás is.  

A kiállítás július 19-ig tekinthető meg a Civil Közösségek Háza Gebauer Galériájában. A tárlat és a művek jövője még képlékeny, de dr. Park mindenkit bíztat arra, hogy keresse fel ezt az egyedülálló kiállítást vagy csatlakozzon a szeptemberben induló koreai nyelvóráira.