A Méltóság Mezeje

A Pécs-Baranyai Hospice Alapítvány a 2008 őszén csatlakozott a Méltóság Mezeje című  programsorozathoz. A hospice- és palliatív ellátás világnapjához kapcsolódóan október 15-én koradélután a pécsi Leőwey Klára gimnázium dísztermében óvodások, iskolások adtak műsort, felhívva a figyelmet a súlyos betegséggel élők problémáira. Majd a betegek és az ápolóik előtt tisztelegve 400 nárciszhagymát ültettek el.

A délutáni program beszédekkel indult – Nyögéri Lajos, Pécs megyei jogú város alpolgármestere elmondta, hogy fontos ez az alkalom, mert láthatóvá tehető az, ami a legtöbb ember számára láthatatlan, az a munka, melyet a Pécs-Baranyai Hospice Alapítvány végez:

 „A legtöbbünknek nem természetes, ha vérnyomást kell mérni, vagy sebet kezelni, infúziót bekötni. Nem tartunk otthon járókeretet, kerekesszéket. Én ma, itt ezért a többség számára láthatatlan, de az érintett családoknak nélkülözhetetlen segítségért mondok Pécs városa nevében köszönetet a Pécs-Baranyai Hospice Alapítványnak.”

Csikós Ágnes

Arról, hogy miért fontos egy gála jellegű rendezvény egy otthonápolást támogató szervezetnek Csikós Ágnest, a Pécs-Baranyai Hospice Alapítvány vezetőjét kérdeztem.
Mert egy jó lehetőség arra, hogy felhívjuk a figyelmet a súlyos betegséggel élők problémáira, hogy lehet támogatni őket, ez egy jó lehetőség a gyerekek és a fiatalok szemléletformálására.

Hány beteg otthoni ápolását támogatja a szervezet jelenleg?
50 és 80 fő közötti beteg otthoni ápolását támogatjuk Baranya megye 71 településén, ez a szám minden nap változik, de ez a nagyságrend.

A hospice azt jelenti, hogy nem meggyógyulnak a betegek, hanem meghalnak, de a kórházi körülmények helyett, a szeretteik között, az otthonápolással megmarad valamiféle méltóságuk.
A betegek többsége szeretne otthon maradni, a súlyos betegség ellenére is. A hozzátartozók többsége is szeretné megápolni otthon a szeretteit, akkor, ha ehhez megfelelő szakmai és emberi támogatást is kap. A hospice ebben tud segíteni, mert hangsúlyozom, a betegek otthon szeretnének maradni, nem szeretnének kórházba kerülni ezekben a nagyon nehéz, kritikus utolsó hetekben, hónapokban.

Ön az egyetemen tanítja a fiatal orvostanhallgatókat. A valóságban hogy zajlanak ezek a folyamatok?
Az egyetemen egyre inkább beépül a hospice az oktatásba, a rezidens kollégáknak tartottunk egy képzést – nagyon nyitottak arra, hogy erről az általuk is kevésbé ismert témáról többet tudjanak meg. Hogy működik a hospice ellátás, mi az a palliatív ellátás. Hogy lehet olyan szakmai segítséget adni, olyan tűneti kezelést, amellyel a szenvedések enyhíthetők és az emberi méltóság is megőrződhet.

Mi lesz a mai program?
Örömmel látom, hogy egyre több iskola, óvoda csatlakozik ehhez a mozgalomhoz, amit a Méltóság Mezeje képvisel. Mindenki szívesen jön fellépni, örömmel mutatja be a saját produkcióját – legyen ez prózai vagy zenés. A szemléletformálásban fontos, hogy a gyerekeket minél korábban próbáljuk meg bevonni abba, amit a betegekről való gondoskodás jelent. Hogy oda merjenek, tudjanak fordulni egy családban lévő betegekhez is.

A Belvárosi óvoda táncosai Hollóvári Andrea és Cselényi Julianna óvónő vezetésével

A rendezvényen Pécs egyik alpolgármestere is felszólalt, de a rendezvény többi résztvevőjével kapcsolatban is jogos a kérdés, hogy ők érintettek valamilyen formában, vagy szimpatizánsok?

Is-is. Ma Magyarországon kevés olyan ember van a felnőtt lakosságban, aki el tudná mondani azt magáról, hogy közelebbi-távolabbi vagy rokoni körében ne lenne valamilyen szintig érintett ezekben a betegségcsoportokban. Sok szimpatizánsunk is van, de sokan vannak olyanok is, akiknek a szeretteit gondoztuk, elláttuk, vagy ha nem is mi, de ők is valamilyen formában érintettek.

A műsor után is lesz még eseménye a Méltóság Mezejének?
Igen, virágültetéssel fejezzük be a napot, 400 darab nárciszhagymát ültetünk el a Szent István téren, egy gyönyörű területet jelöltek ki nekünk, mert az Északi Várfalsétány most nem alkalmas erre.

Miért pont nárciszt?
 A nárcisz nemcsak szép, hanem a világon mindenütt a rákbetegeket, rákban haldoklókat vagy a gondozó szervezetek gyakori szimbóluma. Jótékonysági tevékenységben az életnek, a reménynek, a halál legyőzésének, a szeretetnek, a ragaszkodásnak a jelképe.