Lendülettel és örömmel

Zalay Buda 1998-ban végzett a PTE-n, jelenleg a Körber Hungaria Kft. szegmensvezetője, többször együttműködött már az egyetemmel, aktívan sportol a mai napig.

Hogy emlékszik vissza az egyetemi éveire? 1998-ban végzett, mire volt elég az akkor megszerzett tudás? Miért az informatikai mérnök szakot választotta? Milyen tanárára emlékszik vissza szívesen?
A középiskolát befejezve legjobb barátom tanácsára, őt követve jelentkeztem az akkor még Pollack Mihály Műszaki Főiskolára is. Ő egyébként később közgazdász lett, belőlem pedig informatikus mérnök. A Nagy Lajos Gimnázium kisebb, zárt közössége után óriási kontraszt volt az akkori műszaki főiskola, a Pollack hangulata. Az évfolyamunkon 1994-ben 104 fő kezdte meg műszaki informatikai tanulmányait, amit végül 36-an fejeztünk be, elsősorban a matematika szigorlat „szűrése” miatt. A téma nehézsége, komplexitása ellenére (vagy talán épp ezért) Sárvári Csaba tanár úrra emlékszem vissza legszívesebben, az ő előadásai tudtak adni a matematika szépségei felett további pluszt. Friss diplomámmal sikerült elérni a célom: Pécsett tudtam maradni, egy nagyobb élelmiszeripari cégnél kaptam állást, ahol bár az ottani informatikus kollégák támogatásával, de a főiskolán szerzett tudásommal meg tudtam állni a helyem! A tényleges szakmai karrierem azonban 1999-ben indult el, amikor úgy döntöttem, hogy a BAT Pécsi Dohánygyárhoz jelentkezem. Itt lettem később fiatal vezető, majd középvezető is az informatikai szervezetben. 2005-ben keresett meg az akkor már 4000 fő feletti létszámot foglalkoztató finn Elcoteq, ahol informatikai igazgatót kerestek és cég pécsi működéséig

ebben a szervezetben dolgoztam nagy lendülettel és örömmel.

A cég bezárása után egy rövid, egy éves budapesti kitérő után, 2012-ben kerültem a német T-Systems cégcsoport magyar leányvállalatához az IT Services Hungary-hoz, ahol a pécsi telephely beindítása volt a feladat. Itt már inkább általános management feladataim voltak, többek között a toborzási csatornák fejlesztése, illetve az egyetemi kapcsolatok kiépítése is. Ha más szerepben is, de jó élmény volt újra visszatérni az egyetem falai közé!
Az egyetemmel milyen közös projektekben vett részt?
Az ITSH és a jelenlegi munkahelyem a Körber Hungária is több szálon kapcsolódott, kapcsolódik a PTE karaihoz. Az IT Services Hungary esetében kiemelhető együttműködési terület volt a SAP oktatás fejlesztése, de az alábbi IT platformokat, megoldásokat mind említhetnénk, ahol támogattuk az oktatást: ITIL, Citrix, Microsoft, Mainframe, Java, Abap, Cisco, PMP. Ezek elsősorban a Műszaki és Informatikai, illetve a Természettudományi Karral történt együttműködésben valósultak meg.
Büszke vagyok rá, hogy az egyetemmel egyetértésben sikerült a sok közös projektet 2015-ben egy külső tanszék rendszerébe helyezni és bár már nem ott dolgozom, így ez a megtisztelő cím sem érvényes már, mégis elmondhatom, hogy a korábbi Alma Materemben lehettem egy ideig tanszékvezető.
A Körber Hungária egyetemi együttműködésének elindításában szintén oroszlánrészt vállaltam, az első projektek egyike volt, amit a 2018-as ideérkezésemkor elindítottunk. Jelenleg a jogi kartól, a közgázon át, a TTK-n, illetve gépgyártó cég lévén természetesen a műszaki karral működünk együtt.
Az ITSH korábbi helyi vezetőjeként is, illetve most a Körber-csoport pécsi gyárában szegmensvezetőként irányító szerepben van. Milyen korábbi projektekre büszke, jelenleg milyeneket visz?
Minden korábbi és jelenlegi munkahelyem is szerencsére bővelkedik pozitív emlékekkel, sikeres projektekkel. Az ITSH elindítása Pécsett önmagában egy sikeres stratégiai projekt volt, ami nem mellesleg tele volt pozitív energiákkal. Amikor a szülővárosodban dolgozhatsz azért, hogy a semmiből 600 fős munkahely szülessen, az mondanom sem kell, hogy mekkora élmény! Ezt egyébként 2017-ben az akkori városvezetés is honorálta és elsősorban a megteremtett új munkahelyekért Városházi Emlékérem jutalomban részesültem.
Jelenlegi munkahelyemen, a Körber Hungáriánál, ami a régió legnagyobb munkáltatója egy szakmai területi konszolidációs projektet vittem sokáig, ahol a defregmentált lemezüzemi gyártást vontuk össze egy szervezetbe és kerestük a szinergiákat. A projekt már korábban lezárult, de az eredményei most kezdenek igazán látszani. Az új, összevont lemezüzem minden mutatószámában kiválóan teljesít, amire már most biztosan tudom, hogy később is nagyon büszke leszek.

Miért maradt Pécsett?
Szüleim fiatal házasként a 60-as években költöztek Pécsre és szerették meg azonnal a várost. Két bátyámmal mi már ide születtünk és a nagyon szoros családi kötelék itt tartott minket, annak ellenére, hogy mindannyiunknak lett volna lehetősége más városba költözni. Édesapám kertépítő mérnökként, városfejlesztési irodavezetőként sok évet dolgozott Pécsért a Polgármesteri Hivatalban, így már fiatalon is érdeklődéssel fordultunk a város ügyei felé, érdekelt a fejlődése, projektjei. Ezért a munkám mellett mindig én is mindig kerestem a lehetőséget, hogy milyen módon tudom civilként, szakemberként a helyi ügyeket elősegíteni. Társadalmi munkában, több egyesületben, illetve a Pécs- Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara elnökségében is vállalok feladatokat. Ezek a „keretrendszerek” azok, amik lehetővé teszik, hogy a város iránti szeretetemet tettekben is megmutathassam. Nagy megtiszteltetés a közelmúltban kapott címzetes kamarai tanácsosi kinevezés, illetve hogy Síkfői Tamás kamarai elnök úr rám bízta az ICT Bizottság vezetését!

A 9-es játékos Zalay Buda (forrás: Facebook)

A munka mellett fontos az életében a sport, a kosárlabda. Mai is aktív még?

A sport központi téma a családban,

nagy sportrajongók vagyunk, így nem meglepetés hogy mindhárom gyermekem (Zsombor 18, Botond 16, Boróka 9) délutánjait már az edzések töltik ki. Hiszek a sport jellemformáló erejében: megedzi a testet, szellemet, lelket egyaránt! Elsősorban a csapatsportokat szeretjük, azon belül a kosárlabdával fűztünk szorosabb barátságot. Jómagam is aktív vagyok még, csapatommal a Mecsek Sport Egyesülettel a Baranya megyei bajnokságban pattogtatunk, immár 25. éve. Épp a következő hétvégén játsszuk a négyes döntőben a bronzmérkőzést, remélem sikerrel!