A PécsLit szép emlékezetére

PécsLit sikere megmutatta, akár hat napon át is le lehet kötni irodalommal egy város kultúra iránt nyitott közönségét. Könyvbemutatók, rendhagyó irodalomórák gyerekeknek, pódiumbeszélgetések, kiállítások és színházi előadások sora zajlott gyakorlatilag telt házzal.

A PécsLit irodalmi fesztivál már második alkalommal uralta a szeptember közepi pécsi eseménynaptárakat. Fiatal és befutott írók, költők, gyerekkönyvek szerzői, szerkesztők és színészek szerepeltek a palettán, s talán mondhatjuk azt, hogy a PécsLit ma a Könyvhét és Könyvfesztivál mellett a legnagyobb irodalmi fesztivál Magyarországon.

Az hogy Háy János vagy Vámos Miklós estjén tömeg gyűlik össze, nem meglepetés, ahogy Zalán Tibor is több generációt bevonzott, de a PécsLit szervezői sok munkát és energiát fordítottak arra, hogy színvonalas gyerekprogramot is felkínáljanak. Pécsett járt például Nyulász Péter is, aki az egyik legjobban futó gyerekirodalmár. Miért fontos, hogy a gyerekekkel foglalkozzon egy irodalmi fesztivál? Ma, amikor változnak az olvasói szokások, a színvonalas irodalmat nem elég csak felnőtt generáció számára propagálni. A kisebbeken túl éppúgy megszólították a gimnazistákat, az egyetemistákat, de az idősebb korosztályt is, és kijelenthető, hogy az időnkénti rossz idő ellenére, tömegek gyűltek össze. Ki gondolta volna – elnézést kérek, de én nem – hogy Visky András estjén a folyamatosan szakadó eső ellenére (nem holmi cseperészik, csurdogál volt, hanem patakokban folyt a pécsi utcákon a víz) gyakorlatilag teltház volt (!!!). Azzal, hogy a város elvesztette a színházi fesztiválját, nyert egy új Fényfesztivált és egy irodalmit (a képzőművészeti Lokart-ról nem is beszélve), ráadásul úgy, hogy mindegyik nyitott nemzetközi irányba, talán jól jártunk (mi, nézők). A PécsLitet megalapozta a Jelenkor folyóirat hagyománya, a Csorba Győző Megyei Könyvtár szervezői háttere, de a pécsi önkormányzat is nyújtott erkölcsi és anyagi támogatást, így abszolút esély van arra, hogy a fesztivál további hívet szerezzen magának, az irodalomnak („s a haza fényre derül” K.F.: Huszt).

Lehetne a PécsLit legjeiről írni, de sajnos nem láttam az összes produkciót (vajon ki látta az egészet?). Az utolsó este Visky Andrást kérdezte frissen megjelent regényéről, a  Kitelepítés-ről Fekete Richárd pécsi költő. Visky András évtizedek óta ír gyerekkori emlékeiből verset, prózát, de mára megszületett egy kötet, vagy a „kötet” ami író pályájának a koronája lehet: még meg sem született (édesanyja pocakjában volt), amikor a hétgyermekes erdélyi lelkészcsaládot kitelepítették a Duna-deltába. A beszélgetés egyrészt szakmai volt, szóba jött Mészöly Miklós, mint előkép, és Marilynne Robinson esszéit éppúgy kiemelte Visky, mint Kertész Imre regényeit, másrészt személyes is volt. Fekete Richárd egyszerre viselkedett empatikus riporterként, s egyszerre engedte is Visky Andrást elgondolkodni, akár a Biblia rá gyakorolt hatásáról beszélni, amit édesanyja olvasott fel neki, és az ószövetségi történeteket gyerekként természetesen a saját életéről szóló történetekként fogta fel (Fogság). A beszélgetés talán legszebb része az volt, amikor a valóság és a fikció között meghúzódó különbség relativitásáról beszélgettek. A személyesen megélt valóságról – ahányan, annyiféleképpen – s a mágikus realizmusról, amit a lágerpap tíz centivel a földtől való elemelkedése példázott legszebben, mert Visky szerint ez tényleg megtörtént, nemcsak képzelte.

Ágoston Zoltán, a Jelenkor főszerkesztője, a PécsLit főszervezője

Közönségsikert aratott Pál András színész és Rozs Tamás (a Szélkiáltóból ismert csellista, mostanában színházi zenéket ír főleg) hangszerén, hangján adta elő, kísérte a Petri György estet, amelyet Valcz Péter rendezett. Az évek óta futó produkció mindig más arcát mutatja. Csak a szép emlékezetű Vallai Péter tudott így Petrit mondani, ahogy Pál András (egyidőben pécsi színész is volt). Milyen egy igazi Petri est? Sötét és tragikus és ironikus, no meg leginkább szarkasztikus és folyton változó totális élmény. Ez megadatott.

Bertók László síremléke a Pécsi Köztemetőben (Fotó: Pécsma)

Szeptember 14-én Bertók László napot rendeztek. A napra pontosan két évvel korábban elhunyt ikonikus pécsi költő – aki mellesleg egyetemünkön végzett, ahogy a fesztivál több szereplője, szervezője is – síremlékét avatták fel délután, majd este egy Bertók László szövegein alapuló dokumentumdrámát is felolvastak a Pécsi Nemzeti Színház kamarájában. Bertók síremlékét Nyáry Zsolt, szobrászművész faragta ki, fekete gránitból, egy kérgétől megfosztott diófa törzsének részletét ábrázolta. Bertók költészetében a fa motívum többször felbukkan, szép emberi gesztusként többen meg is simogatták a sírkövet. Az esti darab – Lázár Balázs, színész, költő írta – egy fiatalkori tett – verset írt a padlássöprésről Bertók, és szervezett egy irodalmi kört is a gimnáziumban – következményeiről szólt. Milyen sors várt arra a Rákosi-korszakban, aki naiv indulatból, nem forradalmi hévvel verset mert írni? Elvitte az ÁVÓ, pincében vallatták, kapott sok hónap börtönt, amiből Bertók hármat le is ült. A darab a rendszer működését, egy falu összefogását mutatta meg nagy erővel, és azt, hogy egy tehetségnek mindig került támogatója is. Remélem, majd bemutatják előbb-utóbb, egészen másként érdekes, mint a most divatos sárkányos-ál-középkori sorozatok. A mi életünkről szól, vagy a felmenőinkéről valószerűen, megrázóan, felemelően.

Mosolyog a közönség Milbacher Róbert estjén

A PécsLIT záróeseménye az idén húszéves Litera  nevű online irodalmi lap vendégeskedése volt. Hárman, Nagy Gabi, Jánossy Lajos és Csejdy András beszélgettek irodalomról és a lecsóról – „Mindannyian megyünk a lecsóba!” mondta Jánossy - a Litera indulása éppoly fontos téma volt, mint az, hogy miként kell a lecsóba felszelni a paprikát! Karikázni kelletik-é, vagy hosszában cikkelyekre vágni, mikor finomabb, miben más egyik vagy másik… A gasztro-élmény előtt – a cikkelyekre vágott paprika alapon főtt lecsó elfogyasztását megelőzően - Garaczi László olvasott fel egy játékos Gulliver folytatást, amelyben szerepet kapott a lecsó is. Sokat nevettünk saját magunkon. Remélem, jövőre még többen bolyongunk a szeptemberi pécsi éjszakákon programról programra, s végig kell majd állnom, néhány felolvasást!

Írásaink a PécsLitről:

Milbacher est

Zalán est

Péntek Orsolya Pécs regénye

PécsLit ajánló