Nem csak a fények fesztiválja

A Zsolnay Fényfesztivál természetesen elsősorban a fényekről szól, ugyanakkor évről-évre egyre népszerűbbek a kora délutáni programok. Pénteken egy hozzáértő kis csapattal teszteltük néhány családbarát programot, este pedig megpihentünk a Jakováli Hasszán-dzsámi megbűvölt kupolája alatt.

Az óvoda után rögtön a Barbakán várárok felé vettük az irányt három nagyon lelkes tesztalannyal, akik már útközben azt találgatták, milyen trükköket tanulhatnak majd az INspirál zsonglőreitől. A bőség zavarában néhány pillanatra megtorpantak és tátott szájjal bámulták a nagyobbakat, akik ördögbottal, yo-yoval, vagy éppen hullahopp karikával tesztelték zsonglőrképességeiket.

Bevallom, nekem mindig nagy álmom volt kipróbálni a buzogányokat, kisgyerekként legfeljebb két naranccsal próbálkoztam, nem túl nagy sikerrel. Amit most már egészen biztosan állíthatok, hogy zsonglőrködni nehéz, legalábbis felnőtt fejjel, ha az ember korábban nem foglalkozott ezzel. A gyerekek persze jól szórakoztak rajtam, valahányszor kis híján eltalált az egyik feldobott buzogányom.
Mint kiderült, a csapat inkább áll kalandorokból, mint mutatványosokból, így viszonylag gyorsan átpártoltunk a Speckó táborához, ahol a világító teatojás nyomába eredtünk. A gyerekek első feladata a csapatnév választás volt, miután pedig kézhez kaptuk a Kutyakornisok (képünkön alul) névvel fémjelzett küldetéskártyánkat, el is indultunk a több állomásos játéktúrán.
A Speckó egy társadalomtudatos kalandjáték-szervező nonprofit egyesület, melynek animátorai között sérült fiatalok is vannak. Az első állomáson rögtön megismerkedtünk Annamarival, aki látássérült, a feladatunk során pedig mi sem támaszkodhattunk a látásunkra, csak a tapintásunkra.

A sikeresen teljesített első küldetés után a gyerek már megállíthatatlanul robogtak tovább az újabb állomásra, ahol a Kockás tengeren mágneses pecabotunkkal kellett minél több pontot összehorgásznunk.

Ezt követően óriás poloskák között igyekeztünk szó szerint kiszagolni azt az egyet, amelyiknek menta illata volt.

Innen tovább vándoroltunk a Végtelen sivatagon át az utolsó állomásig, ahol fel kellett kutatnunk a mágikus Világító teatojást, amely elvezetett minket egy hatalmas, cukorkával teli kincsesládáig.
Elfáradtunk a hosszú úton, ezért megpihentünk a Szent István tér lépcsőin és megnéztük Mr. Vita (The Spanish Gentelman Juggler) elképesztő előadását, melynek kétséget kizáróan azok voltak a legszórakoztatóbb részei, ahol a közönséget is bevonta a műsorba. Így esett, hogy a Kutyakornisok legidősebb tagja, Márk egyszer csak produkcióban találta magát. Mr. Vita punkos, matadoros stílusa, illetve az ehhez kapcsolódó mimikakészlete önmagában is hihetetlenül szórakoztató volt, hát még a poharakkal, labdákkal, tőrökkel előadott mutatványai! Őt nézve az volt az érzésem, hogy ez a spanyol fickó egyszerre Bigyó felügyelő, Mr. Bean és Laár András egyszemélyben.
Kis csapatunk, Hoppláék nyomában a Széchenyi tér felé vettük az irányt, belestünk a Kioszk teraszára, ahol a fesztivál ideje alatt különböző zenei produkciókat lehet meghallgatni, majd végigtapogattuk a régi lakatfal összes létező szív alakú lakatkáját. Meglepetésünkre a mediterrán város főtere egy beachbar hangulatú bulizónává változott, melyről a Flying Bodies&Collective Dope közösségformáló köztéri előadása ihletett.
Mindeközben elég nagy tömeg gyűlt össze a Nagy Lajos Gimnázium udvarán, ahol katalán cirkuszi művészek, az Yldor Llach - A repülés iránti vágy előadását lehetett megcsodálni. Az előadás a kis herceg történetén alapult, és egy olyan világba kalauzolta el a nézőket, ahol a bicikliket bizony meg kell lovagolni.
Mire az utolsó artista is elhagyta a Széchenyi teret, a Nap is lebukott a Mecsek mögött, bekúsztak a város zugaiba a Fényfesztivál káprázatos alkotásai.
Mi sem tudtunk ellenállni, ezért hazaindulás előtt még elsétáltunk a Jakováli Hasszán-dzsámihoz, ahol szerintem a rendezvénysorozat egyik legkülönlegesebb alkotását láthattuk.
Ennek a napnak nem is lehetett volna szebb befejezése, mint a hűvös falak között, a megbűvölt kupola alatt feküdni egy pokrócon és elmerülni a színekben, a formákban, a hangokban.
Ha az utolsó napon járnátok be a várost, mindenképpen olvassátok el a Fény útja tippek és tanácsok-at itt!