Tolerancia!

Az Oteatre The other című darabját a Bóbita Bábszínházban láthattuk június 16-án, a Janus Fesztivál 2022 keretében.

Igazi segítő, szinte pszichológiai tanácsadáshoz hasonló dramatikus színjátékban értelmezte Hassan Machnaoui rendező a tolerancia és az ahhoz köthető alapfogalmak és jelenségek világát. A színes pólóban és sötét nadrágban játszó fiatal színészek ennek megfelelően olvadtak össze tömeggé, majd világlott ki különbözőségük. Akcióikat értelmezések és szövegek szakították meg.

“Legyél toleráns!”

-kiabálták például a közönségnek rögtön a darab elején. A kezdőszín egy, a tolerancia, vallás és közösség témáit feszegető arab nyelvű videóbejátszás volt, majd ezt a közösen skandált, később szereplőkre bontott francia és angol nyelvű szövegek követték. Mivel távol áll tőlem a frankofón világ, nem tudtam megítélni, hogy az angol és francia mondatok ugyanazok-e. De nem is volt erre szükség: az angolul megfogalmazott téma és az indulatok alapján át tudtam érezni, mikor miről beszélnek. A nyelvek egymásba fonódtak, mintha azt akarták volna sugallni: mindegy, milyen nyelven ítélkezel mások felett, mindegy, milyen kultúrát képviselsz, ne hagyd, hogy az emberek közti látszólagos (és nyelvi) különbségek mögött ne vedd észre az állandót, a közös jót. A hétköznapi embert.

“Ki vagyok én?!”

 - teszi fel egyikük aztán a kérdést, miközben társai görgetik-rugdossák egyik “szerepéből” a másikba. Mi az identitás? Inkább egy mások és a helyzetek által generált felhő, mintsem egy állandó attribútum - hangzott végül a válasz.“Hiába fürösztöd önmagadban,/Csak másban moshatod meg arcodat.” - jutnak eszembe József Attila sorai. 
“Fogadd el, hogy nem szerethet mindenki” - jut a konklúzióra a társulat egy másik színben.

Egyedül a boldogság kérdésénél volt érezhető némi irónia a játékban: egy kérdés-válasz erejéig a közönséget is megmozgatták, ám arra jutottak, hogy egy asszony boldogsága nem a férjtől, sőt, nem is valamely külső tényezőtől függ, hanem egy saját, belső tudatállapot. A színpadbéli asszonyságok affektáló mondatai erről szóltak, de testtartásuk nem ezt tükrözte.
Bevallom, az elején arra gondoltam, hogy az a néhány aszinkron mozgás, amit a színpadon látok, a tolerancia-kérdéskör részét reprezentálja, azt, hogy

"valaki mindig “kilóg a sorból egy kicsit”.

Aztán észrevettem, hogy pl. a többiektől eltérő irányba hajladozó gyorsan igazodik, így azt vélelmezem, hogy nem szándékos eltérésekről volt szó.
Az okosan koreografált mozdulatsorok mellett volt néhány látványos színpadi megoldás is. Például a vélemények sokszínűségét a színpadra sodort papírokkal reprezentálták, amik egyszercsak egyetlen hatalmas újságba tömörültek - elfért mögötte mind a nyolc játszó. A lapok mögül kikukucskálók végül szó szerint beletekerték egyik társukat a grandiózus napilapba, hogy a vélemények szabadságáról szóló szóbeli megnyilatkozások után palástként viselje mások értékes véleményét a törékeny szereplő, és királynőként sétáljon ki a színről.
A nyelvi sokféleség, a letisztult jelmezek,

az egész emberiséget foglalkoztató témák

miatt ezt a produkciót bármilyen nemzet színészei játszhatták volna bárhol - a zenék tették marokkóivá az alkotást.
“Tartsuk távol magunkat a haragtól és a haragos pillantásoktól! Ne legyen bennünk neheztelés, ha más nem úgy gondolkodik, mint mi, hisz minden ember szívében más rejtőzik. Ami nekünk jó, másnak talán rossz, és fordítva. Nem biztos, hogy mi vagyunk a bölcsek és mások az ostobák.

Mindannyian hétköznapi emberek vagyunk….”

Az Otheatre társulatának igaza van: jó ezt észben tartani!

Oteatre (Marrakesh): The other 
Írta:: P. Charaudeau, A. Dubuc, R. Barbier, L. Licata, Massannie
Rendezte: Hassan Machnaoui
Játsszák: Houda Drissi Nouha Koussoun, Jad Khaldoun, Fadoua Kouri, Ismail Quadiri, Najoua Badaoui, Rahma Boujamaa, Abdelilah Irzane, Loubna Nsyem, Salma Kitkit

A Janus Egyetemi Fesztivál 2022 további programja és a regisztrációhoz szükséges információk:

https://jesz.pte.hu/janus_festival_2022