Nyitás személyes látásmód alapján

Cégekkel való kapcsolatok, nyitás a nem akadémiai szféra kutatóközpontjai felé, és általában a gazdaság és az innováció irányába. Ezek jellemzik a PTE Doktorandusz Önkormányzatának új irányait. A részletekről Balogh Mártont, a Biológiai és Sportbiológiai Doktori Iskola doktorandusz hallgatóját kérdeztem, aki 2021 szeptemberétől a Doktorandusz Önkormányzat (DOK) elnöke.

A látás kutatásával foglalkozol. Miért ezt a témát választottad?
Az alapképzésem első évének első hetében egy látáskutatással foglalkozó laborban a bevezető gyakorlaton egy tanársegéd megkérdezte tőlünk, hogy akar-e valaki náluk szakdolgozni. Jelentkeztem, noha semmi komolyabb háttértudásom nem volt még akkor, sem prekoncepcióim. A többi - ahogy mondani szokták - már történelem. Így viszonylag korán, elsőévesen is ugyanaz volt a kutatási témám, amivel most foglalkozom. Elvégeztem az alap- és a mesterszakot a PTE-n, sok konferencián, szakmai úton és több kutatáshoz kapcsolódó projekt miatt jártam Németországban, Angliában, Franciaországban, Belgiumban. A mesterképzés után két évet töltöttem Svájcban, Prof. Dr. Roska Botond laborjában, ahol egy nagy gyógyszercég által finanszírozott projektben dolgoztam, így elmondhatom, hogy nemcsak akadémiai kutatásokban vettem részt. 2020 elején tértem haza Magyarországra, és vágtam bele a PhD-programba.

Miért jöttél vissza?
Hazahúzott a szívem. Eleve nem terveztem hosszabbra, mert mindig azt gondoltam, hogy a külföldi tapasztalataimat itthon kamatoztatom majd. Ráadásul pár hónappal azelőtt, hogy kiutaztam volna, megkértem a barátnőm kezét.

Úgy tudom, az időskori látásvesztés áll a kutatásod központjában. Miért ezt tartottad fontosnak? Bár igaz... ki ne akarná a végsőkig megtartani a szeme világát?

A felmérések szerint az emberek a halál után leginkább a látás elvesztésétől tartanak.

Komoly félelmünk ez, ami érthető is, hiszen az információink 80-90%-át a látásunknak köszönhetjük. A kutatásom a retinára fókuszál, ami a szemben található idegszövet, a fény felfogásáért felelős. Az életkor előrehaladtával sok lassú lefolyású, a látás elvesztésével járó kórkép jelenhet meg. A cukorbetegség, a vérellátottság romlása, genetikai betegségek mind hozzájárulhatnak a szövet pusztulásához, ami vaksághoz vezet. A Svájcban végzett kutatás, amiben részt vettem, kifejezetten egy genetikai betegség miatt kialakult látásvesztésre keresett megoldást, igen jó eredményekkel. Ez adta az ötletet a hazai kutatásom témájához, így

az időskori látásvesztéssel foglalkozom.

Miért indultál el az DOK elnöki posztért, mi motivált leginkább?
Már a PhD-programom elején részt vettem a küldöttgyűlésben, ahol a saját doktori iskolámat reprezentáltam. Őszintén szólva a kíváncsiság vezetett, de érdekesnek tartottam a DOK-ban zajló munkát, és szívesen bekapcsolódtam volna. Ez magával is ragadott, fél év múlva referensként már a vezetőségi feladatokba is beleláthattam. Amikor Závodi Bence mandátuma lejárt, több hallgatótársam jelezte, hogy indulnom kéne az elnöki posztért. Nem az én ötletem volt, de bogarat tettek a fülembe.

Azt gondoltam: miért is ne, csapjunk a lovak közé.

Milyen irányokat látsz, melyeket a PTE DOK kapcsán megújítanál?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a DOK lassan évtizedes múltja alatt kikristályosodott egy olyan szervezeti kultúra és szolgáltatáscsomag, ami jól működik, és a doktoranduszok részéről is pozitívak a visszajelzések. Ezeken nem szerettem volna változtatni. A személyes látásmódomból adódóan azonban van egy terület, ahol még hozzá tudnék tenni a szervezet működéséhez. Meggyőződésem, hogy

érdemes az akadémián túli világot megismertetni a hallgatókkal, a DOK-nak is nyitni a vállalati világ, a nem akadémiai kutatóközpontok felé.

