Tekeresi cápafogak

Mélytengeri porcoshalak kövületeit tárták fel őslénykutatók a Baranya megyei Tekeres mellett. A középső miocén során (15,2-12,6 millió éve) képződött tengeri üledékből nyert leletanyag az egész Kárpát-medencében egyedülállónak számít. Az ősmaradványok vizsgálatával a tudomány nemcsak a Kárpát-medencében egykor élt mélytengeri gerincesek teljesebb megismeréséhez került közelebb.

Cápafog Tekeresről

A kutatómunkában résztvevő Dr. Sebe Krisztinával készítettünk interjút (PTE, Földtani és Meteorológiai Tanszék), de egyetemünkről még Szabó Péter (Szentágothai János Kutatóközpont) is dolgozott az anyaggal, valamint kollégák a Lausannei Egyetemről, az ELTE-ről és a Magyar Természettudományi Múzeumból is együtt dolgoztak a projektben.

Úgy 14 millió évvel ezelőtt hogyan nézett ki az a terület Tekeresen, a tó mellett, ahol a kutatásokat végezték?

Sötét lett volna, ha ugyanott állunk, a fejünk fölött pár száz méter tengervíz hullámzott volna.

Egy valószínűleg szűk tengerág alján álltunk volna, ahol olyan cápák, ráják, s egyéb élőlények úszkáltak, akik sohasem jönnek fel a felszínre. Ezzel együtt előfordultak a területen olyan ősmaradványok is, amelyek a sekély vizekből származnak: sok kagyló, csiga, korallok, egysejtűek, amelyeket a mély medencébe lezúduló iszap hozott magával.

A tekeresi szita tartalma

Egy földrengés, vagy valami tengeráramlás következtében?
Inkább azért, mert meredek volt a tenger medencéjének oldala, ahogy azt ma az Adriánál tapasztalhatjuk: kettőt lépünk és már úszni kell.

A Mecsek csúcsa akkor is kimagaslott a tengerből? Vagy akkor a Mecsek hegység még nem létezett ilyen formában?
Volt már Mecsek, azt tudjuk, hogy kilógott belőle valami, de csak néhány sziget. Ebben az időszakban kezdett kialakulni a Kárpát-medence. A Mecsek területén a miocén kor elején akár ezer méternél is magasabb hegység volt. Ahogy a Kárpát-medence nyílt, és süllyedt az aljzata, először a mélyebb részeken, árkokban tavak jelentek meg, majd az egész területet elöntötte a tenger – ezt hívták úgy, hogy Parathetys. Az üledékek, amelyekből a cápa- és rájafogak előkerültek, a Parathetys megjelenéséhez köthetők.

Iszapolás

Ahogy nézegettem kutatást dokumentáló fotókat, azt láttam, hogy itt nem köveket kellett hasítani a leletekért, hanem a homokos, iszapos üledéket kellett átmosni.
Igen, ez valóban laza üledék, nem túl idős, 12-14 millió éves – ez a földtanban nem számít idősnek. Nem váltak kőzetté, hanem hasonló állapotban vannak ma is, mint amikor a tengerben leülepedtek. Valóban homokot, sarat lapátoltunk a vödörbe, feláztattuk egy nagy dézsában, mint egy „konyhás néni” kis adagokban kimeregettük szitára, és a tóban ki lehet mosni belőle a fölösleget. A szitában pedig ott maradtak az ősmaradványok.

Jól látom, hogy a kezében egy kőművesfándlit tart?
Igen, egy kőművesfándlival mertem az anyagot a szitákba, azokat lögyböltük szépen a tóban – nyilván nyáron, nem télen –, és ami fennmaradt a szitán, azokból kerültek ki az érdekességek.

Tehát nem aranyat mostak?
Nem aranyat, cápafogat, millió éveket!

