Kihívások után, kihívások előtt

Július elsejétől új rektori ciklus kezdődött a Pécsi Tudományegyetemen. Dr. Miseta Attila régi-új rektort kérdeztük a részletekről és aktualitásokról.

Kik az új embereid és milyen területen dolgoznak, miért őket választottad?
Jakab Ferenc professzor úr már munkába is állt, egyelőre megbízással látja el a feladatát, mely elsősorban az innovációs terület fedi le. Szép számmal jelentünk be szabadalmakat, ám az innovációmenedzsmenttel, a szabadalmak hasznosításával, valamint az ipari és szolgáltatóipari partnerkereséssel kapcsolatban sok a teendő. Úgy gondolom, hogy ezen a területen jelentősen előre kell lépnünk, ami jót fog tenni az egyetemnek.
Szeptember 1-jén fog munkába állni Schepp Zoltán professzor úr, akitől azt várom, hogy az akadémiai és a gazdasági szféra közötti kommunikációt segítse, javítsa. Az is a feladatai közé tartozik majd, hogy részt vegyen annak kimunkálásában, hogy az egyetem gazdálkodási stratégiája milyen módon alkalmazkodjon a gyorsan változó helyzethez. Ebből a szempontból különös kihívást jelent a modellváltás.
Az innováció korábban Felinger Attila feladatköréhez tartozott - ő a továbbiakban az akadémiai és tudományos területekkel foglalkozik, csak az innovációval és innovációmenedzsmenttel kapcsolatos feladatai kerültek át Jakab professzorhoz. Betlehem József általános, stratégiai és kapcsolati rektorhelyettes és Fedeles Tamás oktatási rektorhelyettes területei változatlanok.

A pályázatodban egy 25.000 fős magyar hallgatói létszámot definiáltál elérhető célként. Milyen intézkedéseket tervezel azért, hogy ezt elérhesse az egyetem? Nemrég röppent fel a hír, hogy a Szegedi Tudományegyetemen például eltörölték az utóvizsgák díjait, hogy segítsék azt, hogy a hallgatók ne morzsolódjanak le.
Ez nem kis kihívást jelent. Tudjuk azt jól, hogy a vonzáskörzetünkből a hallgatók egy jelentős hányada Budapesten folytatja a tanulmányait. Aktívabban kell bemutatnunk azokat a fejlesztéseket, azokat a kiválóságokat, amelyek a Pécsi Tudományegyetemen történtek. És természetesen ebben a vonalban, a szociálisan hátrányos helyzetben lévőknek további előnyöket kell biztosítani.

A kollégiumi férőhelyeket mindenképpen jó lenne bővíteni, ha minden igaz, a Balassa kollégium szeptemberben működésbe áll, ami plusz 300 fő lakhatását tudja majd biztosítani.

De vannak hosszú távú koncepcióink arra is, hogy férőhelyeket bővítsünk, albérleti elhelyezkedést anyagilag támogassunk, és hosszú távon, hogy kollégiumot építsünk. Utóbbi pályázati források függvénye is.
Ami a szegedi intézkedést illeti: azt kívánom a hallgatóknak, hogy minél kevesebb utóvizsgát tegyenek, és akkor kevesebb utóvizsgát is kell fizetni - az amúgy sem akkora összeg, hogy bárkit visszatartott volna az utóvizsgázástól.

Úgy tudom, a lemorzsolódás megelőzésén egy külön munkacsoport dolgozik – lesznek az új tanévben olyan változások, melyek már ennek a munkának köszönhetők?
Ezt nyilván csak fokozatosan lehet bevezetni. A finanszírozás most már nem a belépő hallgatói létszámra vonatkozik, hanem bizonyos keretszámokat kapunk. Tehát egy adott képzési portfólióban hány hallgató lehet. Ez egyszerre célozza azt, hogy a hallgatók tanterv szerint haladjanak, és lehetőleg ne szakítsák meg tanulmányaikat. Nem mindenáron a felvételi létszám növelése a fontos, hanem a minőség emelése, vagyis olyan hallgatókat szeretnénk felvenni, akik bent is maradnak az egyetemen. Úgy gondolom, a tanulmányi okokból történő lemorzsolódás természetes folyamat egy egyetemen. Elhangzottak olyan vélemények, melyek szerint a lemorzsolódás csökkentésével kvázi arra kényszerítjük az oktató kollégákat, hogy ne buktassák meg a hallgatókat. Ez nem így van. Egyedül azok az esetek lehetnek visszásak, ha egy adott tanárnál konstans módon, több éven keresztül bukik meg a hallgatók különösen magas százaléka - ez nem csak a hallgatók, de az oktató jó munkáját is erősen megkérdőjelezheti.

A hallgatói létszám növelése bár természetes célja az egyetemnek, de még inkább a hallgatói és az oktatói minőség fokozása a cél.

