Boldog születésnapot, Pécsi Tudományegyetem!

A Pécsi Tudományegyetem centenáriumi programsorozatának záróeseményeinek részeként 2023. október 14-én emléktábla-avatással egybekötött Centenáriumi Szenátusi Ülésre került sor a Rektori Kabinet Szenátusi Termében, amellyel a gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter által 100 éve ezen a napon megnyitott első pécsi egyetemi tanév kezdetére emlékeztek a PTE szenátorai és a meghívottak.

„Elképzelem, hogy 100 évvel ezelőtt hogyan gyűltek össze a kollégák. Azok az oktatók, kutatók, akik a pozsonyi lét, majd a pesti átmeneti állapot után Pécsett nyertek új otthonra, nagyobb kihívásokkal néztek szembe, mint mi most. Nem lehetett könnyű” – szögezte le dr. Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem rektora. Így folytatta: „Azt is be kell ismernünk, hogy ha a történelem és külső környezetünk nem, akkor általában magunknak okozunk kisebb-nagyobb gondokat. Egy egyetem mindenkori vezetésének egyik legfontosabb feladata ezek kezelése. Valahogyan mindig lehetett menedzselni a problémákat. Futballos hasonlattal élve: függetlenül attól, hogy milyen a felállás, lehet motiváltan és jól, de enerváltan és kedvetlenül is játszani.” A Pécsi Tudományegyetem integrált működése kapcsán dr. Miseta Attila arra hívta fel a figyelmet, milyen nagyléptékű fejlesztések zajlottak csak az elmúlt másfél évtizedben, nem csak infrastrukturális szinten. „Fontosnak gondolom,” – folytatta – „hogy csapatként gondoljunk magukra, keresztényi szellemben nézzük el egymás hibáit, és törekedjünk arra, hogy összetartsunk, támogassuk a tehetségeket, feleljünk meg a kihívásoknak, követelményeknek. Öröm, hogy mindezt Magyarország egyik, ha nem a legszebb városában tehetjük meg. Elődeink az egyetem hajóját mindig előre kormányozták. Bízom benne, hogy a segítségetekkel ezt továbbra is meg fogjuk tudni tenni” – zárta beszédét a PTE első embere.

Pécs nevében Péterffy Attila polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. „1923. eseményekben gazdag év volt a világban, megszületett a modern Törökország, megalakult a Disney, bemutatták a Psalmus hungaricus-t, megszületett Zeffirelli. Pécs életében viszont kétségtelen, hogy a legmeghatározóbb esemény az volt, amikor gróf Klebelsberg Kunó miniszter megnyitotta az Erzsébet Tudomány első tanévét. Ezzel egy eltéphetetlen kötelék jött létre a város és az egyetem között. Olyan kötelék, melyet nem tudnak megtépázni vagy elszakítani sem a történelem viharai, sem az aktuálpolitikai történései. Még sok ilyen közös ünnepet, még sok ilyen pillanatot kívánok az egyetemnek és a városnak” – mondta el Péterffy Attila.

„Akik jelen vannak, ismerik ennek az egyetemnek a történetét” – kezdte beszédét dr. Bódis József rector emeritus, az UQA elnöke, aki úgy fogalmazott: „az UQA nevében köszönti a másodszorra alapított egyetemet.” Elmondta: „Száz éve sem volt könnyebb a helyzet, és mégis, a kulcsemberek jól döntöttek.” Bódis elnök aláhúzta: „Abba a döntésbe, hogy miért éppen Pécsre költözhetett a pozsonyi egyetem, egészen biztosan közrejátszott az 1367-es  egyetemalapítás ténye, még akkoris, ha a középkori egyetem rövid ideig működött, mert szellemiségében az egyetem 1367 óta jelen van a városban.” A centenáriumra visszatérve és gróf Klebelsberg Kunó híres Heidelbeget említő beszédére utalva kijelentette: „Szerintem nem lettünk Heidelberg, ahogy nem lettünk Oxford sem. De maradtunk Pécsi Tudományegyetem. Ne becsüljük ezt le, komoly dolog ez egy olyan városban, melynek történelme kétezer éves, és mely sokféle kultúrájáról híres. Több, mint tíz éve pedig a PTE nemzetközi egyetemmé is vált, a külföldi hallgatók magas létszáma a városra is visszahat, nemzetközivé emelve azt.
A legjobban úgy tudunk tisztelegni elődeink előtt, ha a ma egyetemének jövőbeni programját úgy határozzuk meg, hogy száz év múlva azt is méltón lehet ünnepelni.”  – zárta beszédét dr. Bódis József.