Bocsánat a gyermeki kérdésért, de ezek a fogak azóta ott vannak? Ha bemegyek Tekeresen a tóba és túrok kicsit az iszapban, találhatok egy cápafogat, ami még ma is fűrészes és éles?
Lehet találni ilyen fogat, mi fél tonna anyagot iszapoltunk át ehhez. Vannak olyan helyek az erdőben, ahol séta közben is lehet kagylót, csigát találni, de a cápafoghoz nagy szerencse kell, vagy inkább sok munka.

Mi a tudományos jelentősége a leleteknek? A fél tonna iszap és sár megmozgatásából mára egy nemzetközi szerzőgárdával fémjelzett cikk keletkezett. Ment-e ezáltal előrébb a tudomány?
Igen, mi azt gondoljuk, hogy ment. Az, hogy megismerjük az akkori viszonyokat, egy dolog. A kutatásunk alapkutatás. A cápafog megtalálásával nem lesz új kőolajlelőhelye az országnak. De ilyen ősmaradványtársulást nem találtak még a Kárpát-medencében. Ez az első hely, ahol sikerült mélyvízi gerinces faunát kimutatni. Azon túl, hogy jó pár olyan fajt sikerült leírni, amelyekről nem tudtuk, hogy éltek egyáltalán ebben a 14 millió év körüli időszakban a Kárpát-medencében, ebből azt is tudjuk, hogy mély vizek voltak itt. Nyilván a cápák nem élnek meg egy lavórnyi vízben, kell nekik élettér, zsákmány. Arra jutottunk a környékbeli országok adatainak vizsgálatával, hogy lehetett egy mélyvízi folyosó a Földközi-tenger felé ebben az időszakban, így tudtak bejönni erre a területre ezek a mélyvízi állatok.

A Parathetys tengerben a T jelöli  a kutatás mai helyszínét,Tekerest.

De mitől volt itt mély a tenger?
Magától nem szokott elsüllyedni a földkéreg, hanem mert tektonikus mozgások vannak, ezek pedig esetünkben a Kárpát-medence kinyílásához köthetők. Ha végzünk másfajta méréseket is, mondjuk szerkezetföldtani méréseket, akkor ki tudjuk deríteni, hogy konkrétan mik voltak azok az erők, amik megnyújtották a Kárpát-medence aljzatának a kőzetlemezeit, amik miatt kialakultak ezek az árkok és a tengeröböl. Ha megkeressük ezeknek az erőknek a forrását, akkor egy egész nagy közép-európai szerkezeti képet tudunk kialakítani, benne Európa és Afrika ütközésével, a lemezszegélyek alábukásával, beolvadásával, a földköpeny áramlásaival, fölöttük a kéreg megnyúlásával. Egy lépést teszünk afelé, hogy többet értsünk abból, hogy hogy működik a hegységképződés, a hegységek mögött a medencék kinyílása, a kőzetlemezek mozgása.

Az iszapolás közben konkrétan miket találtak? Ha elképzelem a mai tudásunkat a 400 méter mélységben élő vízi élőlényekről, akkor érdekes úszójú, nagy szemű halakat tudnék emlegetni, amelyek világítanak kicsit, de hogy mi a jelentősége annak, hogy ott is van élet, azt már nem tudom. Ez nem zárt életközösség?

Biztosan nem zárt, a fajok között olyanok is vannak, amelyek viszonylag tág mélységtartományt elviselnek, akár a felszín közelébe is felemelkedhetnek. A leletanyag igazi különlegességét a kimérák, más néven szellemcápák jelentik. Ezek azok a fura lények, amelyeknek tényleg nagyon nagy a fejük, gülüszeműek, nagy úszójuk van, de mögötte alig van test, a színűk is furcsa, úgy festenek, mintha most szöktek volna meg egy tudományos-fantasztikus film forgatásáról. Ezek az állatok egész életüket lent töltik, nagy mélységben, soha nem látnak fényt, ott szerzik a zsákmányukat, eszik a kisebb halakat, csigákat…

Ezek a fajok ma még élnek? Vagy átalakultak, kihaltak?
A leírt fajok egy része kihalt már, de ma élők is akadnak köztük. Ez döbbenetes. Az ember mosogatja az iszapot a tóparton, s egyszercsak a kezébe kerül egy cápafog. És ezek 14 millió éve ott hevernek a homokban és te látod őket azóta először. Vannak olyan cápák, amelyek 14 millió éve ugyanúgy néznek ki, ez is döbbenetes. Ezek a szellemcápák bevált konstrukciói az evolúciónak.

