Aki a szívében mindig pollackos marad

Aki a szívében mindig pollackos marad

Mikle Baráth Erzsébet 1974-ben végzett a Pollack Mihály Műszaki Főiskola építőmérnök szakán, szakmai pályafutását végigkísérte a pollackos szemlélet. Ugyan ma már nyugdíjas, de szeretett szakmájától, amely annyi sikerélményt adott neki, ma sem tud megválni.

„1971-ben a mi évfolyamunk volt az első a ma is működő intézményben. Nagyon aktív volt az együttműködésünk az oktatókkal, az itt dolgozókkal. Közel harminc tárgyat oktattak nekünk, az oktatók közül kiemelem dr. Medvetzky Antalnét, Lellét mint szak(osztály)főnököt és Szabó Lászlót, Kasztrót. Az általuk oktatott tárgyak a továbbhaladást tekintve, pl. a diplomamunka témaválasztásánál – esetemben ez a bólyi szennyvíztisztító telep – meghatározóak voltak, a végzést követően ez lett az egyik »kedvenc« szakterületem.
A pollackos szemlélet beoltott bennünket. A szemlélet egyik fő eleme a sokirányú szakmai oktatás, a tantárgyak széles köre, amely igaz, nem elmélyülten, de felkeltette az érdeklődésünket egy-egy szakterület iránt.”

 Ez az „elméleti alaptudás” a tanulmányok befejezése után azt jelentette, hogy a munkavégzésben, a műszaki életben „nem tudták eladni” Erzsébetet, hiszen megvoltak az alapismeretei, még ha akár a fa, az acél, a gáz, az út, a vasút, a magasépítés, a vasbeton vagy a gépészet téma került is szóba.

„Ez pedig egy olyan átfogó és érdeklődő szemléletet jelent, amelyet mindenkinek kívánok!”

A főiskolai évek alatt nemcsak a tanulás került fókuszba, az irodalmi színpadi látogatások, a filmklubok, a szervezett sportesemények, a versenyek, a kirándulások, az emberi kapcsolatok, a bulizások a közösségi szemléletet, a csapatot erősítették, és a mai napig maradandó nyomot hagytak a fiatalokban. Mint Erzsébet mondja, az egymás iránti érdeklődés megtartása is az egyik eleme ennek a folyamatnak.

 „Összességében elmondhatom, hogy a legfogékonyabb korban jókor voltam jó helyen!”

A fiatal mérnök a főiskola elvégzése után 1974-ben Szolnokon, a Kelet-magyarországi Vízügyi Tervező Vállalatnál kezdett el dolgozni. A jelentkezésekor nem kérdeztek túl sokat, a személyzetis azt mondta, hogy az elvégzett iskolánál jobb ajánlólevélre nincs is szüksége. A szakmai előrehaladás lépcsőit végigjárva segédtervező, tervező, irányító tervező stb.  beosztásokban bizonyította rátermettségét a mérnöknő. „Szerencsésnek mondhatom magamat az első és megismételhetetlen »nagy fehér főnököt« tekintve, hiszen hamar ráérzett a sokirányú nyitottságomra, az önállóságra való törekvésemre. A tervezést gyakran a gyakorlati feladatok megoldása, a kivitelezési helyszínek meglátogatása követte. A gyakorlati ismereteim döntő részét az »Életben« szereztem meg, nagy-nagy lelkesedéssel és józan, gyakorlati hozzáállással, mit hogyan lehet a lehető legegyszerűbben, de átgondoltan megoldani.”

Erzsébet 1983-ban szerezett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán, Vízépítő szakon. Az aktív évek alatti gyakorlat a kivitelezési feladatok műszaki ellenőrzési és a felelős műszaki vezetői területen jelentett és a mai napig jelent jogosultságot. Tervezői, szakértői, megrendelői, fővállalkozói, kivitelezői, ellenőri, irányítói feladatkörrel a szennyvíztisztító telepek, csatornahálózatok, hulladéklerakó telepek sokaságán megfordult országszerte. A vállalkozások beindulását követően a jogutódoknál dolgozott egészen a nyugdíjazásáig. Azonban szeretett szakmájától nem kívánt megválni a nyugdíjas évek alatt sem, aktív kamarai tagként jelentések, engedélyezési tervek, adatfeltöltések készítésével, továbbképzéssel, rendezvényeken való részvétellel van jelen.

 „Nagyon rám talált ez a szakma! Vallom és nyugodtan kijelenthetem, hogy lelkesedéssel, érzelmi telítődéssel, szakmai szeretettel nagyon sok élményt/sikerélményt lehet szerezni!”

Erzsébet nyugdíjas évei alatt megvalósult az egyik bakancslistás álma: OKJ-s oktatás keretén belül felnőtteket oktathatott vízműkezelő, szennyvízkezelő, szerelő szakmákban. Alma materével ugyan ma már nincs kapcsolata, ez azonban a 2024-es évben az Aranydiploma átadásának szervezése kapcsán egy kis időre megváltozott. A volt diáktársakkal a Facebookon már több mint 10 éve van egy 33 fős zárt csoportjuk, amelyen keresztül nyomon követik egymás életét. „A lényeg: figyelünk egymásra, tudunk egymásról. Bízom abban, hogy a 70 év fölöttiség nem csökkenti az egymás iránti érdeklődést és még jó néhány évig kapcsolatban tudunk maradni!”

Forrás: PTE Műszaki és Informatikai Kar - Aki a szívében mindig pollackos marad