Saját nevelés

Új dékán áll a PTE Természettudományi Karának élén, a korábbi dékánhelyettes, Dr. Trócsányi András Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék vezetője, egyetemi docens irányítja a karon folyó munkát. Mi fog változni, mi nem? Milyen lépésekre készül a kar vezetője?

Mi szólt amellett, hogy megpályázza a dékáni pozíciót?
Rólam tényleg elmondható az, hogy a PTE saját nevelésű dolgozója vagyok. A II-es Gyakorlóba jártam az indulásakor, utána ide jártam nappalira, itt végeztem a doktorit, itt habilitáltam – minden ideköt. 11 éve dolgozom a kari vezetésben különböző dékánhelyettesi funkciókban, utoljára általános és oktatási dékánhelyettesként. Láttam azt, hogy Horváth Attila dékán milyen elvek mentén és milyen irányba próbálja terelni a Kart, talán a sikereknek én is részese voltam.

Bocsánat, hogy azt mondom, de ma a TTK vezetőjének lenni nem csak felhőtlen móka és kacagás. Hogyan értékeli a jelenlegi helyzetet?
Aki karrieristaként a TTK dékánságot kitűzte magának célként, annak nem most lenne a legmegfelelőbb időpont, hogy egy könnyed mozdulattal beírja az életrajzába. A siker lehetősége mellett hangsúlyosan rengeteg konfliktus is bele van kódolva a jelenlegi helyzetbe.

Miért?
A természettudományi karok az egész országban problémás helyzettel küzdenek, és azt kell mondjam, hogy a vidékiek még problémásabbak. A frissen érettségizettek közül a jobbak alapvetően a fővárosban akarnak tanulni, nem vidéken. Magasabb presztízsű szakmák lebegnek a szemeik előtt, kevésbé vonzó a kémikus, fizikus, biológus, matematikus vagy éppen geográfus pálya. Mi már több szakon 280 ponttól veszünk fel hallgatókat, amely vegyes hallgatói minőséget hoz a karra

Ez talán a tudósképzési spektrum, de a kar hagyományosan tanárképzéssel foglalkozik.
A természettudományos tanárképzés a mélyponton van – reméljük ennél lejjebb már nem megy. Emellett a karunk megosztott képzési területekkel is meg van áldva: van egy sporttudományunk és informatikánk, amely területek két másik karral megosztottak.

Magyarország kormánya nagyobb keretszámmal is támogatná a természettudományos tanárképzést. A jelentkezők létszámát hogy lehet növelni Ön szerint?
A TTK és a saját szakterületem, a földrajz úttörő szerepet vitt abban, hogy diákokat hozzunk be az egyetemre – rendhagyó kitelepülések, Kutatók Éjszakája, Nyílt napok, Nyitva a tudományok kapuja… és más rendezvényeink is vannak, akár az egyetemen, és kimozdulunk az iskolákba is. Nagyon szeretnek minket, a rendezvényeinket szintén, csak ezt nem tudjuk úgy „készpénzre” váltani, hogy bejövő hallgatóink is származzanak belőle. A klasszikus TTK-s szakok mindegyike leszállóágban van, úgy, hogy igen komoly energiát fektetünk abba, hogy diákokat idevonzzunk. A tanárképzés területe kormányzati beavatkozás nélkül nehezen fog megváltozni, mi már elmentünk a szőnyeg széléig: ösztöndíjakat adunk, lemorzsolódást csökkentő programokat vezettünk be.

Támogatunk mindenkit, aki valamiben tehetséges, segítünk abban, hogy mindenki befejezze az egyetemet.

Ez egy kari sajátosság, hogy az alacsony hallgatói és a még viszonylag magasabb oktatói létszám miatt mindenkivel igyekszünk személyre szabottan törődni. Ez az erősségünk. Aki például a fővárosi „elitegyetemeken” tanul, gyakran az óriási előadókban csak színházi távcsővel láthatja a neves professzor doktoranduszát, akit maga helyett beküld, nálunk viszont a tényleges professzor tartja az órát, a tényleges oktató készíti fel a tudományos tevékenységre, testközelből tapasztalhatja meg a kutatói munkát, annak ízét, sajátosságait.

Ha jól értem, a tanári életpályamodell változására, a tanárok társadalmi megbecsültségének növelésére lenne szükség ahhoz, hogy a TTK-s hallgatók száma növekedjen?
Igen, és ez már nem kari kompetencia. Ha ezek nem változnak, akkor mi itt zömmel eszköztelenek maradunk.

A Kar költségvetése enyhe pozitív eredménnyel zárult. Ez javítható tovább?
A gazdasági pozíciónk egy nagyon feszes program következtében átfordult pozitívra. De ez egy illékony történet, mert hiába volt a kemény munkával végrehajtott tudatos konszolidáció, az eredményben a pályázatok bérbeszámításai is szerepelnek még. Minden pályázati idő véget ér egyszer, keresni kell az új forrásokat. Az új támogatási konstrukcióban vannak olyan területek, amelyek nekünk kedveznek.

