„Nem szeretek félgőzzel csinálni semmit…”

Fantasztikus érzés szebbé varázsolni egy nehéz helyzetbe került kisgyermek napját, aki nem önszántából jutott a kórházi közegbe. Az önkéntes munka ráadásul rengeteget adhat annak is, aki szívesen végzi, mivel az ő lelkét is ápolni képes. Egyebek között ezért döntött úgy Brunner Eszter 2021-ben, a koronavírus által terhelt időszak vége felé, hogy csatlakozik a Nevetnikék csapatához. Hamarosan mesefalfestőként segítette a frissen átköltöztetett Gyermeksebészeti Osztály kórtermeinek színesebbé tételét, de más fontos feladatok is vártak rá…

Hogy emlékszel vissza a kezdeti mozgalmas időszakra?
A festéssel indult. Először azt hittem, könnyebb dolgom lesz, csak kiszínezek valamit, de rövidesen fel kellett ismernem, hogy a technikai megvalósítás cseppet sem egyszerű. A festék folyik, a színeket árnyalni kell, és a vonalakra sem árt odafigyelni. Ráadásul éppen ezidőtájt költözött el a Nevetnikék a Nyár utcából, a kórházi kórtermek helyszínei is változtak, bőven akadt tennivaló. Ezt követően belekóstoltam a kórházlátogatói önkéntes program felkészülési folyamatába is, beletanultam a pörgettyűfestésbe, sőt, a falfestést előkészítő rajzolásba is, ami különösen tetszett. Jó volt látni, hogy amit az előző héten megrajzoltunk, mennyire más lett színesre festve. 

Ha jól tudom, nagykövetként is bizonyítottál.
Igen, az nagyszerűen sikerült. Szerencsére már a bemutatkozóban lényegretörően meg tudtam fogalmazni, hogy mi mindent szeretnék tenni, ami pedig számomra meglepő volt, hogy a megcélzott összeg dupláját sikerült összegyűjteni. Kicsit szkeptikusan indultam neki, de jó volt látni, hogy ennyien állnak az ügy mellé.

Nem voltak üres ígéretek, a legtöbbek részéről jellemző volt az őszinte segítő szándék.

Az önkéntes munka mellett pénzügyesként dolgozol az egyetemen, ami nyilván időt és energiát is igényel. Jól be tudod osztani a nap 24 óráját?
Érdekes, hogy ezt kérdezed, mert pont nemrég kaptam egy visszajelzést, hogy mennyire nem jól osztom be az időmet, pedig szerintem de! (Nevet...) Sokszor persze azt érzem, hogy nem elég az a 24 óra, de azért igyekszem hatékonyan csoportosítani a teendőimet, sőt, rendszeres sportra is jut időm. Az egyetemen régóta kiváló kollégákkal van alkalmam dolgozni nagyszerű környezetben, ez is sokat segít.

Az eredményes nagyköveti munkád mellett milyen más sikereket könyvelhetsz el kék-sárga ruhásként? Mi az, amire még büszke vagy?

Nagyon örülök, hogy akad olyan, aki azért került a Nevetnikékhez, mert én csináltam neki kedvet hozzá.

Meséltem arról, hogy milyen fantasztikus a hétvégi festés, így ő is kedvet kapott, sőt, megtalálta magát ebben. Ez felemelő érzés volt.

Hogy tetszik a Nevetnikék jelenlegi otthona a Bajnok utcában?
Volt szerencsém belecsöppenni a költözés emberpróbáló körülményeibe is, így különösen örülök, hogy sikerült ilyen otthonra találni. A házikó praktikus, nagyon jó helyen van és igazán szerethető. Süt belőle, hogy egy országos szintű összefogás eredménye. Persze sok munka van még vele, ebben pedig rengetegen tudnak nekünk  segíteni. (Akár a tisztelt olvasó is, ha szeretne – a szerk.)

A Nevetnikék hosszú távon tervez az önkéntesekkel. Vajon mi kell ahhoz, hogy ne csak szívesen menjenek, de maradjanak is?
A mindig jelen lévő családias hangulatot nagyon fontosnak tartom. Szívet melengetőek a közös összejövetelek, emlékezetesek a Mikulás partik és ajándékozások is, de a jó kapcsolattartásra is odafigyelnek. Kivételesen magas szintű szakmaiságról is beszélhetünk, és mindig kapunk építő jellegű visszajelzéseket Glóriáéktól.

Szeretsz csapatban dolgozni?
Alapvetően egyedül is képes vagyok magam jól érezni és a munkámat elvégezni, de élvezem azt is, amikor egymagam indulok, hozzácsapódok egy jó csapathoz, az is remekül tud működni.

Hiszen egy nagy egésznek az összefogás és a közös munka adja az igazi eredményét. És szeretek hozzátenni is dolgokhoz.

Hogy tudsz a leghatékonyabb segítség lenni a Nevetnikék számára?
Talán éppen úgy, hogy nem aprózódom fel a teendőimben. Tehát amikor jelentkezem, mindig tiszta szívemből megyek, akkor mindig lehet rám számítani. Bele lehet ugyanis csúszni abba a hibába, hogy nagyon szeretnél segíteni, de összecsúszik az életed, és egyszerűen nem érsz oda. Nem szeretek félgőzzel csinálni semmit.

Van, amiben változnál?
Örülnék, ha még eredményesebb lehetnék abban, amiért anno elindultam. És ez maga a kórházlátogatás. Nem egyszerű szembesülni azokkal a sorsokkal, amikre szinte lehetetlen teljes mértékben felkészülni. Nemcsak beteg, de magukra hagyott gyerekekkel is többször találkozunk, és ez bizony megterhelheti a lelket. Ehhez szeretnék több erőt gyűjteni.

Mindenesetre az látszik rajtad, hogy jól érzed magad Nevetnikékesként…
Nagyon is! A jelentkezésemkor az is fontos tényező volt, hogy szerettem volna új embereket megismerni. Jólesik rendszeresen frissíteni az ismeretségi körömet, társaságban lenni, nem beszélve arról, hogy lehetőség nyílik arra, hogy kilépjek a komfortzónámból. És persze szeretek olyan helyre visszamenni, ahol mindig  ismerősként köszöntenek. Ráadásul látni is lehet a munkám eredményét.

Volt rá példa, hogy egy ismerősöm gyermeke kórházba került, képeket osztott meg a vele történtekről, és az egyik fotón felfedezhettem a képet a falon, amit anno mi festettünk. Ez csodálatos élmény volt. A Nevetnikékkel kiteljesedhetek. És ezt bátran ajánlom másoknak is!