A doktoranduszok ezek révén új tapasztalatokra tudnának szert tenni, akár pár hónapos projektekben részt venni. Mindenképpen tágulna a lehetőségeik köre! Talán saját példám miatt is, de fontosnak tartom a nemzetközi kapcsolatrendszer bővítését is, mert úgy gondolom, a külföldi tapasztalatok teljesen más perspektívát biztosítanak a hallgatók számára, mely a hazai képzésében, kutatásában, vagy akár a munkaerőpiacon való elhelyezkedésénél előnyt jelent.
Cél az is, hogy megmutassuk a doktoranduszoknak, hogy lehet a saját innovációikra úgy is építeni, hogy saját vállalkozásba kezdenek.

Kik az alelnökeid, milyen területeken mozognak, miben számítasz rájuk?
Elnökhelyettesem Dr. Niklai Patrícia Dominika jogász, aki régóta a DOK tagja. Tapasztalatainak köszönhetően sok hasznos tanáccsal tud ellátni. A tudományos alelnök Kajos Luca Fanni, az ETK doktorandusza, akinek fő profilja a rendezvényszervezés - számos konferencia, illetve egyéb események rendezése, koordinálása. A külkapcsolati alelnök Polgár Petra Ibolya, a BTK pszichológus doktorandusza, feladatai közé tartozik a közösségimédia-felületeink működtetése, a marketing anyagok menedzselése, valamint a cégekkel való kapcsolatok megteremtése és megerősítése. A gazdasági alelnök Balogh Virgínia, a KTK PhD-hallgatója, aki szervezetünk pénzügyeiért, illetve a pályázatok lebonyolításáért felel.

A doktoranduszok kutatásai között – tudományterülettől függően – vannak olyanok, melyek kifejezetten költségigényesek. Hogyan próbáljátok a finanszírozás anyagi hátterének megszerzését elősegíteni?
Ez nehéz terület, mert van, akinek mindössze papírra és nyomtatóra van szüksége a kutatásához, másnak viszont jól jönne egy lézermikroszkóp. Az igények a tudományterülettől és a kutatás jellegétől is függnek. Egységesen tehát emiatt nem tudunk segíteni, viszont több olyan ösztöndíjrendszer elérhető, melyek kifejezetten az anyagi terhek megkönnyítését célozzák. Ilyen a kiemelkedő tudományos és művészeti ösztöndíjunk, ami a konferencialátogatások kapcsán a szállás, utazás költségeit vagy annak egy részét fedezi. A László János kutatói ösztöndíj az ÚNKP “kistestvére”, mely a mindennapi megélhetési gondokat hivatott csillapítani. Az ÚNKP-ból valamilyen oknál fogva kimaradt, de tehetséges hallgatók tevékenységét és erőfeszítéseit tudjuk ezáltal honorálni.
(A László János ösztöndíj időtartamát nemrég módosította a PTE Szenátusa:10 hónap helyett az ösztöndíjat 12 hónapra nyerhetik el a hallgatók. Erről bővebben itt: https://univpecs.com/modellvaltasszenatusi_naplo_20210923)
Országos szintű az Új Nemzeti Kiválóság Program, ami pár évvel ezelőtt indult el. Az ezt elnyerők havi 100.000 Forint ösztöndíjat kapnak az alapösztöndíjukon túl, ráadásul a befogadó intézménynek is jelentős plusz támogatást ad.
Létezik egy új kezdeményezés is, az ún. kooperatív doktori program ösztöndíj. Ennek célja, hogy cégekkel együtt folytatott alkalmazott kutatásokat dotáljon, a jelenlegi ösztöndíj összegén felül havi 200-400.000 forinttal támogatva a doktoranduszokat.

Úgy vélem, az elmúlt néhány évben a doktoranduszok munkája a figyelem középpontjába került. Ehhez mi magunk is próbálunk hozzájárulni.

A tudományterületek, melyek a PTE doktori iskoláit jellemzik, rendkívül heterogének. Ez a szépsége és egyben a nehézsége is ennek a területnek, hiszen rendkívül nehéz minden specifikumot lefedve egy közös kabátot varrni belőlük.