Karunk a PTE tudományos teljesítményének fajlagosan magas, igen elismert részét adja.

Az ehhez társuló finanszírozás minél nagyobb részét az oktatókhoz igyekszünk irányítani, motiválni őket, ezen a pályán tartani. A Q1, Q2, és a kiemelten magas értékű tudományos tevékenységet külön díjazzuk.
A kiút másik része az lehet, hogy a TTK más karokon folyó természettudományos stúdiumokban erősíti pozícióit. Az általunk csak műegyetemi modellnek nevezett helyzetben az ottani természettudományi karnak saját hallgatója meglehetősen kevés van, ugyanakkor magas minőségben szállítanak be természettudományi kurzusokat az egyetem más karainak képzéseibe. Magyarán az átoktatási tevékenységünket nekünk is növelni lehet és növelni is kell. Ennek egyik markáns indikátora, hogy

a PTE kilenc másik karából csak kettőn nem dolgozik nálunk végzett kolléga.

Mindig elkötelezettek voltunk a tantárgykonszolidáció ügyében, aminek vesztesei is voltunk szerény nyereség mellett, most tárgyalások sorozatával ez utóbbit kell erősítenünk. Bízom benne, hogy a társkari specifikus „megrendelői” igények és nálunk lévő kompetencia mentén minőséget és TTK-s szerepvállalást erősítő kompromisszumok dolgozhatók ki.

És a vállalati együttműködésekben is sikereket ért el a TTK!
Ez is a Kar egy lehetséges kitörési pontja, komoly K+F tevékenységet folytattunk, a Kar egy-két intézete kiemelkedő mértékben vesz részt ebben. A Fizika vagy Kémia szakot úgy is lehet nézni, hogy ezek csak kis életképtelen szakok, néhány embert oktatnak, hol rentábilis ez? Fiskális oldalról az látszik, hogy két akadémikus, további két professzor és mondjuk három docens jut a hét beiratkozott elsőéves hallgatóra, a másik oldalról meg az, hogy az ő forrásszerző képességük elvitathatatlan. Egyrészt a kis szakok is beoktatnak más szakokba. A fizikai, a kémia vagy a földrajz szakterületek oktatói jelentős szerepet vállalnak a nagyobb létszámú informatikai képzéseken is. Egy kémikus professzornak vagy fizikus dékánhelyettesnek nem derogál alapozó vagy komolyabb stúdiumokat hirdetni az informatikusoknak, hogy az ottani terheket csökkentsék.

Az egyetemen cél, hogy a régió vállalkozásaival minél szorosabb kapcsolatba kerüljenek a szakok, egyes intézetek. Milyen partnerkapcsolatai vannak a TTK-nak?
Léteznek, de még sokat fejlődhetünk ezen a téren is. Példa lehet a Soft Flow nevű Pécsett működő cég, amellyel közös külső tanszéket alapítottunk. Kutatással, fejlesztéssel foglalkoznak, bizonyos szegmensekben több tudományos minősítéssel rendelkező munkatárs dolgozik ott, mint nálunk. A világpiacon is eladható termékekkel rendelkezik a cég. Ahhoz, hogy fejlődjünk ezen a téren, mind az egyetemnek, mind a karnak rugalmasabbnak kell lennie: meg kell találni azokat a kölcsönös előnyöket, ami erősítheti e tevékenységünket.

Ez a hallgatóink, az érintett cég, a kar és a régió érdeke is.

Az informatikai területen folyó képzés megosztott a PTE-n, ezen a téren lesz változás?
Ezt úgy szoktuk mostanában kommunikálni a Műszaki és Informatikai Karral közösen, hogy ugyanannak a képzési területnek különböző profiljait műveljük, talán mi vagyunk az elméletibb rész – a programtervező informatikus, a gazdasági informatikus inkább elméleti képzés -, a MIK mérnök informatikus képzéseire pedig a magasabb gyakorlat-orientáltság jellemző. Nagyságrendjét tekintve kiegyensúlyozott a két kar képzéseinek létszáma, mindkét helyen van angol nyelvű képzés is, szerencsére felfutóban. Ugyanazok a problémáik vannak nekik is, mint nekünk. Alapvető a szakemberhiány, a tudományos minősítéssel rendelkezők alacsonyabb aránya, a vállalti bérek pedig nem vethetők össze az akadémiai szféra béreivel, ezért jelentős a fluktuáció. Közös álláspontunk, hogy az új, önálló informatikai kar nem alternatíva jelenleg. Egyrészt mindkét érintett karnak jelentős, talán végzetes vérveszteséget okozna, másrészt a pillanatnyilag létrehozható új egységet nem látom karként életképesnek. A két kar vezetése arra jutott, hogy erőteljes egyetemi beavatkozás szükséges, amely érinti a mind a humán erőforrás fejlesztését, mind az infrastrukturális környezet folyamatos modernizációját. Meggyőződésem, hogy ehhez meg kell csinálnunk végre a közös doktori iskolát, amely a tudományos szellemiséget és utánpótlásnevelést erősíthetné ezen a területen. A TTK végigjárta ezt az utat közel negyedszázada a biológia, a fizika, a földtudomány és kémia területén, ma egyetemi szinten is büszkék lehetünk ezekre az iskolákra. Az informatika sem más, csak enyhe fáziskésésben vagyunk, ugyanakkor hatalmas potenciál van még itt is.