„Napra pontosan 100 éve nyitotta meg első tanévét Pécsett az Erzsébet Tudományegyetem. Ekkortól folyamatos a felsőoktatás a városban, és immár huszonhárom éve integrált tudományegyetemként várja intézményünk a tanulni vágyókat” – mondta el dr. Fedeles Tamás. Azt is hozzátette, hogy nem véletlen, hogy a centenáriumi programsorozatnak a „Múltból a jövő felé” mottót választották, jelezve, hogy a múltról való méltó megemlékezés mellett az ünnepnek a jövő felé való nyitottság is része. A rektorhelyettes arra is kitért, hogy az ünnepek mennyire fontosak. „Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen...Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies…S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre" – idézte Márai Sándor Füveskönyvét dr. Fedeles Tamás.
Felidézte azt, hogy az Erzsébet Tudományegyetem pécsi működéséhez Zichy Gyula püspök és Nendvitch Andor polgármester közösen járult hozzá ingatlanokkal, így indulhatott meg a városban a jogász-, bölcsész-, és orvosképzés. A száz évvel ezelőtti napon Halasy-Nagy József rektor mellett Klebelsberg Kunó miniszter is beszédet mondott. „Utóbbiból általában a Heidelbergre utaló passzust szoktuk citálni, ám én mára egy, a tágabb oktatáspolitikai kontextusra utaló részt olvasnék fel” – mondta el dr. Fedeles Tamás.
„Mert jött az összeomlás s a második pozsonyi egyetem hontalanná vált s most Pécsett nyer új hajlékot. (...) Egyetemeinknek e sorsában mennyire benne van a magyar nemzetnek egész tragikuma, a magyar históriának mélységes szomorúsága. Hatalmas akarások és erőfeszítések, melyeknek a mostoha sors miatt nincs folytatásuk. De egyúttal biztató és fölemelő, hogy semmi balsors, semmi csalódás annyira megtörni bennünket nem tudott, hogy ne lett volna erőnk, bizalmunk és bátorságunk, hogy a munkát mindig újból és újból meg ne kezdjük. Istenbe vetett bizalommal és erőnk tudatában itt állunk ma is s büszke megelégedés tölti el lelkünket, hogy páratlanul nehéz körülmények között ennek a második pécsi egyetemnek mégis méltó hajlékot tudtunk adni s újabb tűzhelyet szentelünk a tudománynak, hogy a tudás erejével munkálkodjék hazánk újraépítésén és a magyar név becsületének gyarapításán. (...) És ha nem akarjuk az egész magyar kultúra és az egész magyar politika sorsát egyetlen lapra: Budapestre feltenni, akkor nekünk is gondoskodnunk kell arról, hogy támadjanak a vidéken is a magyar művelődésnek gócpontjai. Az Erzsébet tudományegyetem tanári karát olyan igaz tudományos szellem hatja át, hogy meg vagyok róla győződve, hogy meg fogja alkotni itt a Mecsek alján a magyar Heidelberget. (...) A jelennek meg- és átértése és a bátor szembenézés a jövővel, annak folyton fejlődő igényeivel, ez biztosítja a tudományos munka elevenségét s annak ihlető, gondolatébresztő hatását a fiatal lelkekre. (...) Abban a reményben, hogy ez az épület a tudományos tettnek: az alkotásnak hajléka lesz, azt rendeltetésének ezennel átadom s hozzá csatolom a kultusztárca ajándékaként Dudits mesternek szép falképét, mely az első pécsi egyetem alapításának jelenetét ábrázolja. (...) A jó Isten virágoztassa fel új otthonában az Erzsébet tudományegyetemet” – idézte Klebelsberg beszédét dr. Fedeles Tamás.

A bő két évet felölelő programsorozat kapcsán köszönetet mondott dr. Miseta Attila rektornak és dr. Bódis József elnöknek, hogy támogatták a programsorozatot, és annak anyagi feltételeit biztosították. Megköszönte továbbá a Centenáriumi Programirányító Bizottság munkáját.

„A centenáriumi programsorozat egyik záróakkordja a mai emléktábla-avatás, a falon függő mű Lengyel Péter szobrászművész, a PTE Művészeti Kar dékánjának alkotása.
Boldog születésnapot, PTE!” – zárta beszédét dr. Fedeles Tamás.