Úgy tudom, a doktorandusz alapösztöndíj összege kötött, maximum nettó 180.000 forint. Ez viszont a legtöbb bank szerint nem elegendő pl. egy lakáshitel alapjának. Van-e e területre nézve valamiféle megoldási terv?
Az alapvető probléma az, hogy a doktorandusz furcsa szerzet, mert egyszerre valamilyen szinten munkavállaló, hiszen oktat és kutat, és hallgató. A munkájáért járó ellentételezés ösztöndíj formában jelenik meg, amit a banki rendszerek sok esetben nem tudnak kezelni. Pedig ez az az életkor, amikor a PhD-hallgatók családot alapítanának, elkezdenék önálló életüket. A bankok kezét a törvényi szabályozás köti, de úgy tudom, figyelembe tudják venni egy hitelkérelemnél a doktori ösztöndíjat, csak ez nem automatikus.
Ami viszont jó és előremutató, az az, hogy jó ideje vállalhatnak megkötött keretek között munkát a nappali tagozatos PhD-hallgatók is, különösen akkor, ha cégekkel kooperatív programban vesznek részt ennek révén.

A levelező rendben tanuló doktoranduszok közül a munka miatt sokan csúsznak a tanulmányaik elvégzésével. Tervben van-e kifejezetten a számukra bármilyen, anyagi segítséget nyújtó ösztöndíj?
Nincs ilyen tervünk. Azt azonban, ami a hatáskörünkbe tartozik, megtettünk:

a lehetőségek terén nem különböztetjük meg őket a nappali tagozatosoktól.

Például minden ösztöndíj nyitott számukra is, sőt, magát a szervezetet is nyitva tartjuk előttük, vagyis levelezősök is delegálhatók a képviselőtestületünkbe.

Nyilván tudományágtól is függ, de hogyan látod, mennyire van esélye egy doktorandusznak arra, hogy neves lapokban publikáljon? Mennyiben javultak/hogyan alakulnak a hallgatók lehetőségei?
Az, hogy az új képzési rendszer szerint négy év alatt el kell végezni a doktori képzést, furcsa módon segítség a publikációk terén. A magam részéről legalábbis úgy látom, hogy így mindenki számára nyilvánvaló, hogy mindenképpen záros határidőn belül meg kell jelenniük a publikációknak,

van egyfajta kényszer, ami erős motiváció nemcsak a hallgató, hanem az adott doktori iskola számára is.

Helyes iránynak tartom azt is - természetesen az egyetemi szabályzatokhoz igazodva -, hogy a doktori iskolák tudományterületükhöz igazítva maguk szabhatják meg doktoranduszaik számára, hogy pontosan mennyi és milyen minőségű folyóiratokban közölve publikálhatnak a követelmények teljesítése érdekében. Természetesen ennek kapcsán a tudományterületi specifikumok mellett a publikálási lehetőségeket is figyelembe veszik. Vannak olyan területek, ahol relatíve könnyű publikálni, máshol foggal körömmel kell küzdeni minden lehetőségért.

Van- e az oktatói munka hallgatói véleményezéséhez (OMHV) hasonló visszajelzési rendszer a doktoranduszok részéről a témavezetőik értékelésére vonatkozóan?
Nincs, de az OMHV számukra is nyitott. Voltak korábban elképzelések arra vonatkozóan, hogy konkrétan a témavezetőket is lehessen értékelni - meglátjuk, mire jutunk ezen a területen. Az biztos, hogy például az anonimitás is nehezebben kivitelezhető ebben az esetben, hiszen jóval kevesebb hallgató vesz részt doktori képzésben. A másik oldalról, a doktori iskolák összetételénél már figyelembe veszi az adott szervezet vezetősége, hogy egy-egy oktatónak hány doktorandusza végzett, mennyi idő alatt, milyen eredményekkel. Vagyis sok doktori iskola rendkívül komoly minőségi kritériumokhoz is köti azt, hogy kiből lehet témavezető.

Követelmény, hogy a PhD-s kutatások a nemzetközi kutatási térbe is láthatóak legyenek. Hogyan tud a nemzetközi hálózatok erősödéséhez hozzájárulni a DOK?
Rendelkezésre állnak kutatásokhoz kötődő ösztöndíjak és egyéb lehetőségek - gondoljunk csak az EDUC-ra vagy az Erasmusra -, melyek révén finanszírozott formában is be tudnak kapcsolódni a hallgatók a nemzetközi vérkeringésbe. Mi szervezeti formában próbálunk segíteni, elsősorban tájékoztatással. Sokakat például az adminisztráció riaszt el, számukra is megadunk minden példát és segítséget ahhoz, hogy a folyamatok egyszerűbben megugorhatók legyenek.