Az orosz-ukrán háborúra nagyon gyorsan reagált a PTE: elsőként ajánlott segítséget a menekült hallgatóknak. Hányan vannak az érintettek most, mire lehet ezzel kapcsolatban számítani a jövőben?
Úgy gondolom, hogy időben reagáltunk. A kezdeti pesszimista várakozással ellentétben nem rohamoztak meg minket az ukrán hallgatók, és a beérkezett hallgatók közül is a legtöbben olyanok, akik ott tanultak, de nem ukrán állampolgárok. Egyelőre száznál kevesebb hallgatóról van szó, bár a számok hétről hétre változnak. Szolidárisnak kell legyünk az Ukrajnából menekültekkel, az ottani ukrán és magyar nemzetiségű és az ott tanuló, de tanulmányaikat megszakítani kényszerült külföldiekkel egyaránt. A legnagyobb kihívást az jelenti, ha a menekült hallgató nem tud angolul, németül, vagy magyarul, mert ebben az esetben befogadása komoly nehézségeket jelent.

A szakemberek szerint őszre ismét fellángolhat a koronavírus-járvány Magyarországon. A korábbi tapasztalatokkal felvértezve mennyiben tud felkészülni erre a PTE?
Azt gondolom, hogy a PTE a járvány kezdetén is az elsők között reagált a helyzetre, így például az országban elsőként kezdtünk el koronavírus-diagnosztikát végezni. Mindazok a védekezési lehetőségek, amelyeket az elmúlt évek tapasztalatai kiérleltek, a továbbiakban is rendelkezésre állnak.

Meggyőződésem, hogy világszínvonalú szolgáltatást tudunk biztosítani a betegek számára.

Ami az eddigieket tetőzi az az, hogy sajnálatos módon a már lezajlott koronavírus-betegségeknek a szövődményeivel is kell foglalkoznunk, melyek esetenként a kardiológiai, neurológiai, pszichológiai és más területek bevonását is megkövetelik. Kétségtelen, hogy emiatt van többlet teher az egészségügyi ellátórendszeren.
Koronavírus-járvány nyilvánvalóan nem ért véget, ezzel együtt kell élnünk. Nem tartozom azok közé az önjelölt „szakemberek” közé, akik - ha visszanézzük az elmúlt két év nyilatkozatait - számos alkalommal melléfogtak, ezért ennél többet hadd ne mondjak. Annak is örülök, hogy szakmaiatlan nyilatkozatok pécsi részről nem történtek, továbbá, hogy országos tisztifőorvos asszony -volt pécsi diáktársam- kitűnően helyt állt.

Drasztikus az infláció és nagyon elszálltak az energiaárak. Hogyan tudunk erre felkészülni? Az már napvilágot látott, hogy emiatt nyári munkarendet vezetnek be különböző egységekben.
Félreértés ne essék: a nyári munkarend az évszakhoz és a Zöld Egyetem koncepcióhoz kapcsolódik! Nincs szó megszorításokról, amelyeket egyesek vizionálnak, egészen egyszerűen környezettudatosabban kell dolgoznunk, és ebben a kontextusban a meglevő erőforrásokat - legyen itt szó elektromos áramról, vízről, megfelelő hulladékgyűjtésről - tudatosabban kell használnunk. Erre a múltban is figyelmet fordítottunk, most még több figyelmet fordítunk. Ne használjunk több energiát, mint amire szükség van. Semmilyen, a működést korlátozó restrikciót nem vezettünk be.

Az előrejelzések szerint egy gazdasági válság elején jár a világ. Erre hogyan tudunk felkészülni?

Szerintem benne vagyunk a gazdasági válságban. Az egyetem jelenleg olyan finanszírozási kondíciókkal rendelkezik, amely ennek a kezelését nagy mértékben könnyíti.

Tudjuk jól, hogy a magyar egészségügy konstans módon alulfinanszírozott, az elmúlt 15 évben kasszasöprés címszó alatt évente 100 milliárd forint értékű kompenzációra volt szükség. Úgy gondolom, ha a kompenzációt és az inflációs korrekciót megadja az állam, akkor ezen a területen sem lehet probléma. Az egyetem számára viszont örvendetes lenne, ha e területen is köttetne egy, a felsőoktatással kötött szerződéshez hasonló megállapodás, ami garantálná, hogy a finanszírozás nem pótlólagos lesz. Ebben az esetben a felelősséget is valóban oda lehet helyezni, ahol az ellátás történt.

A dereguláció az első és a második rektori pályázatodnak is markáns része volt. Mi vár ebből még megvalósításra a most kezdődő rektori ciklusod alatt?
Sajnos nem úgy, ahogy kellene. Az adminisztratív rendszerünk túlbonyolított, még mindig túl papíralapú, sok aláírás kell, és mindez számos hibalehetőséget indukál. A dereguláció tekintetében aktívan együtt dolgozunk Kancellár úrral és az UQA Kuratóriumával, hogy valóban hatékony adminisztrációt alakítsunk ki.

