A játékvezető, aki éli az álmait

A közelmúltban vált hivatalossá, hogy Praksch Pétert, a PTE ÁOK munkatársát, a pécsi egyetem alumniját beválogatták a FIBA (Nemzetközi Kosárlabda Szövetség) legszűkebb játékvezetői elitjébe, a Bajnokok Ligája (BL) keretébe. Hogy érzékeltessük, ez miért is hatalmas dolog: a Bajnokok Ligája 2016 óta íródó történelmében eddig egyetlen magyar játékvezető működött közre évekkel ezelőtt két meccsen. Praksch Péter lesz a második magyar – ha minden igaz!

Péterrel a közelmúltban készítettünk egy interjút, amikor hazaérkezett Spanyolországból a női Európa-bajnokságról, most azonban újabb jó hírről tudott beszámolni az UnivPécsnek.

"Egyszercsak megcsörrent a telefonom, és az európai játékvezetők főnöke hívott"

– meséli az élményét Praksch Péter. "Szóban szerette volna ugyanis elmondani a jó hírt, mielőtt megkapom erről a hivatalos tájékoztató levelet, hogy bekerültem abba az 55 fős mezőnybe, akik közül majd kijelölik az idei férfi kosárlabda BL mérkőzéseinek játékvezetőit."

Azt tudni kell, hogy mintegy 370 nemzetközi játékvezető közül válogatják ki ezt a szűk elitet, vagyis Európa legjobb sípmesterei közül is csak nagyjából minden hatodik vezethet BL-meccset.

Nemrég értél haza a női Európa-Bajnokságról, hamarosan, ha minden igaz, utazhatsz férfi BL-mérkőzésekre fújni. Alaposan megismerheted Európa nagyvárosait, amiért sokan irigykedhetnek Rád.

Emiatt kevésbé érdemes rám irigykedni – reagál nevetve Péter.

A repülőteret látom, és a sportcsarnokot, esetleg a kettő között az odavezető utat.

Városnézésre nincs se idő, se energia. Ráadásul, főleg, mióta köztünk van a koronavírus, de valamilyen szinten előtte is így volt, tőlünk elvárás, hogy kerüljük a tömegeket, a forgalmas helyeket. Vigyáznunk kell magunkra. Nyilván nincs megtiltva, hogy elmenjek mondjuk egy koncertre, de nem ajánlott, és nem is igazán vágyom rá. Nekem a játékvezetés az életem, és ennek rendelek alá mindent. Ehhez igazítom a reggelemet, az estémet, a programjaimat, a táplálkozásomat, az edzéseket. Ezt azonban nem úgy élem meg, hogy „jajj, de sok kompromisszumot kell hoznom”, hanem sokkal inkább úgy, hogy élem az álmaimat. Amikor tizennégy évesen elkezdtem a játékvezetést, nagyjából ez volt a célom, hogy elérjek a Bajnokok Ligájába. Attól persze még messze vagyok, hogy itt stabil kerettag legyek – ez lehet a következő nagyobb lépcsőfok. Ehhez azonban nagyon sok mérkőzésen kell majd hibátlanul, vagy legalábbis közel hibamentesen vezetnem.

Praksch Péter a nyári női Európa-bajnokságon, Spanyolországban

Teljesen tökéletes játékvezetés ugyanis véleményem szerint nincs a kosárlabdában. Ugyanakkor törekedni kell rá, és nemcsak a meccsen, hanem két mérkőzés között is.

Én például a korosztályommal ellentétben, ha tévézek, jellemzően nem filmeket vagy sorozatokat nézek, hanem kosármeccset.

De gyanítom, hogy nem úgy nézed a meccseket, mint egy átlagszurkoló…

Nagyon nem. Akkor sem tudom kikapcsolni magamban a játékvezetőt. Ezért nincs is kedvenc csapatom, vagy játékosom. Ugyanúgy objektíven és tényszerűen közelítem meg a tévében nézett meccseket, mint amikor ott vagyok játékvezetőként. Illetve gyakran nézem vissza akár többször is azokat a mérkőzéseket, amelyeken én vagyok az egyik játékvezető. Sokat lehet ezekből okulni.

