Essünk jól!

Nagyon jó sajtót kapott a PTE ETK egy kurzusa ősszel, akkorát, amelyet ritkán kap egy egyetemi kurzus. Dr. Morvay-Sey Kata, az ETK docense által tartott „Biztonságos esés” óra gyakorlatilag országos médiakampányt kapott, mivel félreértették az alapvetően jó szándékú kezdeményezést. De hogy végződött ez a félév?

Szerinted miért szükséges egyetemistákat arra tanítani, hogy hogyan kell esni?
Többször megkaptuk a sajtó részéről azt, hogy miért pont egyetemistákat tanítunk meg esni, de úgy tapasztaltam, hogy nem nagyon néztek utána a hátterének, hiszen nem csak egyetemisták tanulnak esni, hanem az 1998-ban bevezetett Nemzeti Alaptanterv részeként a testnevelés és sport műveltségterületen belül már szerepelnek küzdősportok. Dr. Galla Ferenc nevéhez fűződik, aki a TF egyetemi docense volt és kiváló dzsúdó nagyságunk. Ő dolgozta ki az 1-től 12. évfolyamig a testnevelés és sport műveltségterületen belül a küzdősportok oktatási lehetőségeit. Ezen a gyűjtőnéven belül nemcsak a dzsúdó szerepel, hanem a birkózás, a grundbirkózás, a karate a küzdőfeladatok és a játékok és az önvédelem. Ezt az évek során, ahogy a NAT-ot fölülvizsgálták, egy picit átalakították, hozzáigazították az elvárásokhoz, illetve a magyar iskolai rendszerhez.

Az én időmben a testnevelésóra a fekvőtámaszt, a békaügetést jelentette a foci és pókfoci mellett, vagy amikor rájött a tanárra, akkor kihajtott minket futni a salakosra. Ja és néha egyszer-kétszer kötelet kellett mászni, de azt addig szinte senki sem csinálta, hát honnan tudtunk volna felkúszni 5 méter magasra?
A szülők meg szoktak keresni, hogy nem szereti a gyerek a testnevelés órát, mert vagy mindig ugyanazt csinálják, vagy nagyon nem foglalkozik a testnevelő tanár velük, persze pozitív példák is akadnak. Azt gondolom, most már a tanárképzés is olyan szinten van, hogy széles repertoárt kapnak a testnevelőtanárok. Ha minden más tantárgyból, mondjuk matematikából is mindig ugyanazt tanítanánk, akkor nagyon-nagyon rosszul állnánk! Ma sokoldalú a testnevelő tanárképzés, hogy a későbbiekben tudjanak választani.

De hogy került az egyetemre az esés?
A dzsúdó és az eséstechnikák az 1998 óta szerepelnek az iskolai tantervekben. Az Európai Judo Szövetségnek egy WHO által is támogatott programjának egyik fontos szereplője a Magyar Judo Szövetség. 2018-ban voltunk egy olyan workshopon, ahol a „Safe Fall Safe Schools” nevezetű programot sajátítottuk el. Ez egy kutatási, illetve prevenciós program, ami kifejezetten iskolai testnevelésen belül megoldható képzésre fókuszál. Viszont azt kell, hogy mondjam, hogy ahogy ott a kollégákkal beszélgettünk, az derült ki, hogy a magyar testnevelésben jóval előbb megjelentek már az esések, mint például a spanyoloknál vagy a dánoknál, tehát ott a kollégák meglepődve hallottak arról, hogy nagyon jó ez a kezdeményezés, de nálunk tantervi szabályozás szintjén ez '98 óta megvan. Általában elmondták, hogy náluk kettő testnevelés óra van, míg nálunk már létezik a mindennapos testnevelés, heti öt órával, ami ugye különböző konstellációkban kevesebb óraszámot is tartalmazhat, aki sportol, az kiválthat néhány órát. És van, ahol táncolnak, a nemzetiségi iskoláknál négy plusz egy óra van, a szakképző iskolákban megint a szakmai képzés miatt alakul máshogy. De a lényeg a lényeg, hogy igazából azt láttuk ezen a workshopon, hogy a magyar testnevelési rendszer megelőzi a legtöbb európai ország képzését ebben a tekintetben. Ott elsajátítottuk a „Safe Fall Safe School”-projektet, aminek az a lényege, hogy hat héten keresztül tanítjuk meg heti kétszer tíz percben a testnevelés órák bemelegítő részében a gyerekeknek azokat a válaszokat, amelyek esések esetében életmentőek lehetnek.

