Fenntartható turizmus elméletben és gyakorlatban

A Nemzetközi Tengeri Turisztikai és Vendéglátóipari Akadémia (International Tourism and Hospitality Academy at Sea - ITHAS) elnevezésű egyedülálló tanulmányi programot a lelkes, karizmatikus dr. Nevenka Čavlek, a Zágrábi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának professzora hozta létre. Az élményalapú tanfolyamot, amely egy nyolcnapos, tudományos előadásokkal, lebilincselő fedélzeti beszélgetésekkel teli tengeri utazást foglal magába, 2005 óta szervezik meg Horvátországban vagy más országokban, kétévente váltakozva, minden évben más-más fókusszal. 2021-ben a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának két hallgatója életre szóló lehetőséget kapott, hogy más nemzetközi egyetemekről, kultúrákból, országokból érkező 25 fős, sokszínű hallgatói csoporthoz csatlakozva egy 30 napos, a turizmus fenntarthatóságára fókuszáló tanulmányúton vehessen részt egy csodálatos, 80 méteres vitorláshajó fedélzetén, amelyen a Perzsa-öbölben hajóztak Omántól Dubajig, a Dubaj Expón való részvétellel. Čavlek professzort kérdeztem erről az izgalmas projektről, amely tartós kapcsolatokat teremt a diákok, kultúrák és egyetemek között.

Hogyan hozta létre az ITHAS tanulmányi programot?

1993 óta dolgozom a Zágrábi Egyetem Turizmus Tanszékén. Ezt megelőzően egy Horvátországra szakosodott nemzetközi utazásszervező cég igazgatóhelyettese voltam. Azóta is nagyon szoros kapcsolatot tartok fenn az idegenforgalmi szakmával. Ez segít abban, hogy mindent, amit elméletben tudok, meg tudjak osztani a gyakorlatban dolgozó kollégáimmal, és hogy a diákjaimban is tudatosítsam, milyen fontos az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása. Mindig érdemes figyelemmel követni az akadémiai kutatásokat, majd megpróbálni azt a gyakorlatban is megvalósítani őket.

Amikor 2005-ben elindítottam ezt az élményalapú tanulási programot a turizmus területén, pontosan tudtam, hogy mi az, ami hiányzik a hallgatóknak. Bármit is teszek az osztályteremben, az nem elég ahhoz, hogy átadjam az üzenetet, hogy miről is szól valójában a turizmus. A lényeg az lenne, hogy a különböző kultúrákból érkező diákok találkozhassanak és megtapasztalhassák a turizmust.

Ezért szerveztem egy kísérleti projektet négy másik nemzetközi egyetemmel együttműködve, amelyekkel jó kapcsolatokat ápoltam. Öt kisebb fahajót béreltem, amelyeken 15-20 diák fért el. Megterveztem az útvonalat, meghatároztam a témát, és meghívtam ezeket az egyetemeket, hogy csatlakozzanak a diákjaimhoz az Adriai-tenger partján tett kiránduláson. Az első és a második út is nagyon sikeres volt. Akkoriban finn, német, spanyol és kanadai partnereim voltak.

Szervezési kihívás volt öt hajót irányítani, mert egyszerre csak egy hajón tudok jelen lenni. Más egyetemek professzorai segítettek: ugyanazt az előadást tartották meg többször, minden nap más-más diákcsoportnak, másik hajón. A diákok maradtak egy       hajón, és a parton találkoztak a többi hallgatóval, amikor kikötöttünk. Soha nem hajóztunk éjszaka. Amikor megérkeztünk egy adott kikötőbe, találkoztunk a helyi idegenforgalmi szakemberekkel, megnéztük a szállodákat, a turisztikai hivatalokat, a múzeumokat, városnézésre mentünk. Hallottuk, hogyan értelmeznek egy-egy kultúrát egyes idegenvezetők stb. Nem csupán a legjobb gyakorlatot kerestem, hanem a legrosszabb gyakorlatot is, mert a diákok abból is tanulhatnak.

Miért a tengert választotta?

Minden érzékszervet be akartam vonni. Arra gondoltam, mi az, ami összeköt mindannyiunkat? Csak a víz. Mindenhová elvisz minket.

A víz a kapcsolat: a folyó, a tenger, az óceánok. Tényleg akadályok nélkül, könnyedén lehet mozogni, bár viharos időben ez is kihívás. De ez olyan, mint az élet a turizmusban. Nem csak szép idő van, amikor minden tökéletes. Ezt a hallgatóknak is meg kell tapasztalniuk. Volt néhány vihar az Adrián, de ez soha nem zavart minket. Ez a természet, és úgy kell elfogadni, ahogy van, és tanulni belőle.

