Euroliga-győztes

Fegyverneky Zsófia az UNIQA Euroleasing Sopron Euroliga-győztes kosárlabdacsapat-kapitánya és Gáspár Dávid (a csapat vezetőedzője) mindketten PTE-hallgatók voltak, május 4-én a PTE KTK vendégeskedtek. A beszélgetés után készítettünk velük interjút.

Még a legendás „Rátgéber Egyetemen” kezdtél a PVSK-ban. Mi a különbség az egykori sikeres pécsi modell és a jelenlegi sikeres csapatod, a soproni között?
Fegyverneky Zsófia Én Pécsett nőttem fel, itt lettem játékos – számomra ez kötődik a városhoz. Gyerekkoromtól kezdve 25 éves koromig itt játszottam. Nagyon jó alapot kaptam, azok a játékosok, akikkel együtt játszhattam, a mai napig meghatároznak. Az hogy tanulhattam tőlük kosárlabda terén, és az emberi dolgokban is, az a mai napig végigkíséri a pályafutásom. Sopronban pedig a szerződtetésem első napjától kezdve úgy becsültek meg, ahogy azt szerettem volna. 11 év játszom Sopronban, bár voltak olyan évek, amikor láttuk, hogy az Euroligában sok esélyünk nem lesz, de az utóbbi négy esztendő sikerei és ez a győzelem feltette az i-re a pontot. Jó döntésnek bizonyult Sopronba igazolni.

Dr. Fűrész Diána, a KTK oktatója beszélgetett az élsportolókkal

Szakmai szempontból milyen különbségek vannak? Rátgéber László önmagába egy jelenség volt, hát még a csapat!
F.Zs.: Laci karaktere, személyisége eléggé ismert. Nagyon sikeresek voltunk vele. Szükség volt rá, hogy olyan legyen, amilyen. Azóta Sopronban több különböző edzővel dolgoztam együtt, karakterben Roberto Images hasonlítható hozzá kicsit, temperamentumban, hozzáállásban. Gáspár Dávid teljesen más utat képvisel. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei. De most bebizonyosodott, hogy az ő útja is járható út. Szép szóval, észérvekkel is lehet hatást elérni. Olyan közeget alakított ki, amelyben mindenki többé-kevésbé jól érezheti magát, kevesebb stresszel érheti el ugyanazt az eredményt. Az EL és a magyar bajnokságban aratott győzelem mutatja, hogy ez az út is járható.

Pécs és Sopron közül, hol egyik, hol másik tart előrébb a bajnokságban. Edzőként ezt hogy élted meg?
Gáspár Dávid: Én abban az időben a ZTE játékosa voltam, de azért ismerem a helyzetet. Borzasztó nagy párharcok voltak. A jelenben erről nem beszélhetünk, de az észlelhető, hogy a pécsi kosárlabdázás abszolút felfelé irányul, egyre jobb eredményeket érnek el, az utánpótlás területen ez még egyértelműbben látszik. A profi területen kijelenthető, hogy most előrébb járunk, de ismerve a Pécsett dolgozó szakemberek mentalitását, biztos vagyok benne, hogy fel fognak zárkózni hozzánk.

Jelenleg a Szekszárd hasonló riválisunk, mint ami volt régebben Pécs volt.

Kimagasló eredményeket értél már, ha férfiként ugyanezt eléred a kosárlabda területén, akkor máshol tartanál? Foglalkoznak a női kosárlabdával annyira, mint amit a nívója alapján megérdemelne?
F.ZS.: Egyre jobban próbáljuk a női sportokat odatenni, ahová kell. Nem várhatjuk azt, hogy egy női kosárlabdamérkőzésen ugyanannyian legyenek, mint egy focirangadón. Nyílván egy férfi sportoló ilyen eredményekkel ismertebb, de egy férfi sporteseményre többen mennek ki mint egy nőire.

Nem feltétlenül a bajnoki címek és nemzetközi sikerek alapján ítélik meg a sportot.

A nőként, vagy férfiként elért eredmények értéke a sporton belül azonos értékű, a médiában valószínűleg nagyobb sztár lennék férfiként.

Kosárlabdázónőként Balog Judit a csúcs, és még pár nevet fel tudnánk sorolni, de sokan nem ismernék őket…
F.ZS.: Ha a sajtóérdeklődést nézzük, akkor Hanga Ádám sem kap nagy figyelmet, pedig Európa egyik legjobb csapatában játszik. Sokkal többet is kaphatna.

Nem akarom bántani Dzsudzsák Balázst, de ha kifogy a benzin az autójából az óriási hír a magyar médiában.
F.ZS.: A foci nem mérhető össze a kosárral, az legnézettebb sport a világon.

Miért nőket edzel, miért nem fiúkat?
G.D.: A női vonalat egy élethelyzet alakította így. Emlékszem arra a mérkőzésre, amikor megsérültem, emlékszem azokra a pillanatokra, amikor vissza szerettem volna térni a pályára – kétszer is. Utoljára egy edzés után megcsúsztam a zuhanyzóban, úgy beütöttem a műtött térdem, hogy utána megint nem tudtam három hétig edzeni, ekkor érkezett a felkérés, hogy legyek a női csapat edzője. Tudtam, hogy ez a hivatás érdekel, szívesen belevágnék. Korábban kadet korú és serdülő lányokat edzettem, főleg egyéni képzési formában. Segédedzőként a feleségem is segítettem, édesanyám is NB1-es kosárlabdázó volt… Volt miből merítenem, de zömében én is férfi kosárlabdameccsekre jártam. Látványosabb, kár tagadni.

Ahhoz hogy valaki értse és szeresse a női kosárlabdát, el kell mélyedni benne.

Viszonyítani kell mindent, mert a férfi-nő fizikai adottságok különbözőek, ha ezekkel tisztában vagyunk, akkor látjuk, milyen sportteljesítményt tesznek le a lányok. Kevésbé zsákolnak, nincs egy mérkőzésen 10 hárompontos, attól még látványos és izgalmas a játék. A női nemet világéletemben tiszteltem, nem derogált, hogy köztük mozogjak, és az ő edzőjük lehessek, de nem tartom kizártnak, hogy férfiakat edzek majd valamikor, de most nincs ilyen ambícióm.

Lehet azt mondani, hogy a pályafutásod csúcsán vagy?
G.D.: Az eddiginek igen.

Mi van még innen följebb?
G.D.: Az ha valaki egyszeres magyar bajnok, vagy mint a Zsófi, tizennégyszeres, az már ugye feljebb található. Jó lenne megismételni ezt a sikert, válogatott szinten is jó lenne érmeket elérni, de ha az amerikai major-sportokra gondolunk, akkor ott is megjelenni… Lehet itt még szinteket említeni!

És te hogy érzed? Hol tartasz?
F.ZS.: Azért tartunk itt, mert mindig azt érezzük, hogy még van feljebb. Még van mit tenni, még lehet fokozni. A mindennapi versenyhelyzetekben megtalálom a kihívást. Egy edzésen is kihívás, hogy jobb legyek valakinél, ez lehet hogy bután hangzik, de a mai napig ebben élek. Akár egy dobóversenyben is…

Nehogy már ne nyerjek!

(nagy mosoly) Szakmailag ez az EL győzelem a legnagyobb természetesen.