A női kosár-Eb egyetlen magyar játékvezetője is tősgyökeres PTE-s

jún

29

Beküldte
admin

Praksch Péter, a PTE Természettudományi Kar és Közgazdaságtudományi Kar korábbi hallgatója, az Általános Orvostudományi Kar Testnevelés és Mozgásközpontjának munkatársa volt az egyetlen magyar játékvezetője a vasárnap befejeződött női kosárlabda Európa-bajnokságnak. Vele beszélgettünk a spanyolországi tapasztalatokról, élményekről.

- Hihetetlenül boldog vagyok

– kezdte a beszélgetést Praksch Péter. Három napja érkeztem haza Valenciából (két helyszínen, Strasbourgban és Valenciában voltak a mérkőzések, de Péter Valenciában vezetett meccseket – a szerk.), de még mindig a kinti élmények hatása alatt vagyok. Két csoportmérkőzést vezettem, valamint két negyeddöntőn voltam ún. stand by játékvezető, ami tulajdonképpen a focival párhuzamot vonva a negyedik játékvezető funkció.

Határozottság - nélkülözhetetlen tulajdonság a bíráskodásnál

- Ha már foci… Itt Magyarországon eléggé a foci Eb árnyékában szerepelt a női kosárlabda Eb, ami olyan szempontból érthető, hogy előbbire kvalifikálta magát a magyar válogatott, míg utóbbin játékvezetőként Te, és kommisszárként Bodrogváry Iván képviseltétek hazánkat.

- Igen, ez Spanyolországban is így volt, pedig az ő válogatottjuk szerepelt, illetve szerepel mindkét eseményen. A foci az foci, Európában magasan a legnépszerűbb sport, ezt el kell fogadni.

Őszintén megvallom, én is néztem kint tartózkodásom alatt a foci Eb meccseit, nagyon drukkoltam a nemzeti tizenegyünknek.

- Belefért ez az idődbe?

- Igen, ugyanis buborékban voltunk kint. Ez azt jelenti, hogy megérkezésem után elfoglaltam a szállodaszobát, és azt csak és kizárólag a mérkőzések idejére hagyhattam el. Így aztán se városnézés, se egyéb program nem férhetett bele a Covid-előírások miatt. Tehát maradt bőven időm a foci Eb meccseinek megtekintésére is.

- Ha jól tudom, nem vagy még 30 éves sem. Ilyen fiatalon ez hatalmas dolog, hogy ilyen rangos eseményen lehettél játékvezető.

- A legfiatalabb voltam a 32-es játékvezetői mezőnyben, így valóban elmondható, hogy ritka, hogy valaki 30 alatt Eb-én vagy vb-én fújjon. Ráadásul az első keretszűkítésnél, amikor a 32 játékvezetőből 18 maradt, még mindig nem küldtek haza, vagyis még a szűkebb keretbe is befértem. Egyébként 14 éves koromban kezdtem a játékvezetést, és 16 évesen már Svédországban voltam egy nemzetközi továbbképzésen, tehát bár fiatal vagyok, mégis, már komoly tapasztalatokat szereztem.

Vicces, hogy a fiatal korom ellenére a kollégák professzornak hívtak – persze csak heccből.

- De ennek nyilván oka volt…

- Az egyik csoportmeccsen, amit vezettem az Eb-én, videóbíróznunk kellett. A protokoll szerint ilyenkor rögzíti a mikrofon, amit beszélgetnek a játékvezetők egymás között. Így élő adásban hallatszott a nemzetközi kosárlabda szövetség videócsatornáján, hogy az adott szituáció kapcsán szó szerint idéztem angolul a szabálykönyvből. Ezen az egyik szakkomentátor, a korábban a PINKK-Pécsben is játszó egykori brit válogatott kosaras, Azani Stewart teljesen elámult, szintén élő adásban. Onnantól jött a zrika a kollégáktól, hogy „na, mi van, Professzor”!?