Mi lehet a következő lépés?
Ez egy közös képzési terület, ahol indikátorokat kell teljesítenünk, ezek monitorozása, figyelése, kiértékelése esetlegesen egységes stratégia kidolgozása közös koordinációt igényel. Ez az elmúlt napok felvételi vonalhúzásánál is kiderült. A magánalapítványi rendszerben most csináltunk először felvételi eljárást. Rengeteg tanulsággal járt, szerintem nem csak a karok adminisztrációja, vezetése, de az egyetem egésze számára. A bejövő hallgatói minőséget, a tanterveket, az előrehaladást, a lemorzsolódást nekünk kell figyelni, elhelyezkedésüket – talán éppen az erősítendő vállalati kapcsolatok mentén és reményeink szerint a régióban is – nekünk kell segítenünk. Közös akaratra van ehhez is szükség, a két kar egyetértése ebben szerintem kimondatott.

Mi lesz testnevelés szakkal? Maradnak a TTK-án vagy pedig az ETK-ánál fognak kikötni egy idő után?
Jobban szeretjük a sporttudomány megnevezést, ez fedi le azt a spektrumot, ami a TTK-n és az ETK-n a vonatkozó képzéseket jelenti. A TTK-án a sportképzésnek és a testnevelés oktatásának 70 éves hagyománya van, miként annak is, hogy jelentős sportszolgáltatásokat nyújtunk az egyetemi hallgatói, oktatói közösségnek, de vitathatatlan értékű és hiányzó közfeladatokat látunk el a város számára is. Az infrastruktúra jelentős része is adott, miként a HR, a tehetséggondozás, a tudományos műhelymunka lehetősége, az angol nyelvű vagy éppen a doktori képzés. Az ETK-án az elmúlt években dinamikusan kiépült egy párhuzamos és bizonyos részben specializált kapacitás, alapvetően eltérő fókuszpontokkal. A sport képzési terület oktatási portfóliója – az informatikához hasonlóan - megosztott a két kar között, profiltisztításra szorul még a helyzet. Nem hiszem, hogy fenti értékeinket sutba dobva a sportnak az ETK-nál kellene landolnia, ezt kari közösségünk és kiemelten a sporttudomány területén működők is elutasítják. Az önálló sporttudományi kar ugyanazon gyengeségeket viselné magán, mint az informatikai, így azt sem látom opciónak jelenleg.

Az egységes tanárképzés ősszel indul, ez min fog változtatni?

Ez a régi általános iskolai és középiskolai tanárképzés különvált modelljét váltja fel.

Az egységes tanárképzés lerövidül, ötéves lesz, erősödik annak gyakorlati jellege, az itt végzett hallgató gimnázium második évfolyamáig taníthat. Aki emelt szintű érettségire szeretne felkészíteni, annak majd vissza kell jönnie egy külön képzésre. Ez egy válaszkísérlet az elképesztő méretű tanárhiányra. Talán segít valamit, ugyanakkor azt gondolom, több tekintetben itt már házon kívüli teendők vannak a tanárszakma megmentése érdekében. Vonzóvá, perspektivikussá kell tenni a pályát a diákok számára, ebben a mi eszközeink korlátozottak.

Milyennek látja a TTK jövőjét? Hova lehet eljutni 4 év alatt?
A piaci viszonyokhoz jobban alkalmazkodó TTK-át szeretnék, a térségével erősebb kapcsolatot tartó TTK-át, a hallgatóira még jobban figyelő TTK-át. Egy tudományban még jobban teljesítő TTK-át szeretnék, ami hallgatói létszámában vélhetően nem erősödik ugyan tovább, nemzetközi hallgatói létszámában viszont igen. Olyan TTK-t szeretnék, amire büszkék a munkavállalók, ahol szeretnek dolgozni. Szemléletbeli változások sora szükséges ehhez még a Karon belül, korábban nem volt ennyi kihívásunk egyszerre. A fejlődéshez és változáshoz a TTK-n az adottságok jelen vannak, én pedig bízom saját munkatársainkban.