"A májusi eső aranyat ért"

máj

22

Beküldte
admin

Május 18-án lett vége Csopakon a finn dingiben rendezett vitorlázó Európa-bajnokságnak. A megmérettetésen Németh Domonkos, a PTE ETK gyógytornász szakos hallgatója győzedelmeskedett.

Hogy élted meg a versenyt? Szerintem májushoz képest ennyire extrém időjárásra senki sem számított.
Azt mondják, a májusi eső aranyat ér. És aranyat is ért számomra. (nevet) Valóban nem ilyen időre számítottunk, készültem melegebb ruhával, de örültem is, mert szeretem a szélsőséges időjárást: ilyenkor mindenkinek nehezebb, én meg komfortosabb vagyok az erős szélben. Volt, ahol bejött a számításom, de volt, ahol én is fáradt voltam.
A vetélytársaimra most sem nagyon figyeltem, és őszintén szólva nem edzettem rommá magam erre a versenyre: a világbajnokság után talán, ha az Eb előtt egyszer ültem finndingiben. Úgy éreztem, a vb-n való szereplésemnél könnyebben elvesztem a fókuszomat, nem voltam elég kipihent. Ehhez a kórházi gyakorlat is is hozzájárult, de az is, hogy - mivel kivették a finndingit az olimpia versenyszámok közül - elkezdtem egy másik hajóosztályban, a 49-ben edzeni. Örülök az eredménynek, de nagyon feszített volt a tempó: talán ma van az első nap (három nappal az Eb után, május 21-én beszélgettünk - a szerk.), amikor kicsit pihenni is tudok.

Hogyan sikerült a gyógytornász gyakorlatod?
Egy hetet Budapesten, kettőt Veszprémben csináltam végig. Az volt a terv, hogy közben is vitorlázunk, de a gyakorlat sokkal fárasztóbb volt, mint vártam. Sokat tanultam, és nagyon értékes tapasztalatot jelentett, de nem tudtam mellette olyan kipihenten edzeni, mintha csak tanultam volna egy asztalnál. egyébként további öt vagy hat vizsgám van vissza ebben a szemeszterben.

És akkor a következő az olaszországi junior világbajnokság finndingiben?
Megváltoztak a terveim, arra a versenyre nem megyek.

Az Eb arannyal elbúcsúztam a finntől, lezártam egy fejezetet. Igyekszem az olimpiára készülni, emiatt hajóosztályt váltottam.

A 49-es jóval drágább hajó, mint a finndingi, kétszemélyes. A terv az, hogy már ebben a hajóosztályban próbálok majd versenyezni is, még az idén. Külföldön vannak edzőpartnerek, és olyan körülmények, amelyek gyors fejlődést tesznek lehetővé a számomra. Valójában a finnben sem itthon fejlődtem föl, ha nem idehaza készülök többet, korábban elértem volna azt a szintet, amin most vagyok. Magyarországon is van újra 49-es szakosztály, de még senki nem csinálja profi szinten.

Mennyire más a 49-es mint a finndingi?
Teljesen más mozgásforma! Ott nem lógunk ki a hajóból, a combizmunkat használva, hanem trapézban vagyunk, folyamatosan a teljes testsúlyunkkal kell dolgoznunk.  A hajó sokkal könnyebb a finn dinginél, nagyobb távokat is kell vele megtenni, de  sokkal nagyobb a sebessége. A gyorsaság miatt is folyamatosan kell figyelni és azonnal reagálni, több beállítási rendszerre kell ügyelni. Ráadásul ketten vagyunk a hajóban, nagyon más, hogy kommunikálni kell. Kell súlyt is vesztenem, a finn dingibe ugyanis kellett a nagy statikus erőkifejtés, a 49-esbe viszont mozgékonyabb testalkat kell, és az összsúly is számít, el kell érnünk az optimálisat. Nagyon élvezem, egyelőre 10-szer vitorláztam a 49-esben, úgy érzem, elég gyorsan fejlődöm, és nem tervezek megállni.
Remélhetőleg a nyáron több versenyen is el tudunk majd indulni, és minél jobb eredményt próbálunk elérni. A legjobbat próbáljuk kihozni magunkból, aztán meglátjuk, milyen helyre lesz ez elég.

A cél és az álom az olimpia, ha reális vagyok, a 2028-as lehet a cél.

Végülis mindent elértél finn dingiben, amit csak lehetett.
Én is így látom, kimaxoltam a finnt. De ha valamilyen oknál fogva mégsem jön be a 49, még mindig visszaülhetek. A finn olyan, mintha a testem meghosszabbítása lenne, egy szerelemhajó, jóbarát marad örökre.
A verseny alatt fókuszált voltam, közben sosem gondolok arra, hogy megnyertem egy futamot, mert ha nem figyelek csak arra, hogy mit kell tennem, a már elért pozíciómat veszélyeztetem. Amikor vége a versenynek, hatalmas stressztől szabadul meg az ember, és kinek félóra, kinek több nap kell ahhoz, hogy felfogja, mi történt. Az Eb-n a díjkiosztó után ünnepeltünk is, a srácok bevágtak a vízbe! (nevet) Sok pozitív dolgot kaptam aznap nekem fontos emberektől. Az Európa-bajnokságon sok stressz irányult rám, az külön nyomást jelentett, hogy itthon volt a verseny. Most annyira izgatott vagyok az új hajó miatt, hogy már a verseny előtt úgy gondoltam, ez lesz az utolsó komoly versenyem a finn dingiben. Úgy érzem, az Eb-vel pontot tettem a mondat végére. Nyilván nem egy ideális helyzet, hogy itt egy hajó, amiben eredményes lehetnék, és közben mégis váltanom kell, hogy eljussak arra szintre, amire szeretnék. De én szeretem a kihívásokat! 

Címlapkép: Robert Deaves