Új és újabb határok, pécsi bázissal

Pál Tibor a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán szerzett diplomát, évekig dolgozott a Közel-Keleten. A koronavírus-járvány alatt Pécsen élt, PTE-n dolgozott és oktatott. Jelenleg családjával Kanadában él, ahol a Versuni észak-amerikai régiójának marketing vezetője, de legbelül örök pécsi.

Mi az, amit kiemelnél a képzésből, ami később fontos része volt a karrierutadnak?
A Business Administration angol nyelvű képzésen tanultam, majd rögtön utána elvégeztem az ahhoz tartozó MSc programot is.

Azt gondolom, a gyakorlatiasság az, amit kiemelnék, az egyensúly, amit meg tudtak tartani a lexikális tudás, az elméleti képzés, illetve a gyakorlat-orientáltság között.

Számomra mindig kimagasló értéke volt ennek a képzésnek, mert nem magolásról szólt, hanem arról, hogy bevezessenek  egy valódi szakmai megközelítést az ember gondolkodásába.
Rengeteg lehetőségünk volt kis létszámú csoportmunkára, ami a szakmai tapasztalatom alapján, nagyon hasonlít a valós cégeknél végzett munkához, így ez kimagasló erőssége volt a képzésnek.

Azok közül, akikkel együtt végeztem, többen dolgozunk külföldön, sokan vezető beosztásban Amerikában, a Wall Streeten, Németországban, Angliában, és sorolhatnám. Ilyen szempontból a képzés igazolta célját, hogy milyen irányba szerette volna eltolni a hallgatókat, milyen szakemberekké szerette volna őket nevelni.

Volt olyan oktatód, vagy kurzusod, ami meghatározó volt számodra?
Sok volt. A kar jól ismert professzorai oktattak minket, gondolok itt Mach Péter, Fojtik János, Vörös József, vagy Pauker Csaba tanár úrakra. Ők mindig ikonikus oktatói voltak és lesznek a pécsi közgáz magyar és angol nyelvű képzéseinek. Tőlük tanulni, pláne ennyi év távlatából, nem csak érdekes, de megtiszteltetés is volt, az ember idővel felértékeli azokat az előadásokat, amiket tőlük hallhattunk.
Sok gyakorlat-orientált, praktikus kurzusunk volt, amikből sokat tanultam, ugyanakkor a teljes képzés igen szerteágazó volt. Sok vendégoktatónk volt, akiket a magyar oktatók hívtak meg külföldről, vagy adott esetben cégektől hiteles szakembereket. Emlékszem, az utolsó évben például egy tömbösített HR előadáson tartott órát Handó Eszter, a Procter&Gamble-től. Elmondta, hogy lehet hozzájuk jelentkezni, én pedig azt gondoltam, ez egy fantasztikusan jó cég, nagy lehetőségekkel, karrier perspektívával, próbáljuk meg. Ez lett az első munkahelyem. Nagyon sokat tanultam ott is, és jó ugródeszkának bizonyult a karrierem szempontjából.

Sok helyen éltél és dolgoztál már, mennyire nehéz alkalmazkodni a különböző környezethez, vállalati kultúrához?
Ez nagyon egyéniség függő. Mindenképpen áldozattal jár, az ember otthon hagyja azt a közeget, amit jól ismer, a családot, a barátokat. Én szerencsés vagyok, hiszen a szüleimnek köszönhetően, akik orvosok, sokat éltünk külföldön. 14 éves koromra az életem felét külföldön - Amerikában, Svédországban, Kuvaitban - töltöttem. De nagy vízválasztó volt, amikor P&G-nél előléptetésként lehetőséget kaptam, hogy Dubaiban dolgozzak. Ahol később jött egy másik, nagyobb perspektívájú lehetőség egy másik cégnél, így kerültem át a Goodyear-hez, majd közel öt év után a Marshoz. Mindezt a Közel-Keleten!
Egy ilyen életpálya rengeteg kalanddal, tapasztalással jár, egyben hullámvasút is, rengeteg alkalmazkodást és tanulást igényel.

Napról-napra jön csak rá az ember, mennyit kell még tanulnia, de ez inspirálja is arra, hogy menjen előre.

Közben visszahúzott a szívünk Magyarországra, ezért rövidebb időre haza is költöztünk, amit a pandémia picit meghosszabbított. Az otthon eltöltött idő számunkra kedves és szép időszak volt, és tudom, hogyha cégen belül lenne arra lehetőség, hogy ismét Magyarországon dolgozzak, akkor biztosan megragadnám.

Mivel foglalkozol most?
2021-ben költöztünk Kanadába, ahol lehetőséget kaptam a Philips háztartási kisgépekkel foglalkozó cégcsoportjától, amely ma már Versuni néven működő különálló vállalat, hogy vegyem át a costumer care vezetését Észak Amerikában. Ez az elején nagy kihívásnak bizonyult, hiszen hozzám tartozott a call center közel 30 fővel, 19 szerviz, ezeknek teljes koordinálása, a vásárlói elégedettség folyamatos fokozása, támogatása. Mindez eltért attól a vonaltól, amit előtte csináltam. Ráadásul az észak-amerikai piac nagyon más volt az általam ismert piacokhoz képest, érdekes látni, hogy a cég mérete ezen a piacon mennyiben eltér attól, amit az európai teljesítmény alapján az ember gondolna.
Viszont a Philips márka és a Versuni cég fantasztikus tanulási görbét tett lehetővé számomra. Két év után előléptettek, és így lettem egy éve észak-amerikai marketing vezető. Ez egy rettentő izgalmas, kihívásokkal teli feladat, különösen azért, mert folyamatosan bővítjük a portfóliónkat.

