Tudás, elköteleződés, fejlődés

Újraválasztása apropóján beszélgettem az Általános Orvostudományi Kar dékánjával, dr. Nyitrai Miklós professzorral. A kar múltjáról, jelenéről és a jövőjéről kérdeztem, így bőven volt téma a rengeteg fejlesztésen át a kar megítéléséig, a képzésfilozófiai paradigmaváltástól a hallgatók bevonásáig, és úgy tűnik, tervben sincs hiány.

Beszélgetésünket a falon lévő kép indítja, melyen milliónyi csillag és galaxis látható. „Perspektívát ad térben és időben” – fogalmaz a dékán. Majd a nemrég átadott csodaszép elméleti és fogászati tömbről kérdezem, amely felveti utóbbi képzés fokozódó önállósodását. „Az előző rektori, dékáni vezetések indították el az építések tervét. A mögöttünk álló ciklusban fejeződött be az új elméleti tömbünk létrehozása, amit Grastyán Endre professzorról neveztünk el, illetve a gyönyörű Fogászati Oktatási Központé is. A nyár folyamán ezt a tömböt már belakjuk, tehát az összes eszköz, műszer, minden, ami szükséges, belekerül, és szeptember 1-től itt kezdjük el az oktatást” – hangsúlyozza dr. Nyitrai Miklós, aki a második dékáni ciklusát július 1-jén kezdte, majd hozzáteszi: „Azt gondolom, hogy az életben néha érdemes egy picit kivárni a döntésekkel. Nem titok, hogy már végeztünk háttérszámításokat arról, hogyan működne önálló szervezeti egységként.

De a lényeg az, hogy azok a betegek és azok a hallgatók, akik az új Fogászati Oktatási Központba akár páciensként, akár tanulóként bekerülnek, azok egy kifejezetten modern, jól felszerelt épületben végezhetik a munkájukat, ami óriási előrelépés lesz.”

A fejlesztések és az épített környezet kapcsán az is kiderül, hogy az emberek, valamint az épületek funkcionalitása kapja a főszerepet: „Ezek a fejlesztések mindig feladatot is adnak” – emeli ki a dékán. „Ha valaki most észak-déli irányban végigsétál a kampuszon, akkor építészetileg korszakokat él meg. A Janus Pannonius Klinikai Tömböt (az egykori 400 ágyas klinika - a szerk.) - ami a 70-es évek elejétől szolgálja a betegellátást - és a dr. Entz Béla Klinikai Oktatási Központot gyönyörűen felújították, megjelenésükben már modernek. Van egy gyönyörű parkunk is, amivel kapcsolatban már csak kisebb feladatokat látok. Kevesebbet beszélünk róla, de a szívemnek nagyon kedves, hogy működik egy szépen felújított óvodai rész is a kar területén, ahová a dolgozók, vagy akár a hallgatók is beírathatják a gyermekeiket” – teszi hozzá dr. Nyitrai Miklós.

„Ahogy tovább sétálunk, a XXI. századi Grastyán Endre tömbhöz érünk, ami megjelenésében, kapacitásában, tartalmában is lenyűgöző szerintem” – mondja a dékán, majd a régi elméleti tömb felé vesszük az irányt: „Ez egy 25 ezer négyzetméteres, óriási épület, ami annyi funkciót foglal magában, hogy minden fejlesztés és infrastrukturális változás mellett is az életünk középpontja marad. De az folyamatos feladatunk lesz a következő időszakban, hogy ezt az épületet is megújítsuk.” Nyitrai professzor lendületesen sorolja a további terveket, köztük például a homlokzat és a déli park megújítását, a fogászati tömb szerves kapcsolódásának megoldását a többi egységhez, könyvtárbővítést, zöld parkoló kialakítását, valamint az aula audiovizuális modernizálását.