^{Az Adriai-tenger parján -  Makarska Riviera (Fotó: wikipedia)}

Mikor ment először külföldre a projekttel?

Az elképzelés az volt, hogy minden második évben egy másik ország egyeteme meghív engem és a diákjaimat, hogy részt vegyünk egy ilyen jellegű oktatásban az ő országukban. Vártam és reméltem, hogy külföldre mehetünk, aztán azt mondták, hogy ez az ő országukban nem lehetséges olyan kedvező áron, mint Horvátországban.

De amikor valaki azt mondja nekem, hogy valami lehetetlen, azonnal megragadom a kihívást.

Meg akartam mutatni nekik, hogy meg lehet szervezni valamit különböző országokban, úgy, hogy az még mindig megfizethető legyen a diákok számára, hiszen a diákok fizetnek az utazásért, beleértve engem is. Ehhez pedig szponzorokat kell toborozni.

2007-ben szereztem egy hajót, amely a Dunán vitt minket Németországból, Passauból, Ausztrián, Bécsen, Szlovákián át Magyarországra, Budapestre és Kalocsára is. Majd 2009-ben határoztam el, hogy megszervezem én minden évben, és be is tartottam az ígéretemet. 2011-ben Montenegróban és Albániában voltunk, ami kiváló volt. Aztán 2013-ban a nemzetközi részt Bosznia-Hercegovinában szerveztük meg. Egy másik évben ehhez Velencét, Olaszországot választottam.

Folyamatosan új kihívások elé állítom magam.

Mesélne a 2021-es ITHAS-ról?

Az ománi Maszkat-ban található Német Műszaki Egyetem (German University of Technology in Muscat, Oman) is csatlakozott a Nemzetközi Tengeri Turisztikai és Vendéglátóipari Akadémiához, mert felismerték, hogy milyen különleges lehetőséget jelent ez a hallgatóknak, mennyire értékelik ezt a fajta oktatást. Heba Aziz professzor megkérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem megszervezni az ITHAS-t Ománban. Természetesen igent mondtam. A terv az volt, hogy az ománi túrát összekötjük Dubajjal, hogy a diákok meglátogathassák a 2021-re halasztott Dubai Expo 2020-at.

^{Shabab Oman II (Fotó: wikipedia)}

Az Királyi Ománi Haditengerészet meghívott minket a Shabab Oman II (Omán Ifjúsága) nevű hajóra. A hajó befogadóképessége miatt csupán 27 hallgató vehetett részt, és az út is jóval hosszabb volt: egy hónapig tartott, nem 8 napig. De mindent gondosan előkészítettünk, minden feladatot egyeztettünk a Királyi Ománi Haditengerészettel és a kapitánnyal. Minden abszolút szuper volt! Nem tudom eléggé megköszönni ománi kollégámnak, hogy leszervezte a hajót és kezdeményezte ezt az utazást, valamint az Ománi Szultánságnak, amely támogatta az utat, és az Királyi Ománi Haditengerészetnek, amely valóban lehetővé tette, hogy 30 napig hajózzunk a Perzsa-öbölben.

Utunk során meglátogattuk Ománt, Kuvaitot, Szaúd-Arábiát, Bahreint, Katart és Dubajt, ahol 10 napig tartózkodtunk, és megtekintettük az Expót. A diákok szerint, akik részt vettek az úton, ez egy igazi, életreszóló élmény volt.

Nagyon örülök, hogy a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karáról két hallgató is csatlakozott. A hajón kialakult különleges kapcsolatépítés a legértékesebb, és egy életre szól.

Azt hiszem, a diákok talán most még nem mérik fel, hogy ez mit jelent, de később majd megértik. Ha elkezdenek dolgozni, és valamit nemzetközi szinten kell tervezniük, akkor látni fogják, milyen fontos, hogy személyesen is ismernek valakit.

Dubaj (Fotó: wikipedia)

Hogyan építette be a fenntarthatóságot?

Az ITHAS 2021 fő tudományos fókusza a fenntarthatóság volt, kiemelten az ENSZ Turisztikai Világszervezete által meghatározott Fenntartható Fejlődési Célok 2030 (Sustainable Development Goals – SDG). Ebben a képzési modulban az volt a feladat, hogy a hallgatók

válasszanak egy példát a saját országukból, és mutassák be a fedélzeten, hogyan működnek ezek a fenntartható fejlődési célok a saját országukban.

