JESSZEL oltva

Tóth András Ernő neve a ’80-as évek vége óta összefonódott a pécsi egyetemi színjátszással, így talán nem meglepő, hogy ő lett a Janus Egyetemi Színház új vezetője – a leköszönő, a közeljövőben nyugdíjba vonuló Mikuli János után. A beszélgetés alaptémája a JESZ jövője.

Speciális karrier a tiéd. Az egyetemi színjátszás elmúlt bő harmincéves időszaka gyakorlatilag a folyamatos jelenlétedben zajlott.
Valóban speciális viszonyom van az Egyetemi Színpaddal. A szellemi vezetője anno Bécsy Tamás esztéta, dráma -és színházelmélet professzor volt, a régi hagyományos színpadot id. Bagossy Lászlóval ők ketten, közösen irányították. Még gimnazistaként, a felvételim előtt tájékozódni jöttem Pécsre, mi szükséges az esztétika szakos felvételihez, amikor a pécsi rokonaim hozzá irányítottak. Az Anna utcában találkoztam vele, a hajdani Nyári Színház épületében, ahol az egyetemi színpad is működött! Premier volt éppen, megnéztem, szóval: szerelem első látásra.

Ez mikor is zajlott?
1987 februárjában. Evidens volt, hogy tagja lettem az Egyetemi Színháznak, egy csoporttársam, későbbi színész kollegámon Ottlik Ádámon keresztül. Egészen kiváló színészi kör játszott ott, a nemrég Gobbi Hilda díjjal kitüntetett Stenczer Béla, a POSZT volt igazgatója vagy Besenczi Árpád, a Zalaegerszegi Színház igazgatója, Dávid Mariann hematológus doktornő, Nagy Éva, Juhász Laci… Később csatlakozott Temesi Zsolt fogorvoshallgató, aki most a celdömölki Soltis Színház vezető művésze és Pintér Tibor, aki az ELTE esztétika tanszékének docense és végül persze Mikuli János.

Biedermann úr és a gyújtogatók 1991-ből, Tóth András Ernő a jobb szélen

Gondolkodtál másban, vagy csak a színház létezett számodra?
Fel sem merült, hogy valami mással fogok foglalkozni. Az egyetem elvégzése után már másnap a Kisszínházban kezdtem dolgozni, rám bízták az egyetemi színpadot. Azóta csinálom. Színészként, rendezőként, művészeti vezetőként, JESZ alapítóként. Hogy most épp igazgató lettem? Hát, megöregedtünk szépen lassan. Mikuli János barátommal véd és dacszövetségben voltunk, 1996-ban megalapítottuk a Janus Egyetemi Színházat, komoly egyetemi segítséggel. Berke Gyula, akkori főtitkár érdemei ebben szinte nagyobbak is mint a mieink. János idősebb, természetes volt, hogy ő lesz az adminisztratív vezető. Eltelt 25 év, János a nyugdíjkorhatár közelébe került, hát én viszem tovább a JESZ-t. Amíg én ülök itt, igyekszünk annak az álomnak megfelelni, amit annak idején megálmodtunk.

Inhof László, Mikuli János és Tóth András Ernő a 2022-es Biedermann bemutatón

Sok minden megváltozott, egyrészt megőszültél, de az energiád nem változott.
Igen? Igen… Sokat gondolkodom ezen. A színpadon soha nem a túlcizellálás jellemzett, mindig nagyon erős mondanivalók sarkalltak belülről és ezeket próbáltam nagy energiával átadni… Én mindig ebben hittem inkább, semmint a technikában – nyilván azért is, mert sosem nem voltam technikás, fiatalon pláne.  Ma már 53 éves vagyok, előfordul, hogy nem kívánom annyira a próbát, de ha beleállok a munkába, akkor ugyanúgy tolom, sőt ugyanezt várom el a közvetlen kollegáktól is. Ha csinálunk valamit, akkor „csapassuk” rendesen! Amit akarunk, azt tűzön-vízen át mondjuk el.