Ezzel a kutatással milyen szintet tudtak megütni? Hol tart a maroknyi tekeresi cápa és rájafog a világelit munkájához képest?
A tanulmány a Papers in Palaeontology című tudományos folyóiratban jelent meg, ez a legjobb szaklapok közé tartozó folyóirat. Az eredmény tehát világszínvonalú. A tágabb kutatás, amelynek keretén belül a tekeresi anyagot elemeztük, a Kárpát-medence kialakulását vizsgálja, a projektet Nemzeti Kutatásfejlesztési és Innovációs Hivatal finanszírozza. A projekt fő célja szerkezetföldtani és geodinamikai, a Kárpát-medence korai szerkezetalakulását szeretnénk megérteni. Ez megint messzire mutat, mert nem arról szól, hogy a pécsiek arra kíváncsiak, milyen mély volt itt a víz 14 millió évvel ezelőtt, hanem azt akarjuk tudni, hogy a Kárpát-medence nyílásában milyen szerepet játszott az Afrikai és az Európai kőzetelemez közeledése, mekkora szerepe volt a Kárpátok mellett a Dinári-hegység menti lemezalábukásnak, amit eddig fel sem vetettek – ezt hol máshol lehet kideríteni, mint itt, délnyugaton, ahol közel vagyunk a Dinári-hegységhez. Ez egy bő egy éve indult négyéves projekt, amely regionális (közép-európai) érdeklődésre számot tartó kérdésekre tud majd válaszolni, másrészt általános, szerkezetföldrajzi, geodinamikai elveket, folyamatokat értünk meg.

Dr. Sebe Krisztina

Egy éve folyik a kutatás, mi fog még történni?
Nagyon sok minden. Egyrészt rengeteget fogunk még szitálni. A szobámban is vannak még olyan, más helyekről származó, leiszapolt leletek – például Abaliget, Komló és Feked mellől –, ezekből még ki kell válogatni, hogy van-e bennünk izgalmas, érdekes. Sok szerkezeti mérést fogunk végezni, geofizikai méréseket kell értelmeznünk, amikből megtudhatjuk, hogy milyen szerkezetek húzódnak meg a Mecsek alatt, fúrómagokat is fogunk vizsgálni… Véletlen egybeesés, hogy tavaly megkerestek minket barlangászok, hogy egy új barlangszakaszt tártak fel a Mecsekben, ami pont a minket érdeklő képződményekbe mélyül, úgyhogy tavaly nyár óta azt is vizsgáljuk. Ez az Abaligeti-barlang új szakasza, másfél órát kell kúszni a szűk járatban hason vízben, sárban, hogy hozzáférjünk ahhoz a kőzethez, amit vizsgálni szeretnénk.

Ez elég izgalmasnak hangzik!
Az is, viszont az is tény, hogy itt is ugyanolyan koszosak lehetünk, mint iszapolás közben! (nagy mosoly) A viccet félretéve, valóban izgalmas, a leletek és a közös munka is. A barlangászokkal ugyanúgy szívesen dolgozunk együtt, ahogy a projektben dolgozó, különféle intézményekhez tartozó kutatókkal, így például természettudományi múzeumok, az ELTE, a debreceni ATOMKI, a Debreceni Egyetem, a Zágrábi Egyetem, a horvátországi INA munkatársaival, belgrádi és osztrák kollégákkal. A sokféle tudás és szemléletmód erősíti egymást, így születnek az igazán jó új eredmények. Hasonlóan, többféle szak hallgatóinak jelentkezését szívesen fogadjuk, földtan, biológia, földrajz vagy térinformatika iránt érdeklődők is megtalálhatják a projektben a számukra érdekes szeletet.