Ilyenkor kritikus vagy magaddal szemben?

Nagyon. Csak így lehet.

Ha valaha is azt mondanám, na, ez egy tökéletes fújás volt, meggyőződésem, hogy onnantól már csak lefelé vezetne a játékvezetői karrierem. Itt nem lehet hátradőlni.

Amilyen dinamikusan változik és fejlődik a kosárlabda, mint sportág, ugyanolyan gyorsan kell nekünk, játékvezetőknek is alkalmazkodnunk az újdonságokhoz, az évről évre változó szabályrendszerhez. Ha megnézünk egymás után egy tizenöt évvel ezelőtti bajnoki döntőt, és mondjuk az ideit, mintha nem is ugyanaz a sportág lenne. Másfél évtized alatt rengeteget fejlődött a sportág, és komoly kihívás, hogy ezzel a tempóval mi, játékvezetők is tartsuk a lépést.

Még nem vagy harmincéves. Labdarúgásban, ha jól tudom, 45 éves korig vezethetnek nemzetközi tétmeccset a játékvezetők. Kosárlabdában mennyi a korhatár?

Nemzetközi szinten 50 év a korhatár, amit kétszer két évvel, kivételes esetben meg lehet hosszabbítani.

Ez azt jelenti, hogy bő húsz éved még simán lehet a nemzetközi élmezőnyben. Ebbe nem csak sok BL-meccs, de akár férfi Európa-bajnokság és világbajnokság is bőven beleférhet…

Bízom benne, hogy így is lesz.

Valóban, én voltam a női EB-én is a legfiatalabb játékvezető, és most, ebben az 55 fős BL-mezőnyben sincs tudtommal nálam később született.

Nagyon szeretnék majd egyszer férfi világbajnokságon fújni, de én az a típus vagyok, aki nem szeret ilyen nagyon távoli célokat kitűzni maga elé, vagy ilyenekről ábrándozni. Szokták mondani, hogy aki túlságosan előre tekint, az könnyen elbukhat a következő lépcsőfokban. Ezért én szeretek mindig az előttem álló feladatra, vagyis a következő mérkőzésre koncentrálni. Hatalmas ugyanis a verseny minden egyes játékvezetői pozícióért, és minden mérkőzés valamennyi momentumát alaposan kielemzik az ellenőrök. A rossz döntés pedig általában a nem megfelelő helyezkedésből adódik, ami a nem megfelelő fizikai állapotra vezethető vissza. Ezért is mondtam, hogy az életem minden kis elemét alá kell rendelnem ahhoz, hogy jól teljesítsek a pályán.

Ehhez pedig elengedhetetlen a biztos háttér, a környezet.

Pontosan. Amikor tizenévesen elkezdtem a játékvezetést, a PTE egyetemi bajnokságában kezdtem fújni. Azok a mérkőzések pedig, igazodva az egyetemisták bioritmusához, késő este, már-már éjszaka zajlottak.

Mivel még nem volt jogosítványom, mindenhova a szüleim vittek, kísértek.

Nekik rengeteget köszönhetek, a mai napig támogatnak minden formában, ahogy egy szülő támogathatja gyermekét. Még most is nekik számolok be elsőként a mérkőzések után, mi hogyan történt. A másik „kör” pedig, amelynek sokat köszönhetek, a munkahelyem. A PTE Általános Orvostudományi Kar Testnevelés és Mozgásközpontja hihetetlenül rugalmasan áll hozzám, mindenben segítenek.

Ezt a rengeteg pozitív energiát pedig úgy tudom a legjobban meghálálni, ha úgy vezetem a mérkőzéseket, hogy arra büszkék lehetnek a szüleim, a munkatársaim, az egyetemi polgárok, de tágabb értelemben akár a honfitársaim is.