Mi fog változni, mi hangolódik át a te vezetésed alatt?
A színház épp most van túl egy nemzetközi fesztiválon, minden társulat láthatta, hogy párját ritkítóan kiváló infrastruktúrával működünk. Nemcsak egyetemi, de a független színházakhoz is viszonyítva. Ezért mi, Jánossal és a mindenkori csapattal nagyon sokat tettünk. Létráztunk, trepnit hordtunk, építettünk-bontottunk és persze előszobáztunk… Óriási hibát követnénk el, hogyha ennek a munkának az eredményeit, a tradícióját nem őriznénk meg. A fiatalok iránti erős elkötelezettség, és ami ugyanilyen fontos: a munka iránti végtelen elkötelezettség az, ami ezt a színházat mindig is egyben tartotta. Kialakult a műsorstruktúránk: évente tartunk három-négy bemutatót. Igyekszünk minél több fesztiválon képviselni az egyetemet, a magyar egyetemi színjátszást. Fesztiválgazdaként minél több külföldi csapatot idehívni, hogy találkozhassanak az egyetemisták, és hogy, szinte kötelességként, egy kicsit kovásza legyünk a rendszernek.

Az mekkora teher, hogy a színház alapja már 25 éve működik?
Ez édes teher. Ebből fakadóan értelemszerűen egyre bővül az a kör, akik soha nem akarják elengedni ezt a játszóhelyet és nagyon helyesen elvárják tőlünk, hogy rendszeresen munkát is adjunk nekik.  Minden erőnkkel igyekszünk ennek eleget tenni. Az elmúlt pár évben ki is alakult egy tradíció, amit tartani szeretnénk: minden évben hozunk legalább egy olyan rendezőt, „Pestről”, aki a legfrissebb színházi ízlést képviseli és tanulta, méghozzá a legmagasabb tanulható magyarországi fokon!

Az arab éjszaka című előadás sikere is mutatja, hogy ez egy jó út!
Igen! De néhány előzmény. Az első komolyabb kimozdulása a K2-es rendezőknek, Benkó Bencének és a Fábián Péternek itt volt nálunk. Vagy az azóta már Junior Prima-díjas Kelemen Kristófnak, aki most a Radnóti Színházban rendez és dramaturg, mellesleg abszolút sztár Pesten, az első rendezése szintén itt volt nálunk pár évvel ezelőtt. Amúgy Tárnoki Márk, aki az előbb említett Arab éjszakát rendezte, az utánunk következő rendezését a Katona József Színházban abszolválta, Pesten. Ezek a pécsi közönségnek is kuriózumok, rendkívül friss ízlést találnak nálunk! Az idősebb színészeinknek is azt mondom, hogy ezeket a rendezőket igenis, vegyék személyes megtiszteltetésnek a színház részéről.

Hollósi Orsolya az Arab éjszaka főpróbáján

Még milyen változások lesznek? Ki lesz a művészeti vezető?
Az elmúlt 8-10 évben főként Zakariás Máté vitte a férfi főszerepeket. Közben elvégezte a színművészetit, játszott, játszik Nyíregyházán, rendszeresen Pesten. Ő lesz a művészeti vezető, ő ismeri közülünk legjobban fiatal generációt a szakmában, az ő feladata lesz, hogy kutassa fel azokat a fiatal rendezőket, dramaturgokat, színészeket, tervezőket, akik megadhatják a következő időszak alaphangját. De Máté abban is segít majd, hogy a belépő új generációkat az „első táncba” vigyük., mert az is fontos, sőt, talán a legfontosabb, hogy a belépő egyetemisták tényleg friss színházi nyelven szólaljanak meg először.

