Környezetkímélő-e a kerékpározás?

2022-ben már csak az nem értesült a klímaváltozásról, aki elzárkózik a valóságtól. Vajon a kerékpározás a legkörnyezetkímélőbb közlekedési mód?

A legjobb a gyaloglás lenne, de nincs mindig elég idő hozzá. A legkörnyezetszennyezőbb közlekedési mód a repülés, de mi a helyzet a kerékpárral? A kerékpározás esetén a „jármű” előállítása éppúgy környezetterhelő, mint akár egy autó esetén: az alkatrészek alapanyagát ki kell bányászni, feldolgozni, szállítani, majd fogaskereket, vázat, festéket, gumit készíteni belőlük, s magát a kész kerékpárt is el kell juttatni a felhasználóhoz. Ez a típusú környezetterhelés függ a kerékpár összetettségétől, például az egyre népszerűbb elektromos rásegítésű kerékpárok főleg az akkumulátor előállításához használt súlyosan környezetterhelő alapanyagok miatt rosszabb pozícióból indulnak (persze egy autó környezetterhelésének kis töredékét érik csak el így is). Viszont a pedlecek egy mérföldet (1,61 Km) vizsgálva mindössze 20 gramm szén-dioxiodot „bocsátanak” ki, addig a csak „embermeghajtású” kerékpárok 21 grammot. Az sem mindegy egy kerékpár esetén, hogy karbon-kompozit anyagokkal megerősített-e a váz, mert ha igen, akkor az különösen környezetterhelő (sok élőmunkát igényel, és a kompozit anyag előállítása energiaigényes, ráadásul nem bomlik le) a hagyományos vasat tartalmazóhoz képest. A környezetterhelés szempontjából az a jó, ha nem új kerékpárt vásárolunk, hanem használtat (vagy karbantartjuk, megjavítjuk a sajátunkat). Summázva, környezeti szempontból az lenne az ideális, hogy a lehető legegyszerűbb kerékpárt válasszuk, de olyat, amely a legközelebb készült hozzánk (bár ez, a jelenlegi piaci körülmények között nehezen megvalósítható).

Egy autó átlagosan 4000 KJ energiát igényel egy mérföld megtételéhez, addig a kerékpározáshoz 60 KJ energiafelhasználás párosul. Ráadásul a kerékpár használata nem jár sem levegő, sem zajszennyezéssel, de a nem erre a célra kijelölt erdei utakon való kerékpározás természetkárosító lehet (talaj felső rétegének megbontása annak eróziójához vezet). De hogy ne csak rosszat írjak, május végén kezdődött a pécsi Tüskésréten a felnőtt és a gyermek pumpapálya (pumptrack) építése, amely várhatóan július közepén-végén már el is készül (ez a fajta kerékpározás nem a tekerésről szól, hanem pumpáló mozdulatokról, testsúlyáthelyezésről, és a kanyargós pálya így tekerés nélkül teljesíthető).

(képünk csak illusztráció)

De a mostani időszak „még” a tekerésről szól.

A PTE MoonBike csapata a második hét vége felé már 11 186,01 kilométert tett meg,

azaz 145904,47 gramm felfelé kerekítve 146 kilogramm CO2-öt kibocsátva, ha ugyanezt a távot autóval tették volna meg, ugyanez az érték legalább 10x annyi lett volna: közel másfél tonna széndioxid.