Mire kell itt gondolni?
A fej védelme. Ugye ez az elsődleges, hiszen esésnél a fej egy ostorcsapásszerű utánmozgást végez, és a legtöbb sérülés vagy halálos kimenetelű sérülés nem is az esésből, hanem az esés során a fej sérüléséből fog adódni. A másik a gerincnek a görbülete, a súlypont, illetve a süllyesztés, a talaj közeli helyzetek megtalálása, a kigördülés, a kezeknek a használata. Nem mindegy, hogy magam mögött támaszkodom le egy esésnél, vagy magam előtt teszem ugyanezt. Nem mindegy, milyen felületre támaszkodok. Ha a tenyeremre, akkor egy viszonylag kicsi részre, a csuklóra fog - ahogy előrefelé esem - ránehezedni a súlyom. Ha egy nagyobb felületet választok, ami mondjuk ugye a tenyér és az alkar, akkor ez az esés, vagy az esésből eredő erő a talajra érkezésnél nagyobb felületen oszlik el, és nem csak a csuklóra tevődik rá. Ilyen válaszokat próbáltunk megtanítani hat hét alatt. Van egy vezetett hátraesés teszt, amellyel a gyerekeket előtte, illetve a program végén próbáljuk tesztelni, és azt kaptuk, hogy igazából hat hét alatt ezeket a válaszokat meg tudjuk tanítani a gyerekeknek, és jól el tudják sajátítani, mert ez egy motoros tanulás. Aztán kipróbáltuk azt is, hogyha hat hónapig nem engedjük a gyerekeknek, hogy ezzel foglalkozzanak, akkor hat hónap elteltével emlékeznek, és szignifikánsan ki tudtuk mutatni, hogy ezeket a válaszokat a gyerekek ez alatt a rövid beavatkozási időszak alatt tudták elsajátítani. A Magyar Judo Szövetség elnökének, Dr. Tóth Lászlónak jutott eszébe, hogy ha már a köznevelési rendszerben igazából van egy jogosítványunk, akkor miért ne lehetne a felsőoktatásban is, hiszen nagyon nagy létszámú felsőoktatásban résztvevő hallgató van, akihez el lehetne ezt az üzenetet vinni, hogy tanuljunk meg esni, hiszen ez életmentő lehet. 2021 januárjában ült össze először az elnök úr kérésére ez a munkacsoport a Magyar Judo Szövetségben, ahova az ország több egyeteméről érkeztünk meghívásos alapon, és kidolgoztuk azt a programot, ami most már jogosítványt is kapott a Magyar Rektori Konferenciától, így kiajánlották a 64 magyarországi egyetemnek. Tulajdonképpen csak az intézményes rendszer lett kiszélesítve.

Tehát, itt nem a politika, vagy valami érdekcsoport által az egyetemistákra ráerőltetett dologról van szó, hanem egy ténylegesen hasznosítható tudásról.
Ez is olyan képesség, mint akár az úszás. Azt már tudjuk, miért fontos, hogy minden gyerek megtanuljon úszni. Gyerekkorunktól kezdve totyogunk, a mozgás, a helyváltoztatás, a helyváltoztatás képessége hozzátartozik az életünkhöz. És mit tanul meg a gyerek, ha elesik? Anyuka rögtön odapattan, és segít neki fölkelni, illetve fölsikít a család, hogy juj, tehát hogy igazából a mozgáshoz hozzátartozik az is, hogy elesünk nagyon sokszor. Vannak veszélyeztető tényezők, tehát például munkakörből adódóan is akár lehet magaslatról történő leesés, gyerekeknél a játszótér „veszélyes hely", az iskolában, heccből is könnyű elesni. Az én időmben nagyon dívott az, hogy az egyik lekucorodott, a másik a beszélgető partner pedig meglökte a mit sem sejtő illetőt. Na, egy ilyen helyzetből milyen sérülések történhetnek! Vagy egy járdán történő elcsúszásból?! Egy volt kolléganőm testnevelés szakos volt, megcsúszott a jégen, és ahogy letámaszkodott előre, mind a két csuklója eltörött. Ez bárkivel előfordulhat! Velem is előfordult már, hogy megrakott bevásárló szatyrokkal mentem, és a saját cipőfűzőmre léptem rá. Az ember konstatálja, hogy szeretne lépni, de már nem tudja megtenni. Mert elindítottam a mozgást, hogy tegyem vissza a lábam, hogy lépjek le a cipőfűzőmről? A másodperc tört része alatt történik minden. Éreztem, hogy hoppá! Ebből nagyon nagy esés lesz! És mivel a kezemen volt a női táska, a bevásárolt cucc, ezért mit tudtam tenni? Azokat a válaszokat, amelyek dzsúdósként belém ivódtak, rögtön előhívta, gondolkodás nélkül szervezetem: magam elé kaptam a két kezemet, megtartottam a mellkasomat, a fejemet lezártam, közben meg kigurult a narancs, a tejföl, az alma… Nem azt mondom, hogy betont nem éreztem meg, hiszen rátenyereltem mindenre, ami a kezem ügyében volt, de nem törött el semmim. Igazából jót nevettem, aggódva körbenéztem, hogy ki látta, csak remélni tudtam, hogy nem jártak a Rókus sétányon akkor hallgatók, hogy megtekintsék: a tanárnő élőben is be tudja mutatni a gyakorlatot.

Akkor ez valami olyasmi, mint mondjuk az elsősegély-tanfolyam, hogy legalább annyi maradjon meg belőle, hogy stabil odafekvés.
Igen, igen. Én azt gondolom, hogy abszolút jó szándék vezérelte a Judo Szövetséget is, a program kidolgozóit is. Mi azt szerettük volna, hogy adjunk egy kis pluszt ezzel, ha valaki élni szeretne vele. A féléves órának egyik része a biztonságos esés, mert egy teljes féléven keresztül csak eséssel foglalkozni, minden órán csak püfölni a talajt és talajra érkezni, azért igen fárasztó lenne. Éppen ezért van egy önvédelmi modul is benne, mert azt látjuk, hogy ez is kimarad egy picit, tehát próbálunk egy pici elméletet adni azzal kapcsolatosan, hogy hogy néz ki egy veszélyhelyzet, hogy hogyan kell, hogyan lehet, hogyan érdemes föllépni, a hölgyeknek mire kell figyelni, esetlegesen mik azok, amik önvédelmi eszközként használhatóak, mi a jogszabályi háttere, mit jelent az, hogy jogos védelem.

És a nagy sajtótámogatásnak köszönhetően telt házzal ment a kurzus?
Igen, teltház volt az órán. Egy problémánk van csak: jelenleg a terembe huszan férünk be, az én óraszámkapacitásom véges, volt már olyan hallgató, aki sajnos létszámkorlát miatt maradt le.

Jövő félévben is indul biztonságos esés óra?
Természetesen. Minden félévben indítunk csoportot.

Videó a "biztonságos esés" kurzusról.