Vad Indiánok

A PEN fesztivált megelőzően nyolc Diákrektor-csapat versengett heteken keresztül a Pécsi Tudományegyetem kulcsáért és persze az örök dicsőségért. A megmérettetést a PENdiákok csapata zárta a legjobb eredménnyel, így az ő törzsfőnökük, Vizi Soma lett az egyetem új diákrektora.

A Diákrektor-választás (DRV) eddigi történetében szomorúan kevés Közgazdaságtudományi Karhoz tartozó csapat végzett az első helyen, ezért is különleges a PENdiákok győzelme, melynek tagjai több évfolyamról és több szakról indultak csatába még márciusban. Az új diákrektor, Vizi Soma jelenleg a kar harmadéves gazdálkodási és menedzsment szakos hallgatója.

Honnan jött az ötlet, hogy induljatok?
A csapatban voltak ketten, akik tavaly is indultak, egyikük, az akkori dákrektor-jelölt Varga Máté dobta fel az ötletet, milyen jó lenne, ha neveznénk. Egyből rengeteg jó ötletünk volt a csapatnévre: PENtakil, görög isPENek, és persze a PENdiánok. Utóbbi volt az, amin mindenki nagyon mosolygott, ebből tudtuk, hogy ez biztos jó ötlet lesz, így végül ezzel indultunk. Csak utólag jöttünk rá, hogy régen már volt egy PENdián csapat, akik meg is kerestek minket, hogy nagyon szurkolnak, és vigyük tovább a nevet a DRV-n.

Hogyan fogadta a csapat az első kihívásokat?
A csapaton belül először én sem ismertem mindenkit, de a kihívások előtt volt egy csapatépítőnk, ott már éreztem, hogy kezdünk igazi közösséggé válni. Akkor kezdetek el igazán személyessé válni a beszélgetések, így a bemutatkozó esten már úgy mentünk fel a színpadra, hogy ismertük egymást. Nagyon pozitív volt a társaság, jól egybe lettünk gyúrva.

Hogyan álltatok neki egy-egy feladatnak?
Diákrektor-jelöltként végig nagyon fontosnak tartottam, hogy a csapat egészének bejöjjön a terv, ezért mindig, ahányan csak tudtunk – hatan, nyolcan, tízen – összegyűltünk és együtt beszéltük végig a feladatot, a koncepciót.

Hányan munkálkodtak összesen a csapatban?
Tíz fő volt a csapatlétszám, de voltak besegítő embereink is, például Németh Marci és Simon Máté, akik néha segítettek, ha hiány volt a csapatban, illetve végig velünk voltak, támogattak minket a próbákon is.

Hogyan lettél diákrektor-jelölt?
Szívesen lettem volna diákrektor-jelölt, de számomra ez nem volt kiemelkedően fontos, enélkül is részt vettem volna a DRV-n. Valójában, ahogyan a részvételt, úgy a jelöltségemet is Máté javasolta, és mivel neki már volt ebben tapasztalata, a többiek ezt el is fogadták.

Melyik volt számodra a DRV legemlékezetesebb pillanata?
Nehéz megmondani, de talán, ami kiemelkedik, az, ahogyan az egész DRV-s közösség eggyé vált. Az erdei vetélkedő nagyon erős szociális pillanatkép volt, mert ott kezdtünk el közeledni egymáshoz, közösen focizni, táncolni, beszélgetni.

Milyen érzés volt már diákrektorként felmenni a színpadra, beszélni ehhez a sok emberhez és megnyitni a PEN-t?
Őszintén szólva kinéztem a tömegben a csapatomat és nekik mondtam a beszédemet. Alapvetően nagyon jó érzés volt, de akkor még nem ült le bennem, hogy ténylegesen mi nyertünk. A győzelem számomra azért volt fontos, mert sok energiát raktunk bele a vetélkedőkbe, de alapvetően ennek a versenynek a közösségépítő ereje a legfontosabb.

Voltak tanulságai a DRV-nek?
A türelem. A mások iránti türelem, és a türelem önmagammal szemben. Egy csapatban fontos, hogy meghallgasd mindenkinek az ötletét, és hogy jól kommunikáljatok, szerintem ez is nagyon fontos tanulság.

Mit gondolsz magáról a PEN-ről, ami az egyetemi és a városi polgárok egyik legnagyobb fesztiválja? Mennyire fontos része a DRV?
Nagyon fontos része, nem csak amiatt, mert beharangozza az egész rendezvényt, de azért is, mert általa egyesülnek a karok.

Bejárunk az egyetemre, mint közgázosok, de van a karok között egy szeparáció, amit nehéz áttörni. A DRV megteszi ezt az áttörést, így már mi is pécsi egyetemistaként, közösségként mentünk fesztiválozni,

nem úgy, mint PENdiánok, vagy közgazdászok.

A PTE EHÖK elég sokat beletesz a szervezésbe minden évben. Ti hogyan éltétek meg ezt résztvevőként?
Én ezúton is nagyon-nagyon köszönöm a szervezőknek mindazt a munkát, amit beleraktak a DRV-be, mert azért ezt így, ilyen rendezetten megcsinálni nem lehet egyszerű. Nagyon profi volt a szervezés, ha volt valami hiány, csapatokon belül megoldották. Nagyon kemény a munka, amit ebbe beletesznek, amiért az összes DRV csapat nagyon hálás lehet. Le a kalappal előttük.

Csapattagok: Kérdő Luca, Kovács Eszter, Miklós Melinda, Nagy Bianka, Tóth Eszter, Fülöp Armand, Kővári Benedek, Varga Máté, Végh Kristóf, Vizi Soma
A csapatnak segítséget nyújtottak: Németh Marcell, Pausch Máté, Simon Máté
A DRV résztvevő csapatai: Rio de PENeiro, PEN Péter, Pennisola ApPENinica, Shrek is love, PEN is life, Magyar PENmesék, Falusiak a CityPEN, PENdiánok

Gratulálunk minden résztvevőnek és az új dikárektornak! Jövőre ugyanitt!

PEN 3. nap