Ritka aranyérme és leendő látogatóközpont Turbékon

Földbe gyökerezett lábbal állunk a régészeti lelőhely közepén, a csendet csak a madarak éneke töri meg, körülöttünk pedig apró földkupacok, kis jelzőtáblák és gondosan szétterített régészeti eszközök mindenütt. Két kutató lehajol, hogy óvatosan, ecsettel tisztogasson egy régi kőmaradványt. Ez a hely nem más, mint I. Szulejmán szultán egykori mauzóleumának feltárása Turbékon. A Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpont és a Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítvány között aláírt szerződés alapján újra nekivágtak a kutatók, hogy a turbékpusztai helyszín titkait felfedjék, melyről június 28-án egy sajtótájékoztató és terepbejárás keretén belül számoltak be Szigetváron.

A kutatás 2013-ban indult dr. Pap Norbert vezetésével, és 2015-re hozta meg az első jelentős eredményét: feltárták az 1566-ban, Szigetvár ostroma idején elhunyt oszmán szultán, I. Szulejmán türbéjét. A kutatások kezdetétől a török TIKA állami ügynökség támogatását élvezve a pécsi kutatócsoport alapos munkával tárta fel a szőlőhegyen épült türbét. A felfedezés nemcsak történelmi, hanem kulturális jelentőségű is, hiszen egy darabka múltat hozott vissza a jelenbe, lehetőséget adva arra, hogy jobban megértsük az oszmán birodalom és Magyarország közös történelmét.

A terepen zajló munka a modern technológia és a hagyományos módszerek ötvözete. A kutatók nem csupán a mauzóleumot, hanem annak környezetét is vizsgálják. A feltárások során előkerült a türbe mellett egy dzsámi, egy derviskolostor, egy a zarándokokat szolgáló vendégház, illetve az őrség szállásául szolgáló barakk és a palánkerőd egyes részei is. Ezek az épületek és struktúrák nem csak az oszmán építészet gazdagságáról tanúskodnak, hanem arról is, hogy a helyszín egykoron fontos zarándok- és védelmi központ volt.

A kutatás egy hatalmas kirakós játékhoz hasonlítható, ahol minden egyes lelet, minden apró darab hozzájárul a nagy képhez. A kutatók aprólékos munkával tárják fel azokat a részleteket, amelyek révén a múlt megismerhetővé válik a jelen számára. Az elmúlt évek során publikált eredmények révén mélyebb betekintést nyerhettünk a középkori oszmán építészet és kultúra világába.

Az újabb kutatási fázis célja, hogy a terület mintegy 50%-át módszeresen átvizsgálják. Ez nem csupán a tudományos ismeretek gyarapítását szolgálja, hanem előkészíti egy később alapítandó muzeális létesítmény tervezését is.

„A 2024-es évben a lelőhely módszeres átvizsgálására kerül sor, annak érdekében, hogy miként lehet az örökségi értékeket megfelelően feltárni és a bemutatáshoz szükséges infrastruktúrát elhelyezni a területen”

– fejtette ki dr. Pap Norbert, a PTE Földrajzi és Földtudományi Intézet és a Szentágothai János Kutatóközpont egyetemi tanára.

Az eddig feltárt szakaszok leletei máris gazdagítják a terület történelmi jelentőségét. A legfigyelemreméltóbb lelet egy rendkívül ritka aranyérme volt, amely Genovából származik, viszont velencei mintát fedezhetünk fel rajta. Az érme nemcsak azért különleges, mert kevesebb mint tíz ilyen példány létezik a világon, hanem mert történelmileg is jelentős.

„Azért olyan ritka, mert a XVI. század közepén csak rövid ideig vertek ilyen pénzérméket. Amikor a velenceiek észrevették, hogy a genovaiak ugyanolyan aranypénzt készítenek, mint ők, azonnal tiltakozni kezdtek. Emiatt csak néhány darab létezik belőle a világon, és így értéke meglehetősen magas”

– mesélte dr. Kitanics Máté, a PTE Szentágothai János Kutatóközpont tudományos munkatársa. Az aranyérme 3,5 grammos, átmérője körülbelül 20 mm.

Fotó: Kovács-Csincsák Mercédesz

A kutatás nem csupán a régészek munkája, hanem közösségi erőfeszítés is. A Pécsi Tudományegyetem régészhallgatói és a Földrajzi és Földtudományi Intézet hallgatói minden évben részt vesznek a feltáráson, a hallgatók lelkesedése és munkája nagyban hozzájárul a sikerhez. „A magyar régészhallgatók és földrajzos hallgatók mellett a kutatásban részt vesznek török hallgatók is, és az idén Dél-Afrikából, az Egyesült Államokból, Kínából, Japánból és Uruguayból érkező angol nyelvű képzésben részt vevő hallgatók is csatlakoztak hozzánk " – mondta dr. Hancz Erika, ásatásvezető-régész, a PTE BTK Régészet Tanszék tudományos segédmunkatársa. Ez a nemzetközi együttműködés nemcsak a kutatás színvonalát emeli, hanem kulturális és tudományos kapcsolatok építéséhez is hozzájárul. Az ásatásvezető továbbá hozzátette, hogy

aki szívesen csatlakozna az ásatáshoz, bátran keresse meg őket e-mailben, hiszen még önkénteseket is szívesen alkalmaznak.

A Pécsi Tudományegyetem régészeti projektje nemcsak tudományos szempontból jelentős, hanem a közösség számára is fontos. A tervek szerint egy látogatóközpont is épül majd, ahol a nagyközönség megismerheti a feltárt leleteket és a terület történelmét. Az interaktív kiállítások, oktatási programok és vezetett túrák révén a régészet iránt érdeklődők első kézből tapasztalhatják meg a múlt emlékeit. „Szigetvár turisztikai szempontból nem csak 2–3 napos úticél lesz, hanem olyan hely, ahol a turisták akár egy hetet is szívesen eltöltenek" – tette hozzá Vass Péter, Szigetvár polgármestere.

A tervezett látogatóközpont révén a turbéki ásatás egyedülálló betekintést nyújthat az oszmán korszak egy jelentős szakaszába. Az elért eredmények és az újabb feltárások lehetőséget biztosítanak arra, hogy a történelem iránt érdeklődők még jobban megértsék és értékeljék a múlt gazdag örökségét. Az újabb kutatások és a látogatóközpont megvalósítása nemcsak a régészet iránti érdeklődést növeli, hanem hozzájárul a helyi közösség kulturális gazdagodásához is.

​​​​​​​Fotó: Kovács-Csincsák Mercédesz

Ahogy az újabb és újabb rétegeket tárják fel, a régészek minden egyes lelettel közelebb kerülnek a múlt megértéséhez. A munkájuk során nemcsak történelmi tényeket, hanem emberi történeteket is életre keltenek, amelyek révén jobban megérthetjük elődeink világát. A régészeti feltárások és a tervezett látogatóközpont révén a turbéki ásatás egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy a nagyközönség is részese lehessen ennek a lenyűgöző múltbéli utazásnak.