A friss fotó a női kosárlabda Európa-bajnokságon készült, Valenciában

- Mi a következő lépcsőfok? Van még innen, az Eb szintjétől is feljebb, amit kitűztél magad elé?

- Van, persze, hogy van, de most egyelőre ennek a szintnek is nagyon örülök.

Természetesen szeretnék majd férfi Bajnokok Ligájában is fújni.

Ez lenne a következő lépcsőfok, amit szeretnék elérni. Ugyanakkor tényleg nem szeretném siettetni a dolgokat. 2019-ben vezethettem a férfi Universiade döntőn, vagy U20 A-divíziós női Eb-döntőn, idén pedig a férfi magyar NBI döntőjében fújhattam, ami igencsak kiélezett küzdelmet hozott. Ezek voltak talán a legnagyobb mérföldkövek az eddigi pályafutásomban. Azt is hozzáteszem, hogy az említett elméleti felkészültség mellett legalább annyira fontos, hogy fizikálisan rendben legyen az ember. Elég szigorú fizikai teszteket kell teljesíteni, és ha valamelyiket nem sikerül „megugrani”, akkor búcsút inthet az illető a játékvezetői licenszének.

- Magadnak állítod össze a szintek teljesítéséhez az edzéstervet?

- Nem, minden nemzetközi játékvezetőnek van saját mentora, aki ebben közreműködik. De nem úgy kell ezt elképzelni, hogy mondjuk fussunk három kört, és akkor pipa, megvolt az aznapi limit.

Olyan szintű részletességgel van kidolgozva az edzésterv, hogy az adott gyakorlatot milyen pulzusszám-tartományban kell teljesíteni.

Most is itt van előttem az asztalon két pulzusmérő karkötő, szóval ezek már tényleg hozzátartoznak a napirendünkhöz, és az edzéseinkhez.

- Van azért lehetőséged kikapcsolódni, nyaralni?

- Én akkor érzem rosszul magam, ha nincs mérkőzés, nincs torna, nincs teendő. A járványidőszakot, és a teljes lezárást is ezért éltem meg nehezen, mert akkor ugye egy jódarabig mérkőzéseket sem rendeztek, sem a nemzetközi, sem a hazai sportéletben. Aztán jött az átmeneti időszak, amikor már voltak meccsek, de még szurkolók nélkül, és most már újra lehetnek nézők is.

- Akik persze előszeretettel szidják a játékvezetőket… Nem volt könnyebb ilyen szempontból nézők nélkül, legalábbis játékvezetői szempontból?

- Ez érdekes, de nem. Nekem legalábbis ugyanúgy hiányoznak a meccshangulathoz a nézők, mint a játékosok többségének. Szükség van rájuk a megfelelő hangulathoz,

én magam is jobban rá tudok hangolódni egy-egy mérkőzésre, ha megvan a megfelelő atmoszféra.

- Hogyan tudod kamatoztatni a tapasztalaidat az orvoskar Testnevelési és Mozgásközpontjában?

- A sportrendezvények lebonyolítása tartozik hozzám, így például egy Universiadén vagy egy Európa-bajnokságon szerzett tapasztalat igencsak jól használható ezek szervezésénél. A Medigames, vagyis az orvosok sportvilágbajnokságának pécsi szervezése is a feladatom, ott például az angol sportszaknyelv ismerete jelent számomra komoly előnyt. De azt is hozzá kell tennem, hogy a Természettudományi Karon szerzett sportszervezői alapképzés, és a Közgazdaságtudományi Karon szerzett vezetés-szervezés mesterképzés során is számos olyan tudást szerezhettem, amit nap, mint nap tudok használni a munkámhoz. A sportrendezvények gazdasági hátterét is át kell ugyanis látni ahhoz, hogy jól sikerüljön egy-egy esemény. Így tehát elmondható, hogy tényleg tősgyökeres PTE-s vagyok, hiszen mindkét diplomámat itt szereztem, és itt is hasznosítom a megszerzett tudásanyagot a munkám során.