A vilniusiak előadása

Hogy sikerült a Janus fesztivál?
Érkeztek marokkóiak, litvánok, lettek, románok, szlovákok, csehek és persze magyar egyetemisták. Sok ezek közül már régi kapcsolat, de néhány új ismeretség is közös munka alapja lehet a jövőben. Mi annak idején, ahogy elkezdtük a színházat, azonnal, amint volt rá lehetőségünk, fesztivált szerveztünk, mert fontos, hogy az egyetemisták találkozzanak egymással. Az egyetemi színházak a '70-es, '80-as években Magyarországon motorjai voltak az új színházi nyelv kialakításának. Ez ma már nem feltétlen van nincs így, de maradt egy sajátos lehetőség, mert itt, az egyetemen egy másfajta színházi gondolkodás zajlik, ugyanis nálunk a közönség összetétele az igazán izgalmas és kifejezetten inspiratív. Rendkívül műveltek, rendkívül nyitottak, rendkívül nagyvonalúak. Nekik játszani egészen speciális. Rengeteg gondolkodást és bátor felvetést igényel. Ha jó a gondolat, a mondanivaló merész, akkor nem nyafognak a professzionalizmus hiányán. Egy közösség vagyunk, egy egyetem polgárai, ha kell és akarjuk, megértjük egymást. Visszatérve a fesztiválra, immár rendszeres fesztiválgazdák lettünk. A mi struktúránk, illetve a minket körülvevő Zsolnay-negyed struktúrája és a város kulturális intézményrendszere is káprázatos. Nincs még egy olyan város, mint Pécs. Pestet is nyugodtan kivehetjük ebből a körből, mert Pécs a méretei okán olyan koncentráltan tartalmazza a kultúrát, hogy versenyhátrányban van mindenki hozzánk képest. Éljünk ezzel az előnnyel! Megrendeztük a XI. Nemzetközi Egyetemi Színházi Fesztivált, egyúttal elkezdtük építeni a Janus Fesztivál brandjét. A Covid-járvány okozta lezárások után nagyon szívesen mozdultak a csapatok. Mindenki nagyon szeretné már megmutatni, hogy éppen hol tart. Rengeteg csapattal vettük fel a kapcsolatot és szerencsére jó előadások érkeztek. A pozsonyi és a prágai színi főiskolások, mivel ők profik, értelemszerűen ügyesebbek voltak mindenkinél, ezt el kell ismerni, de azért helyt álltunk mi is, pécsi egyetemisták! Sajnos a fesztivál előtt kitört egy tragikus háború Ukrajnában, ez lesújtó, de meghatározó életélménye lett mindenkinek, természetes, hogy több előadásban erre is reflektáltak, keresve az értelmezhetetlen kibeszélésének szükségszerű kényszerét.

 Hallottam egy tervről, hogy bővíteni szeretnétek a fesztivált.
Abban bízunk, hogy a pécsi adottságokat és az egyetemi színházunk jól hangzó nevét kihasználva nagyobb fesztiváltunk tudunk rendezni a jövőben. Bővíteni szeretnénk öt-hat naposra, és a sávos beosztással, akár bábos, akár táncos irányba is elindulni, de utcaszínházak felé is nyithatunk. Akár évente, június közepe táján szervezhetnénk. Akarat van, partnerek vannak, a támogatók, elsősorban a Pécsi Tudományegyetem és az NKA stratégiai döntésén fog múlni. Roppant bizakodó vagyok! Június közepe egy kicsit uborkaszezon a városban, ide lehetne hozni többszáz külföldi egyetemistát, vinnék a hírét a városnak, az egyetemnek, a JESZ-nek. Izgalmas színfolt lenne, az biztos.

Milyen lesz a jövő évad? Lesz-e tagfelvétel?
Tavasszal már elkezdett dolgozni egy új csapat, illetve az előző tanév mindkét szemeszterében hirdettünk „szabad kredites” egyetemi órákat, színházi témában. Ősszel is lesz ilyen kurzus. Az a lényeg, hogy minél több fázisát tudjuk megragadni egy készülő produkciónak. Zakariás Máté, Nagy Henrik és én leszek a vezetője, az a célunk, hogy több olyan frontot nyissunk, ahol egyetemisták találkozhatnak velünk. Lesznek meghirdetett tematikus próbák, ahol valami aktuális témát dolgozunk fel. Lesz tagfelvétel is, egy utánpótlás csapatot is fogunk szervezni. Az első bemutatónkat, egy monodrámát, Mikuli János rendezi, ő fejezte be az előző évadot is a Biedermann-nal. A Biedermannak, amiben az alapítók, Pásztó Renáta, Inhof László és én vagyunk a főszereplők, szeptembertől komoly szériát szervezünk. A készülő monodráma a legendás Romhányi György orvosprofesszorról szól, a címszerepben Inhof Lacival.  A következő bemutatót Dohy Balázs rendezi, aki nemrég végzett dramaturg rendezőként a színművészetin, korosztályának egyik legtehetségesebb alakja. Egy szövegcentrikus, komoly előadás várható tőle, Kleist: Schroffenstein család. Januárban Etlinger Misi zenekara és dalaik köré szerveződik egy koncertszínház, évad végén pedig, leírni is merészség, Az iskola a határon apropóján próbálunk végig gondolni ezt-azt magunkról, a színházról, a JESZ-ről. Rendezője Zakariás Máté lesz. Aki még nem olvasta, van rá nyolc hónapja.