Persze a tervezés mellett számos fejlesztés kivitelezése jelenleg is zajlik, vagy már el is készült. Előbbire példák a felújítás alatt álló vizesblokkok. A régi épületből az újba átköltözött egységek felszabaduló helyének allokálása szintén kihívás, ami az egyes intézetek szükséges bővítésére is lehetőséget ad. „Lesz egy 700 négyzetméteres terület, ahova egy gyönyörű, nyitott irodarendszert vizionálok” – vázolja a jövőre vonatkozó terveit dr. Nyitrai Miklós, s elmagyarázza, hogy a lényege a flexibilis felhasználásban rejlik. A közösségi terek kialakításának fontosságát is hangsúlyozza a dékán, ahol a dolgozók, hallgatók találkozni, beszélgetni vagy tanulni, akár sportolni tudnak: „Szeretnénk ezeket a tereket egyre inkább a ma elvárásainak megfelelően alakítani. Az étterem már ilyen, színvonalas létesítmény, és a visszajelzések is jók róla.”

A jövőre vonatkozó terveiről kérdezem, amelyek az előző dékáni ciklusában gyökereznek: „Minden ciklus végén fontos számvetést végezni” - magyarázza dr. Nyitrai Miklós, majd hozzáteszi:

„az előző négy évben rengeteg nagyon értelmes, jó kezdeményezés indult el a kollégáknak köszönhetően. Azért döntöttem amellett, hogy még négy évig szeretném vezetni a kart, mert ezeket tovább kell vinni, és jó lenne látni, ahogy megvalósulnak”

– hangsúlyozza. A béremelésen túli teljesítményt jutalmazó mozgóbér bevezetése ugyan néhány kritikai véleményt is szült, de „ha azt akarjuk, hogy az embereket megbecsülő, versenyképes rendszerben tudjunk dolgozni, akkor az, aki csodálatosan dolgozik, ne annyit keressen, mint aki egész nap lustálkodik” – fogalmaz a dékán, majd hozzáteszi: „Meggyőződésem, hogy ez a jövő.”

^{A nagy orvoskari lépcsőfutás indulói (fotó: Csortos Szabolcs, 2021. szeptember)}

Csakhamar az emberek és a közérzetük kerül szóba: „Nagyon komoly figyelmet fordítottunk eddig is - és ez szerintem még erősödni fog - arra, hogy hogyan érzik magukat az emberek ezen a karon. Figyeljük a nemzetközi rangsorokat, de ha az itt dolgozók és tanulók azt mondják, hogy nekik ez a legjobb hely a világon, az mindennél többet ér. Ezért tenni kell, magától nem teremtődik meg.” Majd megtudjuk, hogy a Klinikai Központtal együttműködve bevezettek a karon a dolgozóknak és a hallgatóknak egy ingyenesen a rendelkezésükre álló, komplex egészségügyi szűrést, melyről így vélekedik:

„számunkra a rendszer legértékesebb komponense mindig az ember”.

A másik eredmény, hogy a kar számára a legfontosabb stratégiai irányokat a PotePillars-ban foglalták össze. A docensekkel, a Tanári Testülettel és a munkatársakkal is fontosnak tartja az együttműködést dr. Nyitrai Miklós, sőt, a kar emeritus professzorainak klubot hoztak létre: „úgy gondolom, hogy a bennük évtizedek alatt összegyűlt tudás nekünk kincset ér” – teszi hozzá.

„Nagyon fontos például, hogy a képzéseink filozófiájában legyen egy paradigmaváltás. A tanároknak 15 éve kínálunk egy olyan workshopot, melyen az oktatás módszertanát oktatjuk, mert nem a hallgatók közönyét elviselve akarunk tanítani. A célunk az, hogy az előadások korszerűek, érdekesek legyenek, és ennek a titka az, hogy olyan módszerekkel kell oktatnunk, amilyenekkel a hallgatók tanulni szeretnek” – terelődik az oktatásra a szó, majd a dékán hozzáteszi: „Létrehoztuk a PotePedia-t, ami egy tudáshálózat, melyben élmény és élvezet mászkálni ide-oda. Meg tudom nézni például, hogy az első évben tanultak hogyan kapcsolódnak az ötödéves klinikai tárgyakhoz, tehát a tanulmányok magasabb szintű megközelítését teszi lehetővé.” A hallgatók részéről is fokozott aktivitást vár a dékán: „Ő akar diplomát, tehát legyen elkötelezett.