Hiszel a lifelong learning-ben?
Abszolút. A marketingben ez elengedhetetlen, mert ha valaki nem tanul, nem követi a változást, és nem hajlandó adaptálódni, akkor lemarad. Ma már láthatók az új trendek is, megjelent az AI, felértékelődtek az influencerek, emiatt időnként már a klasszikus közösségi média sem elég. Hogy az AI miket tesz majd lehetővé, az egészen új: határokat fog megnyitni, vagy lehet, hogy falakat fog ledönteni.

Ebben a szakmában minden arról szól, hogyan érjük el a célközönséget, ehhez pedig tanulni kell.

Mit üzennél azoknak, akik most végeznek? Mi az, amit mindenképp vigyenek magukkal?

Próbáljanak minőségi szakmai tapasztalatot szerezni, adott esetben gyakornokként, ha fizet, ha nem, de mindenképpen olyan jellegűt, amivel kapcsolatban utólag elmondhatják, milyen felelősségi kört töltöttek be, milyen döntéseket hozhattak, milyen ráhatásuk volt a későbbi eredményekre, hiszen ezek azok a kérdések, amik hamar szóba kerülnek egy interjún.

És itt nem csak a kötelező szakmai tapasztalatra gondolok, mert az egyetem mellett dolgozni mindenki számára megterhelő, de amikor majd főállásban kezdenek dolgozni, tapasztalni fogják, hogy az még megterhelőbb lesz, mert adott esetben akár többet is kell dolgozni.
Amikor több jelentkező van, akinek ugyanúgy megvan az egyetemi diplomája, és közül csak néhány rendelkezik olyan tapasztalattal, ahol emberekkel, felsővezetőkkel kellett együtt dolgozni, ahol döntéseket hozhattak, akkor ez már alapvetően diverzifikálja azt a közeget, amiből jönnek, és ez kiemelheti őket a jelentkezők közül, ennyivel is többet tudhatnak mint a mellettük ülők, aki szintén ugyanarra a pozícióra pályáznak.
Azt javaslom,

próbáljanak meg a lehető legnagyobb cégeknél elkezdeni dolgozni.

A nagy cégek közül sokan többek között attól lettek nagyok, hogy több évtizednyi, sokszor 100 éves munka van mögöttük. Ők pontosan tudják, hogyan kell kiválasztani azokat a juniorokat, akikből majd a jövő vezetői lesznek, erre pedig gyakran házon belüli képzési rendszereik is vannak. Innen később könnyebb kisebb cégek irányába mozogni, mint fordítva.
Hogy ehhez mennyire szükséges elmenni külföldre, az szakmától függ. A marketing területén Magyarország is bővelkedik kecsegtető - akár junior - pozíciókban, ezekben erős nemzetközi tapasztalatra lehet szert tenni. Egy jó karrier indításához nem szükséges külföldre menni, viszont szükséges azt jól megalapozni.
A másik a nyelvtudás.

Az angol ma már annyira alapvető, hogy szinte nem is számít nyelvtudásnak. Fel kell mérni, melyek azok a piacok globálisan, amik egyre dominánsabbak, az ott használt nyelveket érdemes tanulni. Egyre felértékelődnek a keleti nyelvek, a kínai, az orosz, az arab, de értékes a francia és spanyol is.

Sokan úgy gondolkodnak, hogy elvégzik a képzést, pihennek egy kicsit és majd a következő hullámmal kezdenek munkát keresni. Szerintem célszerűbb már a végzést megelőző év végén elkezdeni az álláskeresést, hiszen sok cég folyamatosan betölthető pozíciókra, rotációban keresik a pályakezdőket, nem üresedésre. Minél hamarabb elkezd az ember felsorakozni egy ilyen kiválasztási folyamatban, annál esélyesebb, hogy kap majd munkát.

Amikor hazajössz Magyarországra, Pécsre jössz haza?

Pécs a bázis.

Ott élnek a szüleim, a barátaim. Az idő, amit a koronavírus-járvány alatt otthon töltöttünk. közelebb hozott Pécshez. Egyre szorosabb kapcsolatom alakult ki az egyetemmel: eleinte vendégelőadóként oktattam, majd egy évig fix órát vittem Dr. Szűcs Krisztián irányítása alatt. Fantasztikus élmény volt a találkozás az új generációval, érdekes volt megtapasztalni a gondolkodásukat, és egészen lenyűgöző volt az a minőségi fejlődés, amin az angol program ment át, hogy a hallgatók mennyire jól felkészültek voltak, inspiráltak és motiváltak az interakcióra. Tetszett, hogy a kar sok energiát ölt abba, hogy olyan külsős embereket is bevonjon az oktatásba, akik alapvetően nem oktatói vagy tudományos profillal érkeztek, hanem tisztán szakmai közegből.

Mi az, ami legjobban hiányzik Magyarországról, Pécsről?
Eddig 5 különböző országban éltem több mint 16 évet, ezalatt két dolog erősödött meg bennem. Az egyik az identitásom, hogy magyar és pécsi vagyok. Annak ellenére, hogy világpolgárnak tartom magam, aki könnyen mozog különböző kultúrák között. Számunkra a nyaralás az, hogy hazamegyünk Pécsre, ami innen nem csak időigényes, de költséges is, ám ezt sosem bántuk. A családdal eltöltött idő mindent felülír. Hiányzik a közeg, a hangulat. Eddig még nem sikerült egy olyan helyet találnunk a világban, ami Pécsre emlékeztetne minket a maga mediterrán hangulatával.

Egy kicsit mindig hazahúz a szívünk, és bízunk abban, hogy a szakmai ambíciók és a és a személyes preferenciák egyszer keresztezik egymást és földrajzilag is közelebb kerülünk.