Kiemelten támogatod az oktatói gárda nemzetköziesítését. Mivel próbálja ezt elősegíteni a rektori vezetés?
Vannak olyan karok, melyek a megfelelő kultúrával és erőforrásokkal rendelkeztek e téren eddig is.

A Kuratórium biztosított egy olyan alapot, amely azon karok és egységek számára is lehetővé teszi a nemzetköziesítés erősítését, amelyek ezidáig az anyagiakra hivatkozva ezt nem tudták megtenni, vagy a kultúrájuknak nem volt része.

Az oktatói gárda nemzetköziesítésének egyik eleme az a más intézményekből már visszavonult, de még aktív kutatók visszacsábítása, illetőleg rövidebb terminusokra a nem visszavonultak a befogadása, illetve, hogy megtartsuk azokat a külföldi doktoranduszokat, akik arra érdemesek, és megfelelő perspektívát tudjunk nyújtani számukra, hogy itt folytathassák tudományos karrierjüket.

Hogyan látod a Klinikai Központ helyzetét?
Azt gondolom, hogy az egészségügyi irányító rendszert egy kicsit sikerült túlbonyolítani. Túl sok vonalról érkeznek az instrukciók. Az egészségügyben szükséges egyfajta állandóság, a célok világos kijelölése, valamint olyan bérezés, ami valóban teljesítményarányos is. Helyes lenne, ha a feladatok új köreinek a kijelölése és a végrehajtásukhoz szükséges források kihelyezése nem eltérő csatornákon át történne. Úgy gondolom, hogy az egészségügy küzd bizonyos irányítási és financiális problémákkal is.

Az egységes teljesítményértékelési rendszer bevezetése minden egységnél a küszöbön áll. Milyen zökkenők voltak e kapcsán eddig, mi várható ezzel kapcsolatban? Mit lehet tudni a dolgozóknak ígért 15%-kal kapcsolatban?
Egyszerre történt a 15%-ok kifizetése és a minimálbér emelése. Az egy szerencsétlen körülmény, hogy elszaladt az infláció, így az ennek a béremelésnek egy részét el is vitte. Az viszont alapvető célkitűzés, hogy a fennmaradó összeget teljesítményértékeléshez kapcsolódóan ossza szét az egyetem.
A karokon eddig eltérő komolyságú és színvonalú teljesítményértékelési rendszerek működtek. Komoly változásokat hoz majd ezekhez képest az egységes teljesítményértékelési rendszer. Azokat az elemeket, amelyek az egyetem alapvető produktumához, az oktatáshoz kapcsolódik, egységesen kezeljük. Szintén egységes lesz a tudományos előmenetel megítélése. Ami nem mérhető nemzetközi standardokkal, ott a karok ajánlásainak megfelelően járunk majd el.

De mindenkinek kell, hogy legyen teljesítménycélja, és mindenkinek ezekhez kell közelebb lépni. Ez szemléleti változással is jár majd.

Köztudott, hogy a modellváltás kapcsán az eddigi közalkalmazotti státuszok megszűntek, és már a Munka törvénykönyve vonatkozik minden oktatóra, dolgozóra. Ez más szabályokat hoz az elbocsátások terén is. Várhatók leépítések?
A létszámot a teljesítményhez kell igazítani - így

akinek feladata és munkája van, annak nincs oka leépítéstől tartania. Nincs erre okunk, az egyetem helyzete jobb, mint korábban volt.

Az elmúlt időszakban mind az oktatói, mind az adminisztratív létszám növekedést mutatott, annak ellenére, hogy a múltban is voltak az elbocsátásoktól való félelmek. Nem tervezünk csoportos létszámleépítést. Elbocsájtások a múltban is voltak, csakúgy mint új felvételek.

Az elmúlt időszak kiemeltebb eseményein számos olyan megszólalást hallottam nem egyetemi polgároktól, akik a PTE szerepének erősödését hangsúlyozták úgy, hogy nem kizárólag és kifejezetten a hagyományos felsőoktatási feladatokhoz kapcsolták az egyetemet, hanem például a vírus elleni védekezéshez vagy a gazdaság fellendítéséhez. Te hogyan látod az egyetem szerepét?
Hangsúlyos célkitűzés, hogy az egyetem harmadik missziója erősödjön, ami egyrészt magában foglalja a szociális szerepvállalást, másrészt pedig magában foglalja a társadalmi szereplőkkel történő jó kapcsolattartást - itt nemcsak az ipari és szolgáltatóipari kapcsolatokra, hanem a városi, megyei és regionális vezetésre is gondolok. Úgy gondolom, hogy ebben a kontextusban az egyetem szerepe erősödött, de bőségesen van még tennivalónk.