Ha felkészülnek egy órára előre, az ugyanannyi energia, mint utólag megnézni, csak egy sokkal-sokkal tartalmasabb, intelligensebb és mélyebb órát fognak meghallgatni, mert partnerei lesznek, nem elszenvedői”

– hangsúlyozza. Partnerként számítanak a hallgatókra: „lehetőségük nyílik, hogy megálmodják, mit szeretnének a 4300 négyzetméteres hallgatói központba, ami a kampusz eleven szíve lesz” – vázolja a dékán.

Majd a tudomány és innováció szerepét emeli ki: „A tudományban jól teljesít a karunk: két és félszeresére nőtt a cikkek száma, ennél nagyobb mértékben nőtt az impakt faktoroké, tehát megerősödtünk. Az, hogy ez hogyan megy át alkalmazásba, hogyan lesz belőle innováció vagy gazdasági hasznosulás, abban egyelőre nem sikerült jelentősen előre lepnünk. Ebben az egyetemre támaszkodunk” – húzza alá Nyitrai professzor. 

A beszélgetés során többször is kiemeli az ÁOK dékánja, ez nem egy diktatórikus rendszer, hanem egy egyre bővülő, nagy csapat feladata, amelyben a fókusz a közös fejlődés, ami mindenki érdeke. A kihívás e téren abban rejlik, hogyan lehet ötezer véleményt összehangolni: „bennem két igény egy fejlesztésnél mindig van. Az egyik az, hogy azok, akiknek készül, fogadják el, és legyen egy részük, akik nagyon örülnek az adott fejlesztésnek. A másik, és ezt egyre inkább fontosnak tartom, hogy a fejlesztés legyen megalapozott, készüljenek előzetes háttértanulmányok a tartalomról, közművekről, financiális háttérről, s a többiről” – hangsúlyozza dr. Nyitrai Miklós, majd kiemeli: „nem akkor kell tervezni, mikor már itt a pénz. Mert akkor már általában elkéstünk. Erre mondta mindig azt egykori a témavezetőm, hogy

a házi feladatot meg kell csinálni. Azt vagy kérdezik, vagy nem.”

^{Borbás Dorka üvegművész Covid-emlékszobra az ÁOK parkjában (Fotó: Csortos Szabolcs)}

Az elmúlt néhány év változásairól kérdezem a dékánt: „Nekem egy tanulsága rajzolódik ki, nem volt a Covid alatt meg a megfelelő bizalmi szint. Azért voltak a turbulens kommunikációk, mert aki olvasta a szabályokat, az nem hitte el, hogy ez az ő érdeke. Bizalom nélkül nem lehet rendesen működni” – véli dr. Nyitrai Miklós, majd megfogalmazza a helyes irányt:

„Igazából úgy gondolkozzunk, mint egy család! Az ÁOK-nak az a jó, ami az egyetemnek, tehát ha tíz erős, megtartó képességgel bíró, büszke kara van, meg egy KK, akkor mindenkinek könnyebb.”

Az orvoskar megítélése kapcsán megkerülhetetlenül a marketing is szóba kerül, amit a dékán megerősített:

„Fontos, hogy az értékeinket lássa a külvilág, álszerénységnek itt nincs helye. Merni kell kimondani, hogy jók vagyunk, merni kell kimondani, hogy nem vagyunk tökéletesek, és meg kell tudni mondani, hogy hogyan lehetünk jobbak. Ez a három együtt ad egy lelki alapot”

– emeli ki, majd hozzáteszi: „Nyugodt pénzügyi helyzetünket nagymértékben elősegíti a nemzetközi és a magyar beiskolázás. Szerintem egy jó állapotban lévő karról beszélünk, rengeteg olyan feladattal vagy kihívással, amelyekre érdemes a következő időszakban figyelni. Szerencsére nem pusztán túlélnünk kell, hanem a rendelkezésünkre álló forrásainkat optimálisan beépíteni a rendszerünkbe.”