A videojátékoktól a robotsebészetig

A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar egyetemi docense, robotsebésze dr. Papp András és Szabó Dominik ötödéves orvostanhallgató a különböző generációkat vizsgálták robotsebészeti szimuláció során. A kutatás célja a generációs különbségek, a digitális innovációkban való jártasság, valamint a Da Vinci Skills Simulatoron nyújtott teljesítmény közötti lehetséges kapcsolat vizsgálata volt.

A kutatás során három generációból (Alfa, Z, X) összesen harminc résztvevő, két gyakorlókör utáni szimulátoron elért eredményeit elemezték, illetve kérdőív segítségével felmérték a digitális innovációkkal való tapasztalataikat.

Honnan jött a kutatás ötlete?
Dr. Papp András: Nem csak a gyógyításban, hanem az oktatásban is próbáljuk megtalálni a robotsebészet helyét, ami két éve működik nálunk. Természetesen az oktatás mellett, klinikai vizsgálatok és kutatások tárgyát is képezi, hiszen világszerte új dolognak számít. Ennek kapcsán jött a kutatás ötlete, amibe mindenképpen szerettük volna bevonni Dominikot, aki TDK-hallgatóként dolgozik nálunk, és itt írja az államvizsga dolgozatát.
Szabó Dominik: A szakirodalomban már voltak kutatások, amelyek összefüggést kerestek a robotteljesítmény és az alanyok előzetes tapasztalatai között.

A mai fiatalok már a digitalizációban nőnek fel, és tulajdonképpen ez is egy informatikai rendszer. Az alapgondolat, hogy emiatt talán jobbak is ahhoz az adottságaik, így kézenfekvő volt, hogy nézzük meg, vessük össze, valóban jár-e számukra kezdeti előnnyel a digitális eszközök használata.

PA.: Az új sebészeti rendszer bevezetésébe elsőként a korábban laparoszkópiában, tehát a minimál invazív sebészetben járatos sebészek kapcsolódtak be. Ugyanakkor a fiatalok teljesítményjavulása, illetve a rendszer magabiztos használata már az első ilyen vizsgálatoknál sokkal gyorsabban bekövetkezett náluk, mint a más tekintetben már tapasztalt sebészek esetében. Mindezt továbbvittük, megnéztük a kicsit idősebb, illetve az egyetemista korosztályt, de voltak fiatalabb résztvevők is.
SZD.: A legfiatalabbak tizenhárom évesek voltak. Ez volt az a korosztály, amiről úgy gondoltuk, hogy még be lehet vinni ennek az elég komoly rendszernek a használatába, aminek a manipulálása felelősségteljes feladat. A legidősebb alany pedig hatvan év feletti volt. Tanulmányaikat, munkájukat tekintve a résztvevők széles palettán mozogtak, volt köztük HR-es, jogász, informatikus, de voltak orvostanhallgatók is.

Hogyan zajlott a vizsgálat?
SZD.: A résztvevők az előírt szabályok betartása mellett – zsilipruha, zsilipezés – bejöttek a klinikára, majd turnusokban léptek a robotműtőbe, ahol a beállított szimulátor segítségével kellett elvégezniük egy feladatot.
PA.: A robotsebészetnek, a tanulási folyamat, a skill elsajátítása során több fokozata van: megismerkedünk magával a rendszerrel, a géppel, a hardverrel, ezt követi az oktatás, melyhez a PTE KK (PTE Klinikai Központ – megj. a szerk.) megvásárolta a rendszerhez azt a szimulátoregységet, amivel a legegyszerűbb feladatoktól felépítve egész komplex műtéteket lehet elvégezni egy virtuális valóságban. Ennek köszönhetően gyakorlatilag ugyanazt látjuk, és ugyanazokat a dolgokat tudjuk gyakorolni, kipróbálni, megtanulni. Ezt a rendszert vetettük be erre a vizsgálatra.
SZD.: Az egyik legkönnyebb feladatot választottuk, illetve a viszgálatot megelőzően konzultáltunk a rendszer hazai forgalmazójával, a Sofmedicával is. A feladat lényege, hogy van egy külső üveggömb, azon egy lyuk. Ezen keresztül kell az eszközökkel jobb és bal kézzel egyaránt benyúlni, és a belső célt megérinteni. Ez tíz pozícióban történik meg. Mivel egyre bonyolultabb a lyuk a helyzete, így nehezedik a feladat. A szimulátor minden próbálkozás után ad egy kiértékelést, az alany kap egy összpontszámot. Vannak hibapontok is, ezek levonásra kerülnek. Ilyen az, ami a legfontosabbnak bizonyult a kutatásban: hogy mennyire lökték meg a feladat közben a külső üveggömböt.
PA.: A robotsebészet egyik legfontosabb előnye, hogy

a hagyományos minimálinvazív eszközökhöz képest ezek egy csuklóval rendelkeznek, ami hét szabadsági fokban tud mozogni, tehát nagyobb mozgástartománya van, mint a saját csuklónknak.