Ez fantasztikus élmény volt, hiszen a különböző országokban nagyon sokféle gyakorlatot követnek, így a diákok valóban láthatták, hogy melyik ország milyen hangsúlyt fektet az egyes célokra.

A hallgatóknak elméleti hátteret is adtunk a vizsgált témákhoz kapcsolódva, ezzel is inspirálva őket arra, hogy amit csak lehet, figyeljenek meg azokban az országokban, amelyek az útvonalunkon szerepeltek. Kritikus szemmel kellett megvizsgálniuk, hogy ezek az országok jók-e a fenntartható fejlődési célokhoz kapcsolódó egyes szempontok tekintetében vagy sem.

Miután megérkeztünk egy új országba, másnap a hajón megvitattuk a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos tapasztalataikat. Még a legénység is kíváncsi volt az előadásaikra, az ösztönző vitákat és kritikus véleményeket ők is meg akarták hallgatni, és mindenki nyitott volt ezekre az új nézőpontokra.

Ezután Dubajban a hallgatók elmehettek az expóra, amely a fenntarthatóságról szólt. A látogatásról hazatérve a diákok minden nap szakmailag értékelték az egyes pavilonokban látottakat, és valóban gyorsan tanultak, hatékonyabban, mint ahogyan azt az osztályteremben valaha is tehették volna.

Dubrovnik, Horvátország (fotó: wikipedia)

Üzen esetleg valamit a PTE hallgatóinak?

Az első üzenetem az lenne, hogy akár hallgatóról, akár szakmabeliről van szó, időnként gondolja át, hogy a megfelelő szakmában van-e. A turizmus és a vendéglátás olyan terület, ahol szolgálunk, ahol szeretünk a vendégeink kedvében járni. Vannak kihívások, és ehhez szükség van a szívünkre és a lelkesedésünkre. És ha valaki belefárad a kiszolgálásba, abba, hogy a vendégek rendelkezésére áll, nem szereti, vagy nem tud lelkesedni, akkor jobb, ha nem csinál ilyen munkát. Mert csalódást okozna magának, és a vendégeinek is, és ez nem lesz jó sem a vendégeknek, sem neki.

Split, Horvátország (fotó: wikipedia)

A második üzenetem az, hogy soha ne mondja senki a vendégnek, hogy nem tud tenni semmit azzal kapcsolatban, amit kér. Mindig van valami, amit megtehet. Akár egy apró lépés a helyes irányba megmutatja neki, hogy törődünk vele, és segíteni szeretnénk. Én általában azt szoktam mondani a tanítványaimnak, hogy csak egy dolgot nem tudok megtenni. Minden más lehetséges számomra. Képes vagyok változtatni. Még egy kis változás is változás, tehát állandóan tudok változtatni, de egyetlen dolgot nem tehetek meg, - ezen általában elgondolkodnak, hogy mi az, amit a professzorunk nem tud megtenni? Ő mindent meg tud csinálni. A válaszom pedig a következő: nem tudok feltámasztani senkit sem. De addig sok mindent megtehetek. Valamit mindig tudok csinálni. Semmi sem túl nehéz számomra. Semmi sem az! Sohasem mondanám azt, hogy ezt nem lehet jobban csinálni. Mindig lehet jobban csinálni dolgokat, és ha egyszer befejezek egy kihívást, azonnal arra gondolok, ha legközelebb valami hasonló történik, mit tudnék jobban csinálni?

Sur, Omán (fotó: wikipedia)

Ami a fenntarthatóságot illeti, próbáljuk követni a fenntarthatóság három pillérét. Ne csak az egyikre gondoljunk. Persze nyilvánvalóan közgazdász vagyok. Gondolom, hogy a pénzügyi területen tanuló diákok számára a jövedelmezőség fontos. Ó, igen, az. De nem lesz fontos, ha tönkreteszi a fenntarthatóság másik két pillérét. Tehát néha még fontosabb a fenntarthatóság másik két pillérének a megteremtése, hogy hosszú távon elérjük a gazdasági fenntarthatóságot is. Soha ne csak egy pillérre gondoljunk, a gazdasági fenntarthatóságra. Mindig kombinálni kell. És akkor ez jó lesz mind a vállalkozásnak, a közösségnek és a közös célnak.

Fenntartható fejlődési célok, melyekhez a cikk témája kapcsolódik: