Hús a szósz alatt

Szilágyi László magyar–történelem szakos bölcsésszel, kvízprofesszorral, állandó interjúalanyunkkal gyakran beszélgetünk globális sportesemények kapcsán. Most is ezt tesszük: focivébék, gólok, felejthetetlen meccsek, álomtizenegy és némi irodalom. 

Nézed a meccseket?
1978 óta először nem. Különös időpontokban vannak a meccsek, reggel szoktam belenézni az összefoglalókba. 

Napközben sem figyeled a monitorod?
Néha ránézek. 

A focivébé, egészen eddig a nyár kezdetét jelölte. Mennyiben befolyásolja a hangulatodat, hogy tél van, hideg és esik az eső?
Teljesen furcsa.

(Fotó: Barta Vivien)

Melyek az első focivébés emlékeid?
Az 1970-es, ’74-es vébén még nagyon gyerek voltam, bár arra emlékszem, hogy cserepeztük a házunkat, és sok vendég érkezett segédkezni. ’78-tól viszont mindenre emlékszem.

Én a ’78-as vébére még nem emlékszem, de két játékos nevére igen: Törőcsik András és Nyilasi Tibor nevétől volt hangos az ország azokban a napokban.

Gyorsabbak és erőszakosabbak is voltak az argentínok. Néha nagyon durvák is, az említett két játékosnak pedig elfogyott a türelme a végére. Mondhatnám az, hogy ha egy kicsit tovább tudjuk tartani magunkat, és sebességben is fel tudjuk venni velük a versenyt, akkor nem kapunk ki. Az, hogy Nyilasit és Törőcsiket kiállították, megpecsételte a sorsunkat. 

Általában igaz volt, hogy a selejtező sorozatokban felfutottunk, a vébére meg kipukkant a lufi: így volt ez ’78-ban, ’82-ben és ’86-ban is. Talán a Mészöly Kálmán vezette – Isten nyugosztalja! – ’82-es csapatra igaz ez legkevésbé. A legnagyobb trauma vitathatatlanul a ’86-os mexikói torna. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy ennyire megverjenek minket.

De ha utólag megnézzük a statisztikákat, akkor azt látjuk, hogy gyakorlatilag a Dinamo Kijev állt ki. Abban az évben nyerte meg a Dinamo a KEK-et (Kupagyőztesek Európa Kupája): 3-0-ra verték az Atletico Madridot. 

Aki azt a meccset látta, talán még mindig nem dolgozta fel, szakmai körökben viszont még mindig adósak lennének a magyarázattal…
Valóban. Abban van a nagy titok, hogy nincs is semmilyen titok, egyszerűen elcseszték. Az, hogy magaslati edzőket nem vett igénybe a magyar csapat, több mint furcsa. A mexikói olimpián, ahol 1968-ban olimpiai bajnok lett a magyar futballválogatott voltak ilyen szakemberek. Mezey György mellőzte ezt a fajta segítséget.

Pedig az ő szakmai kompetenciái abban az időben megkérdőjelezhetetlenek voltak.
Hallatlanul eredményes volt: újító, innovatív. Sok bajnokságot nyert az MTK-val, a Honvéddal, a Videotonnal később is – jó edző volt, talán egy dolgot nem lehetett neki felróni: mivel soha nem volt élvonalbeli játékos, bizonyos lélektani dolgokat nem értett. Ezért alkottak jó párost Mészöly Kálmánnal, aki viszont pont ezt értette.

Mikor jutunk ki legközelebb világbajnokságra?
Négy év múlva, akkor ugyanis akkor már negyvennyolc csapat lesz versenyben. Három hellyel lesz több Európának, mondjuk ez nem olyan sok. Ha szerencsénk van beférünk. Ez a csapat jobb, mint az elmúlt tíz évben bármelyik. Még azt is megkockáztatom, hogy jobb eredményt érünk el, mint a ’78-as, ’82-es csapat. Megint vannak egyéniségek. Nem akarom szidni a magyar focit; szoktam mondani, három dolog van, ami borzasztó: a magyar tévé, a magyar politika és a foci. Ez utóbbit leveszem a listáról. 

A mostani vébén lesz meglepetés?
Már vannak. Ki gondolta volna, hogy a négyszeres győztes Olaszország nem lesz ott a tornán. Argentína már kikapott, és a csoportjukban Mexikóval és Lengyelország sem lesz egyszerű. Nincs olyan a csapatban mint Maradona volt.

A vezérbika: előre, utánam, csináljuk! Messi kiváló labdarúgó, de nem vezérbika. És ott vannak az átalakulóban lévő csapatok mint Németország és Anglia, ahol jelentős fiatalítás zajlott. Nem írnám le a franciákat, ahogy az indexesek teszik, nagyon erősnek látom őket. Nem vagyok biztos a brazil győzelemben sem. 

Ki lesz a négy között?
Nem szokott bejönni az, hogy a legnagyobb esélyes nyeri a vébét. Mi is estünk pofára ’54-ben. A hollandok ’74-ben, az olaszokat is várták ’90-ben. Nem hiszek a belgákban például. Angliának kijöhet a lépés, remek játékosaik vannak, összeérett a csapat. De tippelek: három európai és egy dél-amerikai lesz a négy között.

Van olyan csapat, akit jobban figyelsz?
A hollandok. Különleges csapat: gyors, ötletes, stílusban és menet közben is változó játékra képesek. 2010-ben nem tetszettek: nagyon durvák voltak, nekem óriási csalódás volt a játékuk a VB-ezüsttől függetlenül. Az én gyerekkoromban a holland foci, Cruyff-fal az élen – noha ő 1978-ban bojkottálta az argentin tornát – a legmagasabb nívót jelentette.

Neked melyek voltak a focivébé személyes történetének legemlékezetesebb meccsei?
Jónéhány meccs volt, amit, amíg élek nem felejtek el. Ha időrendben haladunk, akkor az Argentína–Hollandia döntő ’78-ból.

Rendes játékidőben 1-1-re álltak, amit hosszabbítás követett. Érdekes módon a hollandok ereje fogyott el, de így is rúgtak egy kapufát. A döntő mozzanat az volt, amikor Kempes tört kapura; lógtak rajta a holland védők, mint vaddisznón a vérebek, úgy gyalogolt be a kapuba.
Dermesztő dráma zajlott ’82-es a német–francia meccsen: 3-1-es francia vezetésről fordítottak a németek; ezen a meccsen ütötte le Tony Schumacher a francia Battistont. Tizenegyesekkel a németek mentek tovább.
A legbulisabb meccs pedig 1990-ben az Anglia–Kamerun Roger Millával az egyik és Gary Linekerrel a másik oldalon;

De most, hogy bemelegedtem: a ’82-ben a brazil–olasz döntő, ahol Paolo Rossi egymaga kivégezte a brazilokat örök élmény. ’86-ban a tizenegyesekkel eldőlt brazil–francia negyeddöntő, ahol Zico és Socrates mellérúgták a büntetőt. 2006, francia–brazil, Zidane-show-val;

bemutatott mindent: az azóta róla elnevezett cselt, esernyőt, kötényt. A brazilok ellen! Ugyanez a vébé, német–olasz elődöntő, órási rohanással a végén. Sokáig sorolhatnám.

Voltak mélységek?
Az 1990-es torna majdnem nézhetetlen volt. Jellemző módon a németek nyerték. 

Legrosszabb döntő?
1994, brazil–olasz. A Parreira-féle brazil csapat azt tudta játszani, hogy egy góllal megverlek. Nem volt brazilos. Romário viszont bődületes játékosa volt ennek a csapatnak, Maradonához mérhető kvalitásokkal.

A most zajló vébének vannak töltelék-csapatai?
Hogyne: Katar, Kanada, Ausztrália. Földrajzilag nyilván ez magyarázható.

A hollandokat említetted mint azt a csapatot, akikre mindig figyelsz. Stílusban melyik csapatok áll közel hozzád?
Felvételről láttam a lengyelek nagy csapatát ’74-ből: keresztalbdák, lefutások, súlypont-áthelyezések: nem tudták lekövetni a brazilok, olaszok és az argentinok sem. Mindhárom csapatot megverték. A legszebb focit a franciák produkálták Platinivel; elegánsabb, szebb futballt játszottak még a az 1998-as világbajnok Zidane-féle francia csapatnál is. De soha nem szerettem a spanyol és argentin focit: rengeteg alattomosság van a játékukban, ami mondjuk tud nagyon attraktív lenni. Az olaszok szerintem brahiból csinálják, de nem durván. Alex Ferguson mondta egyszer róluk: ha egy olasz azt mondja neked, hogy van hús is a szósz alatt, azért nézd meg! Ők találták fel a ködösítés taktikáját. 

Össze tudnál állítani egy All Star VB-csapatot?
Lássuk csak: a kapuban Oliver Kahn. 

Riválisa van?
Buffon. Jobbhátvéd Lahm. Róla mondta Guardiola, hogy a legintelligensebb játékos, akivel valaha dolgozott. 

Cafú kiszorult?
Lahm tud játszani a bal oldalon is, úgyhogy cseréljenek helyet, jöjjön Cafú jobbra! Középhátvéd Scirea, előtte a beállós posztján Amaral a’78-as brazil csapatból.  A középpályán Platini és Zidane kihagyhatatlan, de iderakhatom Pirlót is, és akkor még egy brazilt sem raktam be ebbe a csapatrészbe. Elöl Maradona kihagyhatatlan. Mellette lehet Lineker vagy Batistuta. Azt hiszem, meg is volnánk! 

is, és akkor még egy brazilt sem raktam be ebbe a csapatrészbe. Elöl Maradona kihagyhatatlan. Mellette lehet Lineker vagy Batistuta

Magyar–töri szakos bölcsész vagy; tudom rólad, hogy figyeled a futball irodalmi vonatkozásait is. Vannak kedvenc olvasmányaid?
Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére. Moldova Györgytől A verhetetlen tizenegy. Gazdag Józseftől az Egy ​futballfüggő naplójából. Ő annyira nem ismert szerző: írásai a rövidpróza, az esszé, a líra és a napló határán mozgó egyéni hangvételű szövegek, rendkívül élvezetes olvasmány. De filmek közül említhetem a Menekülés a győzelembe előfilmjét, a Két félidő a pokolban-t. Ma már elképzelhetetlen, hogy az újságíró–színész válogatott több tízezer néző előtt játsszon!
Azt a viccet mondtam már, hogy amikor a Kisgazdapárt focicsapata megverte a Kommunista Párt csapatát fociban az ötvenes években? Kádár azt mondta rá, hogy ne mondják meg Rákosi elvtársnak, de azért nem nyertünk, mert nem volt jobbszárnyunk! (nevet)