Ennek a feladatnak ez az elsődleges része, hogy ezt a mozgástartományt kell kihasználni, hiszen ahogy a gömbön a lyuk mozog, és különböző helyzetekbe kerül, úgy kell ezt a mozgatható csuklót beállítani, hogy ne az üveggömböt, hanem a belső célt találjuk el.
SZD.: Az éles feladat előtt mindenkinek két gyakorló kör állt a rendelkezésére, hogy megismerjék a rendszer működését, hogy milyen érzés bent ülni a gépben. Emellett a résztvevőknek egy kérdőívet is ki kellett tölteniük, ebben olyan kérdéseket tettünk fel, amelyeket a szakirodalom is vizsgál. Ezek a videójátékhasználattal, a mindennapos digitális élettel való kapcsolattal, a virtuális valósággal, a finommechanikai és finommotorikai dolgokkal voltak kapcsolatosak.
PA.: Szakcikkekben már evidenciaként kezelik, hogy a laparoszkópos beavatkozások elsajátításában előnyt jelent, ha valaki korábban játszott videojátékokkal; nem maga a játék, hanem a szem- és kézkoordináció miatt. Mindenképp feszítő a kérdés: biztassuk-e azokat a fiatalokat, akik sebészek akarnak lenni, hogy ilyenekkel játszanak.
Az összpontszámok elemzésekor lépcsőzetes eredmény volt látható: az Alfa generáció érte el a legjobb pontszámokat, utána a Z, végül az X generáció. Az összidő terén is nagyon hasonlóan alakultak az eredmények: a leggyorsabban a tizenhárom évesek végeztek, utána a Z, majd az X generáció. De a pontkülönbség nem volt szignifikáns az egyes korosztályok között.

Milyen következtetéseket lehetett levonni?
SZD.: A Z generáció, vagyis a huszonévesek jelentősen kevesebb hibapontot szereztek a glass movement-ből, vagyis abból, hogy hányszor lökték meg a külső üveggömböt.
PA.: Ennek az lehet a magyarázata, hogy ők már a digitális környezetben szocializálódtak, ami előnyt jelent számukra, ugyanakkor a tizenhárom évesekhez képest sokkal koncentráltabban tudnak egy feladatot elvégezni. Vagyis tisztában vannak vele, hogy gyorsan kell dolgozni, de az is probléma, ha hozzáérnek az üveghez, tehát precíznek is kell lenni. Az alfa generáció minél gyorsabban meg akarja csinálni a feladatot, és kevésbé figyel.
SZD.: Ami szignifikáns különbségként jött ki a kérdőív adatait összevetve a szimulátoros eredményekkel, hogy az,

aki ritkán vagy soha nem gépel okostelefonján két hüvelykujjával, szignifikánsan több hibapontot ért el, azaz kisebb precízitást képvisel.

Gépelésnél az ember igazából nem a billentyűzetet figyeli, hanem amit ír, tehát a szemkontroll alól kikerül a motorika.
PA.: A vizsgálat arra is rávilágít, hogy ezt a robotsebészeti technikát be kell vinni a graduális oktatásba, és ezzel megteremteni a lehetőséget a fiatalabb generáció számára, amelynek eleve sokkal jobb a képessége, hogy ezzel jó eredményt érjen el, korábban megismerkedhessen ezzel a technológiával. A PTE ÁOK-n – hazánkban elsőként – ez idén már második alkalommal meg is történt, hiszen Szántó Zalán tanár úr koordinálásával

az Orvosi Készségfejlesztő és Innovációs Központ területén már 2 évfolyam részesült is ilyen oktatásban, nagyon pozitív visszajelzésekkel.

Magyarországon a jelenlegi szabályozás, hogy minimum tíz éve kellett, hogy végezzen az, aki robottal operálhat. Ezzel is vonzóbbá lehetne tenni az orvos, azon belül a sebészeti szakmát, mert ez most nem annyira csábító a fiatalok körében.
Ezzel szemben Hollandiában a legkomplexebb műtéteknek számító nyelőcső műtéteknél már a rezidenseket mérik fel. Tehát kijön az egyetemről, kap egy proctort, aki profi; beültetik a konzolba, elkezdik neki magyarázni a folyamatot és felépíteni lépésről-lépésre. A frissen végzettek sokszor a proctorhoz képest, aki egy tapasztalt, nagy tudású, világhírű nyelőcső sebész, kétharmad idő alatt 50%-os esetszámnál képesek eléri ugyanazt a jó teljesítményt.

Mindent egybevetve: lehetőséget kellene adni a fiatal generációnak, hogy már az egyetem alatt megismerkedhessenek az alapokkal, hiszen így már olyan skillel tud bekerülni a képzésbe, ami mindenképp megkönnyíti a munkát. Emellett valószínűleg az ő feladatuk lesz majd a robotsebészeti rendszerek működtetése, hiszen ez a generáció az, aki már a mindennapokban fogja használni ezt a sebészeti rendszert a műtőben.

Az alfa generáció leült a géphez, és 100 pontból átlagosan 75-80, amíg az idősebb generáció 25-30 pont között kezdett. A harmadik mérésre az alfa erről jutott el 93-ig, az X pedig 89-ig. Tehát a tapasztalat ki tudja küszöbölni az alfa kezdeti előnyét.

A megfelelő videojáték-tapasztalat előnyt jelenthet. Aki először megtanulja használni a kéz-szem koordinációt, mondjuk autót vezet, és a lábát is használja, annak nem arra kell figyelnie, hol a keze, a lába, és az mit csinál, hanem csak a feladatra koncentrál. A többi automatizáltan jön.

Összességében a fiatal generációk szimulátor-használatát nagyobb precizitás és jobb teljesítmény jellemezte, ami azt jelzi, hogy a robotsebészeti-képzést érdemes lehet minél korábban elkezdeni.

Korábbi cikkeink a témában:
Robotsebészet a PTE-n
Immár speciális robotsebészeti műtőasztalon is műtenek a PTE Klinikai Központjában
Robotsebészeti fül-orr-gégészeti műtét az ország első női konzolsebészével